Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

222 À nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteheú. janak meg ők is abban, hogy a frankügy a bíróságnál jó kezekbe van letéve. De amikor erről szólok, ki kell jelentenem azt is, hogy hibáztatom a kormányt abban, hogy a frankvita során gyengeséget tanúsított, A miniszterelnök ur itt a nemzetgyűlés szine előtt hangoztatta, hogy a frankügy felülvizsgálása a kiküldendő bizottságnak semmi célja és értelme nincsen. Bizonyította logikusan azt, hogy káros lesz az országra, ha ebben az ügyben bizottságosdit fognak játszani és néhány napra rá mégis hozzájárult az ellenzék ez irányú követeléseihez. (Erdélyi Aladár : Volt ennek más politikai háttere, Albrecht-kérdés stb. Nagyon jó, hogy tisztázódott.) Hibáztatom, hogy a kormány ebben az ügyben gyengeséget árult el, mert olyan dolgokhoz járult hozzá, amelyeknek kimenetelét károsnak tartotta és amelyekről maga előzőleg konstatálta, hogy nem kívánatosak és nem célravezetők. Ma már utána vagyunk ennek a dolognak és most politikai életünkbe egy ujabb probléma, ujabb politikai kérdés dobatott be és ez a titkos társaságok kérdése. Az ellenzék egy részének munkálkodása révén ma már lassankint ott fogunk tartani, hogy a titkos társaságok elleni küzdelem, mint kormányprogramm fog szerepelni. Nagyon szeretném, ha ezt a politikai, taktikai játékot nem vennők olyan nagyon komolyan és nem irányítanék a t. kormány figyelmét és drága idejét, de főképen a nemzetgyűlés idejét ilyen kérdések felé. Mert oda fogunk kilyukadni a titkos társaságok elleni harcban is, mint ahova kilyukadtunk a frankügyben. (Erdélyi Aladár : De azért mi, a többségi párt, kívánjuk a titkos társaságok megszüntetését ; erre szükség van !) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ebben a kérdésben mi egyet fogunk érteni, mert nekünk is az az álláspontunk, hogy ne legyen az országban más, mint alapszabállyal biró egyesület és azok az egyesületek, amelyek alapszabályokkal birnak, ne csináljanak egyebet, mint ami az alapszabályokban le van fektetve, tehát az alapszabályokkal ellenkező dolgot ne csináljanak. Ennek eléréséhez azonban nem látom szükségét annak, hogy ez politikai vita anyaga, hogy ez a kormányprogramm gerince legyen. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt egyszerű adminisztratív ügynek tekintem, amely a belügyminister ur hatáskörébe tartozik, amelyet a belügyminister ur a maga hatáskörébe fennálló törvényeink értelmében és alapján nyugodtan el is végezhet. Sokkal fontosabb kérdések vannak itt, amelyek bennünket kell, hogy érdekeljenek, mintsem hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzunk. De nézzük csak meg azt az ellentmondást is, amely ezen a téren már eddig is megnyilatkozott. Méltóztassanak emlékezni, a nemzetgyűlés első éveiben mennyi felszólalás, milyen nagy harc folyt itt a kormányzatnak azzal a ténykedésével szemben, hogy a szabadkőművespáholyokat feloszlatta ! Mennyi interpelláció, mennyi beszéd, mennyi kifogás hangzott el arról, hogy a kormány milyen reakciós, hogy ugy tiporja lábbal a szabadságjogot, hogy a szabadkőművespáholyokat feloszlatta. Pedig tudott dolog, hogy a szabadkőmuvespáholyok titkos szervezetek voltak és nemcsak titkosak voltak, hanem az országra nézve nagyon is kártékony tevékenységet fejtettek ki. Annak idején hiba volt az, hogy a kormány ezt a titkos, valóban titkos társaságot feloszlatta. Ezért a belügyminister ur és a ministerelnök ur nagyon sok szemrehányást kapott épen azok részéről, akik ma a titkos társaságok feloszlatását követelik és mint kormányprogrammot akarják beállítani. Akkor az volt a