Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-539
À nemzetgyűlés 539. ülése 1926, Amiiit szives válaszukat megkaptuk, a részletekre nézve megadjuk a kivánt felvilágosításokat. Számítva arra, hogy a falu népét a t, bíró ur nemes szándéka 1 nkról felvilágosita. i szives lesz, és hogy megértve önzetlen készségünket, válaszukban támogatásunk igénybevételéről értesítenek, ezért előre is ős„zinte köszönetünket fejezzük ki. Üdvözölve a falu gazdatársadalmát, vagyunk hazafias tisztelettel : Bodó János és Steinecker Ferenc.« {Helyeslés a jobboldalon. — Zsirkay János : Ez többet ér, mint a két zsidó által bemutatott Pontius és Pilátus — Zaj. — Egy hang jobbfelől : Sajnálja az ügynököket ? — Zaj.) Megtörténtek a közbeszólások? Készek a vélemények? Nagyon helyes ! (Pikler Einil : Már nem mernek közbeszólni I — Zsirkay János : Most jön a 22 karátos két. zsidó! Ne jöjjön! — Derültség) A t. képviselőtársam téved. (Zsirkay János-: Nem kettő, több jön ! — Derültség.) Ebben a dologban már nem két zsidó van kompromittálva. (Zsirkay János : De kilenc kell, hogy imádkozhassanak! — Derültség.) Elnök : Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék a tanácskozás komolyságát megőrizni ! Drozdy Győző : Ez a dolog nem érdemli meg azt, hogy egyetlen szóval is többet vesztegessünk rá, mert ha a költségvetés tételeit nézzük és azt, hogy ki fizeti ki azokat a milliókat és milliárdokat, amelyek itt szerepelnek, meg kell állpitanunk, hogy a dolgozó társadalom, a földmüvesosztály, a kiskereskedők és kisiparosok, a legitim kereskedelem. Itt egy szisztematikus, rendszeres aknamunkát látunk a Faluszövetség művében a legitim adófizető kiskereskedő polgársággal szemben. (Zajos ellenmondások a jobboldalon./ Egy olyan akciót látunk, amely a kiskereskedő szájából akarja kivenni a kenyeret, (Egy hang jobbfelől : Ha visszaél a helyzettel !) pedig az a kiskereskedő ennek az országnak dolgozó adófizető polgára, aki védelmet érdemel a kormányzat részéről és nem eltaposást, (Graeffl Jenő : Ugyan, ugyan ! — Zsirkay János : Strasszer és König érdekében beszél !) és nem érdemli meg azt, hogy egy ilyen csütörtököt mondott akció áldozatává legyen. (?sirkay János ! Ez már nem a kisemberek érdeke ! Én nem vagyok a Faluszövetség hive, de ez nem áll. Csak Strasszer és König nyerhet a magyar búzán? — Zaj.) Midőn én, igenis, ezeknek a falusi kiskereskedőknek, adófizetőknek érdekeit minden demagógiával szemben megvédelmezem, (Nagy derültség és ellenmondások a jobboldalon.) — jó vicc volt, ugy-e, adtam önöknek — felelek Zsirkay t. képviselő urnák arra a közbeszólására, hogy ez az összes akciók közül az egyetlen üdvös. Hogyne, ki ne lelkesedne egy olyan szövetkezeti akcióért, amelynek példáját látjuk Dániában vagy más országokban ; ki ne helyeselne egy olyan akciót, amely csakugyan arra van hivatva, hogy az uzsorásoktól, spekulánsoktól, láncosoktól megkímélje és megszabadítsa a falu népét. (Zsirkay János : Es a termelőt.) Azonban operálják le becses szemükről a hályogot, tessék megállapítani, hogy itt is megvan az a 22 karátos közbekapcsolódott zsidó. Tessék közbevetni, hogy amit a falusi kiskereskedőktől a Faluszövetség el akar venni, azt tulaj donképen odaadja egy másik zsidónak, egjr nagy zsidónak, egy harmadik zsidónak és azt tulaj donképen maga vágja zsebre, nem azért, hogy az ő tőkéjével a falu jólétét emelje, hanem hogy esetleg választási kasszát gyűjtsön a nép ellen. (Zajos ellentmondás a jobboldalon. — Halász Móric : Ezt bizonyítani is kellene, nemcsak állítani. — Zaj. — Propper Sándor : Zsidó, az más, az vásárol kormányfőtanácsosságot ! — Zaj. Elnök csenget. — Zsirkay János : Ne nagyon forszírozzátok, jobb ha nem bizonyítja ! — Zaj jobb- és bal felől.) Elnök : Csendet kérek ! évi április hó 27-én, kedden. 