Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

246 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926, külföldi tárgyalások álltak előttünk. Ami pedig az expozé tartalmát illeti, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nem tehet ezért szemrehányást" mert nyugodt lélekkel állithatom, hogy az lehetőleg minden kérdést felölelt. Igen t. képviselőtársam azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy mi volt a múlt évben a felesleg. Én nem akarom azt az utat követni, amelyet igen t. képviselőtársam kövelett, mert ha én számokkal dolgozom, akkor megmaradok erősen a számok mellett. De hogy egy beszédem folyamán változtassam ugyanazon tételnél a számokat, ez már nem helyes. Beszélt igen t. képviselőtársam 200 millió feleslegről, azután rátért 160 millióra és végül lüO milliót mondóit. Csodálom, hogy t. képviselőtársam miért nem vette magának a fáradtságot, hiszen akár a főbiztosi jelentésből is megállapíthatta volna, hogy mindössze 92—93 millió felesleg volt. Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, igen t. képviselőtársam egy lényegbeli tévedésbe esett az ő különben szakszerű beszédében. Az igen t. képviselőtársam azt állítja, hogy lehetetlen az olyan pénzügyi politika, amely feleslegek gyűjtésére törekszik. (Strausz István : Ezt állom is !) Ezt sohasem mondottam, igen t. képviselőtársam, mert abban a tekintetben teljesen egy nézeten vagyok Ernszt Sándor igen t. képviselőtársammal, hogy az állam csak annyi bevételt szedjen, mint amennyi feltétlenül szükséges. (Stransz István : Azt mondotta a minister ur, hogy forgótőkét gyűjt ) Igen t. kép viselőtársam, engedjen meg, ugy látszik, kis fogalomzavarban vagyunk ebben a kérdésben, mert hiszen az, hogy én nem pénztári keszletekről, ha nem forgótőkéről beszéltem, a dolog lényegén nem változtat. Méltóztassék utánanézni a régi törvényekben ! Nem tudom hirtelenében idézni a törvényt, de volt egy, amelyben törvényileg volt biztositva, hogy milyen forgótőke álljon rendelkezésre. De ennek megvan a természetes magyarázata is. Hiszen az állam egy üzem, amelynek mérlege a legújabb pénzkezelési rendszer szerint az év végén mereven lezárandó és nincsen hitelátvitel, mint volt a múltban. Tehát hogy a költségvetési év elején fizetni tudjuk, kell valamely alap, amelyből a kiadásokat fedezni tudom. ÍGaál Gaston : Csak el ne bacherolnák a forgótőkét !) Rá fogok térni erre is. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bud János pénzügymin

ister,: A múltban pénztári készletek voltak ezek. Én sem törekszem egyébre és ha ez t. képviselőtársamat megnyugtatja, ez az engedményt megteszem igen t. képviselőtársamnak, hogy ezentúl nem forgótőkéről beszélek, hanem pénztári készletekről, de ezekre igenis szükség van. Igen t. képviselőtársam kiiért arra is és kifogásolta, hogy egy deficitmentes költségvetést nyújtottam be. (Strausz István : Ez a lényeg !) Majd a lényegre rátérek, méltóztassék addig nyugodtan lenni. A képviselő ur kifogásolta azt, hogy nem tüntettünk fel deficitet és nem használtuk ezt fel a külfölddel szemben. Ezt a szemrehányást megteheti a pénzügyminislernek abban a percben, amint a pénzügyminister teljes jogánál fogva intézi az ügyeket. Hogyan alakult azonban a helyzet ? Igenis, egy deficites költségvetés volt és előre senki sem tudta, hogyan alakulnak az állami bevételek. Az első időkben — méltóztassék utánanézni a főbiztos ur jelentéseiben — teljesen deficittel kezdtük hónapokon át és volt hónap, amikor bevételünk úgyszólván nem volt. Ez volt 1924 június hónapjában. Ékkor igenjébe vettük a népszövetségi kölcsönt és fel is használtuk egy részét. Később a bevételek természetszerűleg alakultak. (Strausz István ; Nem évi április