Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

•SÔ À nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, kedden. Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Drozdy képviselő urat illeti! Drozdy Győz«: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Haller István képviselőtársamnak, de több képviselőtársamnak témái között is sokat szerepelt a titkos társaságok ügye, amely társaságok veszélyeztetik az ország békéjét, nyugalmát, rendjét, s veszélyeztetik a közgazdasági és pénzügyi helyzet egészséges kialakulását. Azt a megoldást azonban, amit a kormányzat a titkos társaságok ügyében tervez^ t. i., hogy ezulán minden egyes társaságot, illetőleg még a politikai pártokat is kötelezni fogják arra, hogy alapszabályokat készítsenek és ezeket jóváhagyassák, egyáltalában nem tarlom alkalmasnak arra, hogy a titkos társaságok kiirtassanak, mert jó, ám kényszerítsék a politikai pártokat arra, mielőtt zászlót bontanak és mielőtt az országgal megismertetnék a maguk céljait, törekvéseit, vágyait és akaratukat, s először üttessék rá pecsét arra, amit akarnak, amit kivannak, ha az az ország törvényeivel nem ellenkezik, de a titkos társaságokat ez "tulajdonképen kiirtani nem fogja. Ne méltóztassék azt hinni, hogy Nádosy volt az egyetlen hatalom, aki a maga erejét, hatalmát a titkos szervezetek rendelkezésérc bocsátotta. Nádosy kreatúráitól, híveitől, elvbarátaitól, s azoktól az egyénektől, akiket az ő szelleme megmérgezett, hemzseg még ma is az ország. A legutolsó szolgabirótól a legfőbb fokig mindenütt ott vannak a szervezett gazságnak Nádosyféle expoziturái. Mindenütt akadunk még olyanokra, akik az ő felfogását, világnézletét és az ő szellemét magukévá tették. Ha tehát ez a kormányzat komoly lépésre szánta el magát, hogy megszabadítja a magyar dzsungelt ezektől a fenevadaktól, akkor a kormányzatnak nemcsak azokat a titkos társasa gokat kell kiirtani, melyekről a közvélemény nem tud, hanem rendet kell csinálni azok között a szervek és társaságok között is, melyek az ő tudtával és beleegyezésével működnek s itt-ott garázdálkodnak. Ki mondaná pl. azt, hogy a Vitézi Szék titkos társaság? Meg vannak a rendes, törvényes szabályzatai s itt a költségvetés keretében szerepel egy tétel, amely a Vitézi Szék fentartásáról gondoskodik. Senki sem mondhatja tehát, hogy titkos társaság. Ha rendes működésén kívül azonban van egy föld alatti működése, amelyről a nagy társadalom semmit sem tud. Van egy bizalmas titkos működése is. Hogy ne vádoljon meg senki, hogy a levegőbe beszélek, ime felolvasok egy körlevelet a Ház előtt, s kijelentem, hogy a felelősséget azért, hogy ezzel a körlevéllel a nyilvánosság elé jövők, áthárítom a vitézi székre, áthárítom a kormányra, mert én Bethlen ministerelnök urat és azt a vitézt, aki alá van irva, felszólítottam már, hogy nekem ebben a kérdésben adjanak magj^arázatot s ha nem kapom meg a kellő magyarázatot, kijelentettem, hogy kénytelen vagyok ezzel ott előálni, ahonnan az orvoslást végül is remélem. Arról van szó, hogy a Vitézi Szék egyes kapitányságai beleavatkoznak a politikai szervezkedésbe. Politikailag akarják irányítani, sőt leigázni a népet. (Esztergályos János : No tessék ! Ki hitte volna 1 ! — Malasits Géza : A célok között szerepel a munkásmozgalom vérbefojtása !) Kezeim között van vitéz Szentkirályi Gyulának, a zalavármegyei vitézi szék kapitányának egy levele, mely a következőképen szól (olvassa): »Zalavármegyei Vitézi Szék kapitánya. 