Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-542
À nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 221 mondhatom azt is, hogy abban, hogy a költségvetési vita ebbe a mederbe terelődött" és igy folyt le az elmutat tiz nap alatt, a keresztény gazdasági pártnak és a keresztényszocialista pártnak, melynek szerencsés vagyok tagja lenni, nagy része van. Azt hiszem, hogy talán épen a mi pártunk szónokai terelték a vitát erre a térre és ebben nagy része van annak a proklamációnak is, amelyet a keresztényszocialista párt a költségvetés tárgyalásának első napján nyilvánosságra bocsátott. Azt hiszem, hogy pártunk szónokainak szereplése és az általunk kiadott proklamáció, ha talán nem is 100 százalékban, de nagyrészt inditó oka volt annak, hogy a költségvetési vitából nem frankvita lett, amint azt előre beharangozták, hanem komoly költségvetési vita. Amikor ezt a mérleget felállítom, megelégedéssel konstatálom és valahogy ugy érzem, nincs okom megbánni, hogy a keresztényszocialista .párt és a keresztény gazdasági párt összefogott, egyesült, mert ennek következménye az, hogy a költségvetési vita során ilyen értékes munkát tudott produkálni. Ha ez a párt tovább is ilyen tevékenységet fog kifejteni, azt hiszem, sok hasznos szolgálatot tehet még a nemzetnek. De nem is lett volna szabad, hogy egy helytelen irányba terelt vita, a frankvita foglalja el a költségvetési vita helyét. Hiszen e Ház minden egyes tagja, de a nemzetnek is minden egyes polgára érzi, hogy a frankvitából már elég volt. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mindenki érzi, hogy abból, ami a költségvetés vitája előtt 3 hónapon keresztül lejátszódott a nemzetgyűlésben, a nemzetnek haszna nem igen volt. Ha mármost a költségvetési vita mellett meg akarom csinálni a frankvita mérlegét is, akkor, sajnos, nem juthatok arra a konklúzióra, amelyre jutottam a költségvetési vita mérlegének felállításánál. Ha ugyanis azt nézem, hogy a frankügyből mi haszna származott az országnak, akkor itt nagyon nagy tételt kell a tartozások rovatába irnom és meg kell állapitanom, hogy ebből a vitából nemcsak haszna nem volt az országnak, hanem ellenkezőleg nagyon messzemenő, gazdasági életünkre nagyon súlyosan kiható kára volt. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A frankügyet azok, akik azt rendezték és csinálták, főképen politikai ügynek tekintették. Néhány nappal ezelőtt beszéltem egy francia és belga közgazdasági tényezővel és az iránt érdeklődtem, vájjon hogy nézik ott künn a mi nemzetünket, hogyan nézik az ország politikai helyzetét a franküggyel kapcsolatban, mire az egyik ur, aki hangsúlyozom, a francia és belga közgazdasági életnek számottevő tagja, ezt mondotta : t. Uraim a frankügyről mi Franciaországban és Belgiumban, mint politikai ügyről egészen addig, amig az önök nemzetgyűlése össze nem ült, nem igen tudtunk. Tudtuk, hogy Magyarországon történt egy csúnya hamisitás, de ezt, mint éhez hasonló egyéb bűntényeket, közönséges bűnügynek tekintettük és nem is kerestünk abban politikai motivumokat, csupán az önök parlamentje és az önök hirlapjai tették később, január második felében a frankhamisítást franküggyé és politikai üggyé. Igaza is lehet ennek a közgazdasági tényezőnek, mert hiszen mi történt itt ? Mindenáron annak bizonyítása, hogy a frankügyben kompromittálva van az egész nemzet. Az ellenzéknek egyik-másik tagja szinte kéjelgett abban, ha valamely ujabb gyanúsított került bele a frankügybe, szinte kéjelegve örültek, amikor mind több és több gyanúsítottja volt a frankügynek, főképen pedig örültek akkor, amikor az illetők társadalmi életünknek tekintélyes, értékes tagjaiból kerültek