hó 30-án, pénteken. természetszerűleg, hanem mi alakítottuk !) Kérem, nem alakítjuk, sem t. képviselőtársam, sem én, mert ha egyszer egy adótétel megvan állapítva, nagyon jól tudja t. képviselőtársam, hogy ezen adótétel alapján be kell folynia az adónak. Ezt senki sem tudja alaki lani, ilyen művészt nem igen ismerek az államgazdasági életben. (Gaal Gaston: A földadónál sikerült az alakítás !) Természetes, hogy a bevételek kedvező alakulása után már visszafizetiűk a kölcsönből felvett részt, ekként a kölcsön mint felesleg jelentkezett és mint felesleget fordítjuk azokra a beruházásokra, amelyekhez a Népszövetség elvileg hozzájárult és amelyekre szükség van a gazdasági élet érdekében. Méltóztatott azt is kifogásolni igen t. képviselőtársamnak, mintha én uj rendszert akarnék behozni a beruházásokat illetőleg a költségvetéssel kapcsolatban. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy én a beruházásokat mindig a költségvetésbe szerelném leginkább felvenni Méltóztatik azonban tudni, hogy elős/ör a népszövetséggel is le kell tárgyalni azokat és rendszerint a költség vetés utáni időszakban történik meg azoknak végleges megállapítása, mert csak akkor ismerjük a feleslegek összegét. Ezért javasoltuk magunk, hogy törvényileg Írassék elő hogy a beruházások a következő appropriációs javasla'ban részletesen soroltassanak fel. De t. képviselőtársamnak aggályai vannak abból a szempontból is, hogy ezek a beruházások nem lesznek benn a zárszámadásokban. Megnyugtathatom, ezek a beruházások mind benne lesznek a zárszámadásban is. A t. képviselő ur meg fog győződhetni arról, hogy a beruházások benne lesznek a legapróbb részletekig, és hogy azok tényleg az appropriációs törvényben foglalt célokra fordíttatlak. Meg kell vallanom, igen t. képviselőtársamnak, amikor erős kritikát gyakorolt a költségvetési jog be nem tartása miatt, nagy hálával tartozom, mert kritikája tulajdonképen a legszebb dicséretet is jelenti s nagyon örülök annak, hogy ezt a dicséretet épen tőle kapom. 0 kritizálni akar, hogy dicsérjen. Hiszen akkor, amikor igen t. képviselörsam sorra vette az egyes tárcákat és megmutatta azoknál a fejlődést, különösen ott, ahol a belső rendről, a szociális kérdésekről, az egészségügyről és a kultúra haladásáról van szó, ezzel bizonyítványt adott arról, hogy a költségvetés jó irányban halad, mert ha én mint pénzügyminister, nem engedtem volna ezeknek a feladatoknak megvalósítását, akkor nem értem volna el azt, hogy t. képviselőtársam ezt a dicséretet elmondja ezekre a tárcákra nézve, amit én elkönyvélek az egész kötségvetésre nézve is. Igen t. képviselőtársam egész joggal kifogást tesz a kereskedelmi és a földmivelésügyi tárcák gyengébb dotációja ellen. Én magam voltam, aki megmondottam őszintén ezt, de viszont azt mondottam : méltóztassék ezzel kapcsolatban azt is kutatni, hogy a másik oldalon a hasznos beruházásokkal kapcsolatban mi történt. Igen t képviselő társam, adatokkal fogok jönni, mert Gaal Gaston t. képviselőtársamnak azt az állítását, hogy itt vannak a bevételek és mégsem történik semmi a földmivelés érdekében, nem oszthatom, mert hiszen a beruházások jórésze épen a mezőgazdaság céljaira fordíttatott. (Gaal Gaston : Kölcsönökből csinálták !) Nemcsak kölcsönökből, hanem bevételi feleslegekből is. Hogy megmutassam mi történt az agrártársadalom érdekeben, lel fogom olvasni az annak érdekében eszközölt beruházásokat. Ismételten hangsúlyozom, hogy ezeket a beruházásokat nem azért eszközöltük, mintha ennek politikai vagy más különös okai lettek volna, hanem azért, mert meggyőződésem az, — amit a Nyugaton is látunk érvényesülni és amit nagyon helyesen és pregnánsan emelt ki t. képviselőtársam — hogy ha ezt az országot