Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

220 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. mint hozzáértőkben és ottlevőkben nem volt annyi jószándék, hogy ezeken a dolgokon segitettek volna, a munkásbiztositót visszatartották volna a teljes zülléstől és ne engedték volna, hogy főiskolává szerveztessék át a kommunista tanok hirdetésére és agitátorok kiképzésére. Ha ezekben nem volt annyi erő, magyarán mondva, ha nem volt bennük annyi tisztesség, hogy ezt megtegyék, akkor akármennyire van is kormánybiztosa ennek a pénztárnak, amig ez a főorvos és ez az orvostanács ott van, bizalmam nem lehet a munkásbiztositó helyes vezetésében. Ha szabad eszmémet elmondani, szerintem a munkásbiztositó csak ugy kerülhetne helyes vezetés alá, ha erre a célra egy külön orvosállamtitkári állást létesítenének a népjóléti ministeriumban. (Mozgás a jobboldalon. — Gaal Gaston : Ettől félek Î Az orvostól nem félnék, de az államtitkártól nagyon ! — Derültség. — Eckhardt Tibor : Talán Petrichevich megfelelne !) Egy külön hivatal foglalkozhatnék ezzel. (Felkiáltások jobbfelöl : Még egg hivatal?) Nem még egy, mert ez pótolhatná a mostanit. Ez azonban olyan fontos kérdés, hogy igazán megérné ha amúgy is szomorú helyzetünkben még egy kis adósságot kennénk is magunkra erre a célra, mert kár a munkásságot annyira elhagyagolni és annak érdekeit leikünkön nem viselni. A népjóléti ministerium hatáskörébe beosztott, mondjuk nem külön hivatal — mint az urak gondolják — de hivatalos személy intézhetné ezeket a dolgokat, azonban hozzáértéssel, egész idejét és munkaerejét ennek szentelve, lelkiismeretesen és gondja kellene hogy legyen arra, hogy ne történjenek olyan anomáliák, hogy pl. Friedrich főorvos urnák negyven millió korona havi fizetése van. (Mozgás a jobboldalon.) Eszembe jut, hogy tavaly őfőméltóságának a kormányzó urnák fizetését, 70 millió koronát sokalltak, ezzel szemben egy munkásbiztositó pénztári főorvosnak 40 millió korona fizetése van s a szakorvosoknak is, akik nem rendes munkásbiztositói orvosok, szintén 8—10 millió korona fizetésük van, azoknak a kerületi orvosoknak viszont, akik tényleg egész nap dolgoznak, 3—5 millió korona a fizetésük. Ez nem egészséges állapot s ez az orvosok között is állandó viszályt, állandó egyenetlenséget szül, aminek ismét csak a munkásság issza meg a levét. Azt hiszem, arról, hogy a magyar munkásság ügyét nemzeti alapon felkaroljuk és hogy különösen közegészségügyi tényezőkre forditson a kormány nagy gondot, hogy a munkások emberi és tisztességes elbánásban részesüljenek és ne hajtsák be őket a szocialistáknak és még roszszabbaknak : Vágiéknak és Rákosi Mátyáséknak a karjába, elsősorban a kormánynak kötelessége gondoskodni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balközépen. Helyeslések jobb felől.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Szabó József ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés : Abban a kellemes helyzetben vaayok, hogy bár az előttem szólott t. képviselő úrral nem vagyok egy pártálláson, mégis az általa elmondottak nagy részével egyet tudok érteni. (Felkiáltások jobbfelöl : De hol van a parija?) T. képviselőtársaim, azt hiszem, az én pártom a költségvetési vitában becsülettel megállotta helyét s pártunkat szemrehányással igazán nem lehet illetni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mondom, annak ellenére, hogy más pártállásu vagyok, mint a t. képviselő ur, mégis abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az általa elmondottak nagy részével egyet tudok érteni. Én őt, mint a parlament legújabb tagját, csak örömmel tudom köszönteni a Házban, annál is inkább, mert már első felszólalásában