Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

216 Ä nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. szabályoknak alapján kellett a biráló-bizottságoknak működniök. Nem akarok súlyosabb kritikát gyakorolni a biráló-bizottságok működése felett, mint amelyet gyakorolt a nemzetgyűlés többsége azzal, hogy kivette a biráskodás jogát a biráló-bizottságok kezéből és a közigazgatási biróságra ruházta. Már az ilyen összetételű többségi párt sem birta el azt a rettenetes erkölcsi nyomást, amelyet a közvélemény gyakorolt a bíráló-bizottságoknak a peticionáíis kérdésekben követett eljárása miatt és kénytelen volt deferálni, meghódolni, rábizta a jövőre nézve egy tőle idegen szervre a peticionáíis biráskodás jogát. Ez a legsúlyosabb kritika volt. Egy törvényhozó testületnek első kötelessége olyan kérdésekben, amelyek eminens jogkérdések, nem a pártpolitikát, hanem az objektiv igazságot nézni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha az objektiv igazság és nem a pártpolitikai szubjektivitás érvényesült volna ; ha a törvénynek és a házszabályoknak szelleme érvényesült volna a peticionáíis eljárásban, amelyet a biráló-bizottságok gyakoroltak, akkor soha sem jutott volna eszébe senkinek, legkevésbé ennek a törvényhozásnak egy kipróbálatlan — legalább eddig ezen a téren kipróbálatlan — birósági szervre ruházni át a peticionáíis ügyekben való biráskodás jogát. Nem tudom megmondani, milyen lesz a biráskodás, ellenben azt meg tudom mondani, hogy ennél a bíráskodásnál mindenesetre jobb és objektivebb lesz, mindenesetre jobban fogja a jog, törvény és igazság útjait követni. Hogy egy példát is hozzak fel, itt van a nagyatádi petició ügye. Mióta húzódik ez már, holott egészen aprólékos kis ügy megvizsgálásáról van szó ! Az egész nemzeti közvélemény felháborodással látja ennek a választásnak ügyet. Nem akarok in merito ennek a peticiónak ismertetésébe belemenni, de olyan csekély dolgokról van szó, amelyeknek kivizsgálására egypár hét tökéletesen elegendő egy ilyen ügyekben jártas egyén számára. Most már több mint másfél esztendeje megvolt a nagyatádi választás. Maholnap szétmegy ez a nemzetgyűlés — remélem — és a nagyatádi petició ódiuma, méreganyaga még mindig nincs kioperálva azzal, hogy illetékes bíróság mondjon Ítéletet ennek a mandátumnak érvényessége vagy érvénytelensége felett. Egy másik rákfenéje ennek a nemzetgyűlésnek az is, ahogy a mentelmi jogot kezelik. Nem akarom a mentelmi bizottságot, egyáltalán nem akarok semmiféle pártbizottságot megvádolni ; de már maga az a tény, hogy pártpolitikai összetételű bizottságnak kell döntenie szabadságjogok kérdésében, kizárja azt, hogy ott a tökéletes objektiv igazság érvényesüljön. Mert vannak és lehetnek esetek, — nem akarok alludálni a múltkori eseményekre — amelyekben én a mentelmi jog megsértését látom, amikor a mentelmi bizottság a mentelmi jog megsértését nem látja. Látjuk és hirdetjük, hogy igenis Pallavícini képviselőtársunk mentelmi joga meg volt sértve, amikor a mentelmi bizottság nem igy látja. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ez nem pártpolitikai összetételű bizottság, hanem objektiv, jogi szemlélet alapján álló bizottság, egészen máskép tárgyalta volna ezt a kérdést, egészen más szempontok kerültek volna a mentelmi bizottság kogniciója alá, konkluziciójába és rezultátumába is. (Herezegh Béla : Igen sok esetben dönt egyhangúlag !) Éhez az egyhangúsághoz már hozzászóltak azok, akik véletlenül nem voltak ott azon az ülésen. Hanem t, képviselőtársam —- mert ugy látom nem igen ülnek a másik oldalon többen — Karafiáth Jenő t. képviselőtársamnak a túlsó oldalról jött javaslata is szimptomatikus jelenség abban a tekintetben, hogy közeleg