ki. Minden áron be akarták bizonyítani, hogy a frankügy nem egyeseknek a bűne, nem magukról megfeledkezett egyeseknek ténykedése, hanem a kormánynak, az uralmon lévő pártoknak, úgyszólván a hivatalos Magyarországnak a bűne. Minden áron ezt akarták bebizonyítani és lassanként elérték ezzel a ténykedésükkel azt, hogy felhívták a külföld figyelmét és tagadhatatlan — ugyancsak az előbb említett úrtól nyert értesülésem szerint, — hogy lassankint elérték, hogy külföldön is kezdték hinni azt, hogy amit a magyar parlamentben állítanak és amit a magyar sajtó ír, abban van valami igazság és már kezdett külföldön is megrendülni a bizalom a magyar nemzettel és a magyar nemzet hivatalos képviselőjével, a magyar kormánnyal szemben. Ez az eljárás vétkes és bűnös eljárás volt, hogy ezzel az eljárással a magyar nemzet gazdasági életének borzasztó sokat ártottak azok, akik ezt a bűnügyet ebbe a mederbe terelték. Kérdem, mi lehetett ennek a vitának célja, és akkor rájövök — nem is kell rájönnöm erre, hanem maguk a képviselő urak állítják — hogy politika volt a célja : kormánybuktatás ; kormánybuktatás minden áron. Egyik képviselő ur a túlsó oldalról azt mondotta nekem : kérlek, nem lehet kormányt buktatni a parlament utján Magyarországon; nekünk tehát olyan eszközöket is igénybe bell vennünk, amelyek a parlamenten kivül állnak, és ha nem tudjuk megbuktatni a kormányt az országban lévő erőkkel, akkor külföldi erőkkel kell megbuktatni. Én magam, de azt hiszem pártom minden egyes tagja ezt a politikát nem tudja aláírni és nem tudjuk megérteni, hogy lehetnek emberek, akik függetlenségi jelszavakat irtak zászlajukra és mégis el tudják fogadni, alá tudják irni azt a politikát, hogy szabad legyen a magyar nemzetnek egy kormányát megbuktatni, ha máskép nem, akkor külföldi beavatkozással, a külföld segítségével. Ez is egyik oka volt annak, hogy mi, keresztényszocialisták azt a politikát, amely nemcsak a frankügyben nyilatkozott már meg, hanem amelyet azt megelőzően is több alkalom m állattunk, nem tudtuk tovább fedezni, nem birtuk támogatni és kellett találnunk olyan módot, amely alkalmat, ad arra, hogy egyesült erővel azt a politikát, amelyet mi tűztünk zászlónkra, azt a programmot, amelyet mi hirdettünk, évtizedeken keresztül, valahogyan jobban, erélyesebben tudjuk szolgálni. Erről a kérdésről sokat beszélni nem akarok. Nem akarok most már arra sem rámutatni, hogy milyenek voltak azok az eszközök, amelyekkel ezt a törekvést alátámasztották, hogy milyen vétkes volt az az eljárás, amikor nap-nap után rémhíreket terjesztettek az országban, hogy ma demarsot küldött a francia kormány, más alkalommal pedig azt, hogy kártérítést követelnek a nemzettel szemben, harmadszor, hogy beavatkozást, megszállást, a bíróság elfogultságát dokumentáló fellépést akar stb., stb. Igy ment ez nap-nap után. Örülök annak, hogy ma már lassanként a közvélemény is tisztán látja, hogy itt politika volt a mozgató erő és a közvélemény az egész frankvitát, amely a parlamentben lejátszódott, a maga értékére fogja leszállítani. Ez az ügy a bíróság előtt van és mi, keresztényszocialisták teljesen megnyugszunk a magyar független bíróságban. Odavalónak tartottuk ezt az ügyet első sorban és azt kívántuk és kívánjuk ma is ellenfeleinktől, különösen Vázsonyi és Fábián képviselő uraktól és társaiktól, hogy amint mi megnyugszunk abban, hogy az olaszliszkai pénzhamisítók ügye ne kerüljön a parlament elé ; (Erdélyi Aladár : Olyan is van?) amint mi nem kívánjuk ebben az ügyben parlamenti bizottság kiküldését és nem csinálunk belőle szenzációt, hanem megnyugszunk benne, hogy ez az ügy is a bíróság elé kerül, ugy nyugodNAPLÓ. XX.II . 31