olyan kérdéseket hozott szőnyegre, melyeknek mi leghangosabb szószólói vagyunk, t. i. hogy ez a törvényhozás főképen szociális, pénzügyi és közgazdasági kérdésekkel foglalkozzék. Egy két dologban természetesen nem érthetek vele egyet, főképen azért nem, mert azt hiszem, hogy az ő adatai sem egészen helytállóak. így pl. azt hiszem, hogy a Munkásbiztositó Pénztárra vonatkozólag helytelen értesüléseket, helytelen adatokat kapott és információi, felfogásom szerint nem egészen helytállók. Nem igaz, nem lehetséges az, hogy a Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnál munkás emberek heteket töltsenek el várakozással, mig orvos elé kerülnek és ujabb heteket töltsenek el, mig táppénzükhöz jutnak stb. lehetetlenség ez, mert ha igy volna, akkor ott már régen felfordult volna minden (Esztergályos János : Fel is van fordulva !) és a pénztár azt a nagy hivatást, amelyet az elmúlt esztendő alatt becsületesen teljesitett, nem tudta volna teljesiteni. Tévedésbe esett a képviselő ur, amikor az orvosokat ugy állította be, mint a pénztár hivatásos vezetőit. (Esztergályos János : A pénztárnak az orvosok inkább rabszolgái !) Az orvosok a pénztárnál főkép az orvosi teendőt végzik, de tulaj donképen nem adminisztrálnak és nem vezetik a pénztárt. Azt hiszem, tévedésbe eshetett a képviselő ur akkor is, amikor azt a horribilis nagy számot emiitette, Friedrich főorvossal kapcsolatban. Ő is, épen ugy mint a többi orvos, a pénztár költségvetésében kimutatott rendes honoráriumban részesül és olyan megkülönböztetés, melyek alapján, amint ő emiitette, egy orvosnak 40 millió korona havi fizetés lenne, képtelenség. (Jászai Samu : Évente !) Nem akarok részletesen foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hiszen azt hiszem, legközelebb lesz alkalmunk a Munkásbiztositó Pénztárról szóló törvényjavaslatot tárgyalni és akkor majd részletesen fogom e tárgyban észrevételeimet megtenni. Azt hiszem, igazságtalan volt a képviselő ur a kormánybiztossal szemben is, aki tulaj donképen a népjóléti ministerium tisztviselője és épen ugy teljesiti a népjóléti ministeriumban teendőit mint többi kollegája, azzal a különbséggel hogy ő amellett kormánybiztosi minőségben felügyeleti hatóságként van kiküldve a Munkásbiztositó Pénztárhoz. Ő tehát nem időzik ott hétszámra, nem is tart ott rendszeres hivatalos órát, legalább is nem tart hosszú hivatalos órákat, mert hiszen megvannak az arra hivatott tényezők, akik a pénztár ügyeit vezetik. Mondom, mégis köszöntöm a t. képviselő urat azért, mert látom beszédéből, hogy nagyrészt szociális és munkáskérdésekkel kivan a nemzetgyűlésen foglalkozni. Márpedig szerény tapasztalatom szerint nagy szükség van arra, hogy a nemzetgyűlés figyelmét tényleg ezek felé a kérdések felé tereljük, és hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagját rábirjuk, értsék meg, hogy a nemzetgyűlésnek ez a tulajdonképeni hivatása és feladata és hogy különösen a mai leromlott gazdasági viszonyok között ezekkel a kérdésekkel kell valamennyiünknek elsősorban foglalkoznunk. A költségvetés vitájának vége felé tartunk és ha elkészitjük annak mérlegét, azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a vita értékével, egykét kivételtől eltekintve, általában meg lehetünk elégedve. A vita ugyanis nem terelődött abba a szerencsétlen irányba, amelytől valamennyien tartottunk és amelyben az elején megindult, hanem tényleg nivós, emelkedett volt és tényleg olyan kérdések kerültek annak során szőnyegre, amelyek az állami élettel szoros összefüggésben vannak és melyeknek elintézése égetően sürgős. Azt hiszem, hogy amikor ezt felszólalásom elején konstatálom, nyugodt lélekkel és talán szerénytelenség nélkül