19 Drozdy Győző' : Ezek után egy bizonyos, az, — amint a Faluszövetség egyik igazgatója és az Avéna r. t. közötti kapcsolat is bizonyltja és amint ez az üzletieskedő szellem is bizonyítja — hogy a Faluszövetség főtisztviselői — lia talán a minister ur, az államtitkár ur és az elnökség más tagjai nem is tudnak ezekről a dolgokról — olyan üzletes játékot visznek véghez ebben az országban, amely a polgárság érdekeit sérti, a falu népét pedig, amint ezt a sors jegyügyben látjuk, megzsebeli, kiuzsorázza. Bizonyos az is, hogy a Faluszövetség egyes főtisztviselői a Faluszövetséget politikai ugródeszkának tartják, mint pl. az emiitett igen t. igazgató ur is, aki nemcsak egy kohóban, hanem egyszerre kettőben tartja a maga számára a vasat : részben Pallavicini dombóvári kerületében bontja ki a maga kicsi lobogóját az eljövendő választásokra, másrészt pedig Dinicht. képviselőtársam kerületében szaglászik le igen gyakran s ott készíti elő a maga számára a talajt, ha ugyan az atléta Dinich fenyegetésétől, aki komoly fenyítéket helyezett kilátásba, meg nem retirai és ott nem hagyja azt a kerületet. (Horváth Zolíán : A boxbajnok !) A Faluszövetség emiitett tisztviselője már annyira jól érezte magát kicsi várában, ahol e meglehetősen megkereste mindennapi kenyerét az Avénával való kapcsolata révén és egyéb réven, hogy már nem volt elég neki a tekintetes cím és amit díj- és illetékmentesen kiszolgáltattak neki, a nagyságos cím a pincérektől, hanem már kormányfőtanácsos is akart lenni. Amidőn ehhez a ponthoz érünk, ami nem egyedül neki ambíciója ebben az országban — azt hiszem, minden második zsidónak bent van a kérvénye a kormánynál, hogy főtanácsosnak nevezzék ki — (Zsirkay János : Mindegyiket sikerül is kedvezően elintézni), engedtessék meg nekem, hogy a cím- és rangkórsággal, amelyben ebben az ország, ebben a korszakban annyira felburjánzott, némileg foglalkozzam. Bethlen István gróf ministerelnök mindig hangsúlyozta a demokráciát ; nemcsak itthon, de ha külföldön jár (Pikier Emil : Főleg ott !), még Genfből, még onnan is hazazeng a szava, a bethleni himnusz a demokráciáról, arról az egyetlen-egyedül üdvözítő államformáról, amely egyedül van hivatva a népek sorsát előrevinni. És mig a demokráciát hirdetik kint és bent egyaránt, cselekedetei teljesen ellenmondanak ennek. (Kiss Menyhért : Ez már igaz !) Itt bent címeket, érdemrendeket talált fel, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi főtanácsosságokat és tanácsosi címeket osztogat (Horváth Zoltán : Aki csak kormányfőtanácsos, annak nincs már semmi címe !), sőt még vezérfőtanácsosi címre is spekulálnak már. (Kiss Menyhért : A címek országa !) Szó sincs róla, minden kormányzat gondolt arra, hogy a kiváló érdemes férfiakat címekkel látja el, hiszen maga Napoleon is címekkel, főtanácsossággal tüntette ki azokat a munkatársait, akik alesülyedt francia pénzt három esztendő alatt vissza tudták emelni arra a nívóra, ahonnan lejtőnek indult. Én azonban nem látom a lehetőségét annak, hogy ebben az országban akár Diogenes lámpásával is találhatna a kormány olyan sok érdemes férfiút, nem látom a lehetőségét annak, hogy a magyar társadalomban ma olyan sok kiváló, olyan sok na.yottevő, érdemes férfiú volna, hogy ennek az országnak megmentését, talpraállitását tudná garantálni. Elnök : Az ülést délután 3 óráig felfüggesztem ! (Szünet után.J (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) y