az idő, hogy ő maga is látja és érzi, hogy igenis reformra szorul a mentelmi jog kérdése és kezelése. Maga is érzi és látja, hogy nem tökéletes a mentelmi jog gyakorlása a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága előtt, ezért akarja magát a törvényt is refolmálni. Én magam ugy látom, hogy a mentelmi jog kérdése is pártbizottság mellőzésével, objektiv és jogi tudással rendelkező képviselőknek oda beválasztásával volna legjobban megoldható, ugy hogy a kérdés méreganyagát kiküszöböljük. Olyan bizottsággal, amely nem pártpolitikai összetételű, amelyben gondosan vigyáznak arra, hogy a pártpolitikai összetételnek még a látszata is elkerültessék, mert a mentelmi jog nem olyan jog, amelyet párthatalmi szempontból lehet elbírálni, hiszen a pártok meghalnak, eltűnnek, de a jog él, megmarad, amig az emberek fognak élni a földön. Ez a szabadságjog a legerősebb biztosítéki joga, legerősebb palládiuma magának a törvényhozásnak is. Nagyon sokféle oldalról hallunk most támadásokat a parlamentarizmus ellen is. Magam is azt állitom, hogy a parlamentarizmus nagyon sok reformra szorul még azokban az államokban is, amelyekben a parlamentarizmus a mai viszonyok, a mai megítélés szerint legtökéletesebb formáit mutatja. Annál inkább kell egy olyan parlamentnek, amelynek összetétele, eredete — legalább is mondjuk : oppozicionális szemszögleten keresztül nézve —vitás a tisztaság szempontjából, még fokozottabban ügyelni arra, hogy a parlamentarizmus lényegét lejáratni ne engedje. Tehát ennek a parlamentnek igenis kötelessége, hogy olyan óvrendszabályokat alkalmazzon és olyan módon bástyázza körül az alkotmányos jogszabadságokat, amelyek a szólásszabadsággal, az immunitás szabadságával össze vannak kötve, hogy ezáltal magának a parlamentarizmusnak, magának a parlamentarizmus létének és erejének, amely nem a nemzet egyik vagy másik rétegének, hanem a nemzet összességének kell hogy kifejezője legyen, mennél erősebb alapot, menél nagyobb tőkét tudjon biztosítani. T. Nemzetgyűlés ! Gaal Gaston t. képviselőtársam azt a kijelentést tette, hogy ő nem demokrata, mert a demokraták azt akarják, hogy akik eddig urak voltak, ezentúl ne legyenek urak. (Graeffl Jenő : Ez az, ez igy van !) Majd mindjárt megfelelek erre, igen t. képviselőtársam ! — Hozzátette Gaal Gaston t. képviselőtársam azt is, hogy ő maga sem azt akarja, hogy kiváltságos jogok érvényesüljenek a nemzeti társadalom bármilyen rétege számára, hanem akinek egyénisége, rátermettsége, tudása, képessége és hazafias belső ereje, belső tüze arra alkalmas, hogy a nemzet kohójában élessze azt a lángot, amelynek onnan kialudni sohasem szabad, annak érvényesülését ő is szivéből óhajtja. Én magam is ezt óhajtom, én sem akarok ennél sem többet, sem kevesebbet. Mert nem a tudatlanságot, nem azt az értéktelenséget, nem azt a felfogást, amely az alacsonyrendüséget becsüli többre a felsőbbrendűségnél, tekintem én tökéletes demokráciának, hanem igazi demokráciának a szabad érvényesülést, a tehetség szabad kiképzését és az állam számára való felhasználását tartom. És rá tudok mutatni Magyarországon is egy osztályra : a középosztályra, amelynek el kell végeznie ebben az országban is azt a feladatot, amelyet a nyugati civilizált államokban már elvégzett. Ez nem is osztály a tagozódás szempontjából, mert ahol a kultúra és a munka, tehát az a két erőtényező van egyesítve, amely fentartja egy egész nemzet társadalmát, az nem egy osztály, nem egy elzárt réteg a nemzet testében, hanem elasztikus, befogadóképes réteg minden osztály és minden más réteg számára. (Graeffl Jenő : Ebben egyetértünk !) Az ilyen társadalmi réteget, amelybe az eddigi kiváltság 1 épen ugy beleesik, mint ahogyan az addig jogokban