Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 245 pénzügyi tekintetben igazán kimunkálva. A magam részéről is arra törekszem, hogy ennek az adózásnak előforduló visszásságait kiküszöböljük. Két elvet szeretnék itt érvényesíteni és remélem, ez sikerülni is fog, mert azt hiszem mindenki örömmel fogja üdvözölni. Az egyik az, — amiben osztozom az igen t. képviselőtársam gondolatmenetében — hogy a földdel szemben a reáladót kellene nagyon erősen kiépiieni, aminek magyarázata az, hogy olyan rengeteg adóalannyal állunk szemben, hogy helye- bevallást követelni majdnem lehetetlenség. (Gaal Gaston : Ez a kritikája az egész törvén)neki) Tehát más módusokhoz keli nyúlni. És ez magyarázza meg, hogy ezt a formát választottuk az érdekeltséggel és a pártokkal való letárgyalás alapjául. En a magam részéről belátom, hogy ez nagyon komplikált. Ezért a legközelebbi aiíómegállapitásoknál a termési eredményeket lehetőleg községenként kivánom figyelembe venni. Ez mindenesetre már olyan momentum, amelyet, azt hiszem, lekicsinyelni nem lehet és amely a merevséget és igazságtalanságot nagyon sok esetben enyhíteni fogja. Ezzel azt hiszem lényegesen előreviszem e kérdést. A jövedelemadót illetőleg is gondolkozom egy megoldáson. Az évről-évre való bevallás ugyanis tulajdonképen nagyon kellemetlen az adózónak és nagyon kellemetlen a hatóságoknak is, (Gaal Gastor : Teljesen haszontalan munka !) de meg kell csinálni, mert valamilyen alapon ki kell vetni az adót. Azt hiszem, most már oda is jutottunk, hogy az adót egy bizonyos átlag alapján évekre menőleg meg lehetne állapítani (Ugy van ! johbfelől.j és csak különös események behatása folylán kellene rajta változtatásokat eszközölni. (Gaal Gaston: Ez ellenkezik a törvén)

r szövegével és szellemével !) Ha a törvény szövegével ellenkezik, (Gaal Gaston : A szel lemével is !) akkor igen t. képviselőtársam, itt leszek az errevonatkozó törvényjavaslattal és remélem meg méltóztatik szavazni, mert ez olyan reform és módosítás, amely épen az adózó polgárok érdeké ben van. (Gaal Gaston : Sokra képes vagyok, de mindenre nem !) Ha a közvetett adókat nézem, ezeknek az adótételeit is én csak mérsékeltem. De végeredményben a gazdasági élet fejlődik, átmenet egy ujabb időszakba, amikor megszűnt minden megkötöttség, amikor a beviteli és a kiviteli tilalmak eltűntek a föld színéről, — aminek, azt hiszem, mindnyájan örvendünk, — és ez megváltoztatta a forgalom képét, s növekedés mutatkozik a fogyasztás tekintetében is. Méltóztassék csak tekinteni akármelyik cikket, a cukrot, a szeszt, stb. így az adójövedelem természetes utón önma ától fokozódott; semmiféle intézkedés nem történt az adóbevételek fokozására, ez önmagától következett be a gazdasági élet változásával kapcsolatban Ez okozta, hogy a bevételeknél eltérés mutatkozott azzal a tervvel szemben, amely az úgynevezett szanálási törvényben volt megszabva, amelyet azonban később az élet megváltoztatott. Ami a kiadásokat illeti, ezzel szemben igen t. képviselőtársam szintén felhozza, hogy különösen a, tisztviselőknél óriási emelkedés következett be. Én nem akarok sokat vitatkozni, mert a szorzószám kérdésének megértése sok tekintetben nagyon nehéz. (Gaal Gaszton: Az igaz!) Alapos szakemberek foglalkoztak ezzel a kérdéssel ugy minálunk, mint a Népszövetség pénzügyi bizottságában. (Gaal Gaszton : Sőt lehetetlen !) De engedelmet kérek hogy ha én egy pénzstabilitásra törekedve annyiban megállapítom a tisztviselői fizetéseket, abban a percben átvittem papirkoronára, mert ebben kell kifizetnem, viszont pár hónap múlva bekövetkezik az, hogy a korona egy más színvonalon stabilizáltatik, mint ahogyan terveztetett, akkor higyje el a t. képviselőtársam, hogy ha ő állana ezen a helyen, ő sem tudna másképen