baj, hogy feloszlatták a titkos társaságokat, ma pedig az a' baj, hogy vannak titkos társaságok és ezeket nem oszlatja fel a kormány. Méltóztatnak tehát itt látni az ellenmondást, méltóztatnak látni azt, hogy ezek az urak, akik ezt a programmât tűzték ki maguk elé, mennyire ellentétbe kerültek önmagukkal ? De méltóztassanak megnézni ezt a másik ellenmondást is. Hallunk itt interpellációkat és hosszú beszédeket a szervezkedési szabadságról, a gyülekezési jogról, de hallunk sok panaszt azért is, hogy a kormányhatóságok minden gyűlésnek bejelentését követelik, minden gyűlést ellenőriznek s hogy minden értekezletet, összejövetelt csak hatósági ellenőrzés mellett szabad megtartani. Egyrészt panaszolják tehát azt, hogy a hatósági ellenőrzés ott van, panaszolják azt, hogy a gyűléseket be kell jelenteni, másrészt pedig azt követelik, hogy tessék a titkos összejöveteleket, a titkos gyűléseket ellenőrizni, feloszlatni és megakadályozni. Az egyik mondás a másikkal teljesen ellentétben van. Azt hiszem, ha az ellenzéknek ez a része sokáig folytatja a harcot és főképen, ha ez a harc sikerrel fog befejeződni, akkor el fogjuk érni azt, hogy ebben az országban nem szabad három embernek összejönni anélkül, hogy azt a hatóságnak be ne jelentené s anélkül, hogy a hatóság ellenőrzést ne gyakorolna velük szemben, mert akkor nem fogjuk tudni, hogy hol kezdődik a titkos társaság. Hiszen titkos társaságok összegyűlhetnek a fehér asztalnál ugy, mint a zöld asztalnál, a felső helyiségekben ép ugy, mint a pincehelyiségekben. És ezt nem mint elvi jelentőségű kérdést tárgyalom, mert beszédem ide vonatkozó részének elején elmondottam, hogy mi az álláspontom ebben a kérdésben ; de hibáztatom, hogy egyesek ezt a kérdést ugy fel akarják fújni és olyan nagy jelentőséget tulaj donitanak neki, melyet ez a kérdés egyáltalán nem érdemel meg. Az az érzésem, hogy azok az urak, akik ezt a kérdést feszegetik, ugy képzelik, hogy : nekem minden szabadságot adjanak meg, nekem legyen szabad szervezkednem, gyülekeznem, azt tennem, amit akarok, minden hatósági ellenőrzés nélkül, minden bejelentési kötelezettség nélkül, neked azonban ne legyen szabad még csak levegőt sem szivnod anélkül, hogy a rendőrhatóságnak be ne jelentenéd. Ez azonban elfogultság, ez nem érdemli meg azt, hogy komolyan kezeljük ezt a kérdést, mert ebből kilátszik a politikai elfogultság, épen ezért ezt kellő értékére kell leszállítani. Hogy ez így van, egy esetet vagyok bátor itt a nemzetgyűlés előtt elmondani arranézve, hogyan kezelik lassankint a titkos társaságok kérdését épen szociáldemokrata oldalról. A Népszava 1926. évi március 28-iki számában közzétette azt a körlevelet, amelyet a MOVE — amelyhez nekem közvetlenül semmi közöm sincs, tehát érdektelenül szólhatok ebben a kérdésben — október 3-iki értekezlete alapján küldött szét. Ebben a MOVE központi elnöksége azt kérdezi a csoportoktól, hogy milyen az osztályoknak, a vezetőségnek névsora, rendelkeznek-e lövöldével, rendelkeznek, hány és minő fegyverrel, leventeés cserkészfelszereléssel, miből áll ez, mik a kívánságok stb. Ezt a körlevelet kaparintotta meg a Népszava egyik cikkírója, leközölte lapjában és hozzátette a következőt, (olvassa) : »Helyben vagyunk. Itt van a titkos alakulás egyrésze. Ezeket kell megrendszabályozni, ezeket a kalandor terveket nem szabad tűrni, vagy be kell vallani. De bennünket, más világnézetüeket arra kötelezni, hogy némán tűrjük a politikai ellenfél kalandszövéseit, ahhoz hallgatásunkkal, sőt szavazatainkkal hozzájáruljunk, ez már olyan perfid és ostoba gondolkodás, amit az ország demokratikus népességétől csak kenyerüket vesztett con-