15. sz./1925. — Zala vármegj^e összes vitézeinek ! Lelkiismeretlen kalandorok kezdenek megint aknamunkát hazánk ellen. Hasonlóan a 18-as eseményekhez, ott kezdik munkájukat, ahol üres jelszavakba is ma még eredményt remélnek elérni, csakhogy a magyar nemzet büszkeségéhez, a falu oz akarnak nyúlni. A »Független Földmivesszövetség« engedélyezett alapszabályai leple alatt gyűlölet osztályharc lángját lobogtatják szerteszét a faluban. A »Magyarországi Munkáspárt« pedig a »munkástestvéreket« a földreform jelszóval verbuválja zászlója mögé. A Magyar Ugar című lap, mely politikai furiákat akar nevelni, ezeknek szószólója. Elvárom vitézeimtől, hogv falujukban felvilágosítják a népet arról, hogy ezen lázítók csak a maguk hasznát keresik és ha sikerül nekik aknamunkájuK, elégedetlenné teszik a falu népét, osztályharcot idéznek fel, majd a zavarosban jó halászatuk lesz. (Esztergályos János : Ez nem vitézi dolog ! Ennek más a neve !) Elvárom vitézeimtől, hogy ilyen agitátorok munkáját figyelemmel kisérik és minden esetben jelentést tesznek róla ugy nekem, mint azonnal az illetékes csendőrségnek és főszolgabírójuknak. (Malasits Géza: Denunciálásra nevelik a magyar vitézeket !) Ezekután minden vitéz természetesnek kell találja, hogy vitézi mivoltával nem volna összeegyeztető, ha ilyen burkolt célokra alakult szövetkezetekbe belépne. Keszthety, 1925 február lü-án. Vitéz Szentkirályi Gyula s. k., a zalavármegyei vitézi szék kapitánya.« (Esztergályos János : Ugy látszik, neki csak a szövetkezét lebeg lelki szemei előtt! — Malasits Géza: A denunciálás mint vitézi erény! Pfuj! A legutolsó ember a világon a denunciáns!) Ennek a körlevélnek kibocsátója tanúságot tesz a maga felfogásáról, sőt amint stílusából, a terminus technikusok használatából is látszik, a maga intelligenciájáról is. Én vitéz Szentkirályi Gyula urat nem fogom a bíróság elé állítani azért, mert bennünket akik a magyar föld népéért becsületes harcot indítottunk és önzetlenségünkben annyira mentünk, hogy tekintélyes vagyont áldoztunk fel ennek az eszmének és ideálnak, ily módon megrágalmaz, hanem innét utasitom vissza a vitéz' kapitány urnák ezt a körlevelét és innen szólítom fel arra, hogy ha a vitézi szék nem titkos társaság, akkor ilyen titkos ukázokkal ne bontsa meg a falu békességét, a falu rendjét. A falu népe elég józan és elég felvilágosult, meg tudja maga Ítélni azt, hogy melyik politikát vallja a magáénak, meg tudja maga ítélni azt, hogy melyik oldalon állanak mellette, tehát nincs semmi szükség arra, hogy a vitézi szék, amely a politikától távol van, beleavatkozzék és a maga titkos erejével a politikai pártok küzdelmébe ilyen igaztalan módon belerúgjon. (Malasits Géza: Nevelik a denunciánsokat !) Amikor a titkos társaságokról beszél ez az oldal, gyakran halljuk, hogy a túlsó oldalról szinte kórusban zengik erre, hogy : igen, a szabadkőművesség ! Nézzünk már egyszer szemébe ennek a kérdésnek is, nézzük meg, hogy amikor ma a destruktiv, bombákkal dolgozó, az ország tekintélyét az egész világon pellengérre állitó hazafiatlan működésű titkos társaságokról beszél a közvélemény

r vonatkozásba hozhatók-e ezek a titkos társaságok a szabadkőművességgel. A szabadkőművesség működéséről még a szabadkőművesség ellenségei is elismerik, bocsánatot kérek, ha közbevető mondattal leszögezem azt, hogy én szabadkőműves nem voitam a múltban és a jövőben sem leszek tagja semmiféle ol}

T

an társaságnak, amelyhez a titkosságnak akárcsak a gyanúja U férhet, mert én mindig nyilt sisak! al küzdöttem, — a szabadkőművességről mondom, még az ellenfelei is elismerik, hogy működése mindig az erkölcsiség, a szabadság, a béke és a szerelet birodalmának megteremtésére irányult. Minden embertől megköveteli a szabadkőműves szervezet azt, hogy tisztelje istenét és testvérének tekintse minden felebarátját. A szabadkőműves nagy szövetség nem lehet magyar exkluziv titkos társaság mert ennek ágizata kiterjed az egész világra Láthatatlanok, az igaz, meri titokban dolgoznak azért, hogy a jó és nemes példák követé-