cselekedni. Ezt nem én csináltam, de nagyon okosan tette az elődöm hogy erre az álláspontra helyezkedett, mert lehetetlenség lett volna leszál litani olyan fizetéseket, amelyek ha megmaradnának is, nem volnának arra sem elégségesek, hogy a tisztviselők belőlük éhen haljanak. T. képviselőtársam az illetmények növekedését is szóvá tette. A korona árszínvonalában előállott változások szerint megtörtént az illetmények javitása is Ennek meg kellett történnie, mert méltóztassék csak nézni azt a tisztviselőosztályt, méltóztassék átérezni, hog)' az mit szenvedett. (Ugy van ! a középen./ Ez az egyetlenegy osztály, amely a legnehezebben tudta kereseti lehelőségeit érvényesíteni, mert ezeknek határt szab mindig az állam teljesítő képessége. Azt lehet mondani, hogy a tisztviselőoszlály hosszú éveken át jóformán megélni sem tudott, most pedig eljuiottunk odáig, hogy a tisztviselőknek átlagban a háború előtti fizetések 60°/

0-át tudjuk adni ugyanakkor, amikor az aranyértékben 40%-os eltolódús történt. Ne méltóztassék ezt ettől a tisztviselői kartól sajnálni, mer! megérdemli. Azt sem lehet mondani, hog}' a „tisztviselőosztálynak csak egy része érdemes erre. Én nálam nagyobb tisztelője nincs a bíráknak, és méltóztassék megkérdezni az illetékes tényezőket, akkikkel tárgyaltam, hogy méltányoltam a bírák különleges helyzetét, de sohasem tudnék arra az álláspontra helyezkedni, hogy egy kategóriát kiemelve a tisztviselői karnak többi részét figyelmen kivül hagyjuk. Ne támadjuk a tisztviselői karunkat, mert bár a forradalmak és a megszállás alatt természetesen a tisztviselői karban is fordultak elő eltévelyedések vagy talán bűnök, de nsugodt lelkiismerettel és felelősségem teljes tudatában merem állítani, hogy a tisztviselői kar nag)' része mindenkor megállta a helyét. (Ugy van ! Taps jobbfelől és a középen./ Strausz István igen t. képviselőtársam kifogásolja azt is, hogy nem helyesen jártam el egyrészt a költségvetés benyújtásánál, másrészt nem tartottam kellő időben expozét. Ami az utolsó költségvetés benyújtását illeti, kifogásolni méltóztatott, hogy a költségvetést öt nappal később hozam ide. Méltóztassék megállapítani, hogy közben szünet volt ; de ha valaki bejött a Házba és meg akarta a költségvetést kapni, azt meg is kaphatta : én ennél többet akkor nem tehettem. De ha azt panaszolja és azt hozza fel szemrehányásként a képviselő ur, hogy nincs alkalma áttanulmányozni a költségvetést, ezt még elfogadom szemrehányásnak. Viszont ne feledje el, t. képviselőtársam, hogy 15 hónap alatt három költségvetést adtunk be és ez végeredményben nagy munka volt, amely mindannyiunk munkaerejét és idegzetét is igénybevette. (Ugy van ! Ugy van !J Kijelentem, hogy csak elismerés illeti azt a tisztviselői kart, amely ilyen nagy feladatot megoldott. (Ugy van jobbfelől és a középen.! T. képviselőtársam tudja, hogy mit jelent egy költségvetés összeállítása. Az talán normális időkben könnyű lehetett, de be kell látnunk, hogy ma, amikor egészen uj alapokon kellett a költségvetést felépíteni, milyen óriási feladat állott a tiszviselői kar előtt. Ennélfogva, ha talán pár napi eltolódás lett volna is, ezért szemrehányást tenni igazán nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen .) T. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy amikor a költségvetést benyújtottam, nem tartottam expozét. Hat. képviselőtársam tud nekem egy alkotmányjogi szabályt mutatni, amelyben elő van irva, hogy akkor vagyok köteles tartani az expozét, amikor a költségvetést benyújtom, ugy meghajlok e kifogás előtt. Ez eddig csak szokás volt. Ha pedig eltértem ettől a szokástól kivételesen, miért tértem el? Hiszen alig egy-két héttel azelőtt fejeztük be a másik költségvetés tárgyalását és XAPLÓ. XLII. M