Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-542
A nemzetgyűlés 542. ülése 1926, gondolásat, a maga érveit, felfogását és a maga programmjának megfelelő elgondolásait kifejezni még akkor is, ha egyedül áll ezen a helyen és senki a világon meghallgatni nem akarja. A nemzetgyűlésben magában is bajok vannak. A szálak az 1922. évi választásokhoz vezetnek, amelyekre különösképen most nem akarok szót vesztegetni, és amelyek ahhoz a választójogi törvényhez húzódnak/amelyet ez a nemzetgyűlés megszavazott. Én ezt a választójogi törvényt ép olyan megszégyenítőnek tartom, mint amilyen megszégyenítőnek tartottam annak idején" a derestörvényt. Nézetem az, hogy ép oly kevéssé lesznek majd alkalmazva a választójogi törvénynek azok a szakaszai, melyeket a nemzetgyűlés megszavazott, mint amilyen kevéssé alkalmazta a magyar független biróság a botbüntetés törvényét, amely bár benne volt a magyar büntetőkódexben, és amely bár megszégyenítette, elcsúfította a magyar büntetőkódexet, a magyar biró fölébe emelkedett ennek a törvénynek és azt soha nem alkalmazta. (Lovász János : Mert nem volt rá szükség !) Az a felfogásom, hogy a magyar közvélemény sem fogja alkalmazni ezt a választójogi törvényt. A magyar közvélemény is még az alkalmazása előtt el fogja seperni az útjából ennek a választójogi törvénynek megszégyenítő szakaszait, és el fog érkezni az az időpont, amikor becsületes és tiszta választás utján fog megalakulni ennek az országnak törvényhozása. Tudom, hogy több oldalról hangzik fel az az aggodalom még ma is, több helyről, amelyeket magam is becsülök, hangzik fel az érv, hogy nemzeti szempontból, a nemzethűség szempontjából talán veszedelmes lenne a titkos választójog. -Én engedek magammal alkudni, ha a nemzethűség aggálya merül fel velem szemben. Ma is azt mondom, hogyha vannak olyan kategóriák — bár kétségbe vonom hogy vannak, —' amelyek a nemzethűség szempontjából a választójoggal kapcsolatban kifogás tárgyává tehetők, ám üljünk le és beszéljük meg a kérdéseket egymás között, állapítsuk meg, melyek azok a rétegek,, amelyek a nemzethűség szempontjából diffikultálhatók és azután a nem diffikultált rétegeknek adjuk meg becsületesen, tisztán, titkosan a választójogot, hogy ők ezáltal a lelki kényszertől felszabadulva a maguk akaratának reprezentativ terét láthassák a magyar törvényhozás házában. Addig, amig ez az idő el nem következik, itt békés kiegyenlítés és megnyugvás helyzete be nem állhat, mert egymás iránt bizalmatlankodó társadalmi osztályok állanak egymással szemben, amelyek azt látják, hogy az egyiknek közvéleményét meg akarják hamisítani a másik közvéleményének javára és előnyére. Ennek meg kell ebben a nemzetgyűlésben változni és szerintem ennek a nemzetgyűlésnek mindaddig nem lehet szétmennie, amig uj választójogi törvénnyel be nem iktatja nevét a magyar törvénytárba, amig meg nem alkotja az általános titkos választójognak vezérelve alapján zt a választójogot, amelyet ennek az országnak egész közvéleménye ettől a nemzetgyűléstől vár. Hiszen a nemzetgyűlés, amelynek tulaj donképen alkotmányozó nemzetgyűlésnek kellett volna lennie, mindeddig elmulasztotta azoknak a feladatoknak teljesítését, amelyeket programmjában kitűzött és amelyeknek teljesítése kötelessége lett volna. Ha tehát az alkotmányozó törvények közül csupán a választójog reformját iktatja törvénybe, akkor ezt legalább ne tegye megszégyenítő módon, úgyhogy pirulni kelljen majd a történelem Ítélőszéke előtt, ha visszagondol szerepére a magyar történelemben, hanem tegye ugy, hogy állandósult törvénnyel ajándékozza meg végre az e tekintetben nagy várakozással és nagy reménységekkel eltelt magyar közvéleményt. évi április hó 30-án, pénteken. 215 Mit várjunk mások megítélésétől, ha magunk sem becsüljük meg magunkat? Épen a költségvetési vita elején olvastam néhány nyilatkozatot a kormányhoz közelálló egyének részéről, és olvastam az egységespárt egyik" igen illusztris tagjának nyilatkozatát, aki nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy restelli, hogy most meg fog indulni a költségvetési vita és ennek ideje alatt ő negyven napig kénytelen lesz zöldségeket hallgatni itt a nemzetgyűlésen. (Hegymegi-Kiss Pá! : Ne választassa meg magát képviselőnek !) Lehetnek mi közöttünk elvi ellentétek, lehet, hogy a viták izgalmában egyik vagy másik képviselőtársunk, akinek idegei nem annyira temperáltak, mint a másiknak, a vita, az indulat, az elragadottság hevében nem tud magán uralkodni és olyan invektivákkal illeti a másikat, hogy azt a józan meggondolás perceiben talán nem tenné- Lehet, hogy itt ütköznek egymással világnézeti szélső különbségek, amelyeknek elgondolása azonban, — legalább is az én megítélésem szerint — azoknál, akik az eszmét és az elvet képviselni akarják, ideális. Lehet, hogy ez az ütközés az emberek temperamentuma szerint egymásból bizonyos nézeteltéréseket vált ki. De azt, hogy ez a nemzetgyűlés olyan értéktelen semmiség lenne, hogy ennek tagjai olyan üres fráterek lennének, mint ahogy az ebből a nyilatkozatból kiérezhető, ezt én állítani nem tudom. A legnagyobb reverenciával és a legnagyobb elismeréssel kell hogy adózzam pártkülönbség nélkül mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik itt bizonyos kérdéseket, amelyekhez értenek, szóvá tesznek és akiknek részéről látom azt a törekvést, hogy mindenki tehetségéhez képest a legjobbat nyújtsa a magyar törvényhozás számára. A ilyen nyilatkozásokkal csak a nevető tömeg igényeinek teszünk eleget, és én nagyobb demagógiát mint az ilyen nyilatkozat nem tudok elképzelni. (Hegymegi-Kiss Pál : Reméljük, a képviselő ur nem vette fel ma a fizetését ! Ha nem akar itt ülni, ne is vegye fel a fizetését !) Romboló hatású az, ha egy képviselő ennyire lebecsüli, de nem a törvényhozást, hanem képviselőtársait. Mert azt, hogy a törvényhozásról kinek mi a véleménye, hogy azok a törvények, amelyeket meghozunk az igazságszolgáltatás, a méltányosság, az emberi haladás, a szociális problémák, az állami igazgatás vagy a társadalmi rend szempontjából hasznosak-e, üdvösek-e, logikusak-e, beillészthétők-e a magyar törvénytárba vagy nem, megfelelnek-e a tradícióknak vagy nem, vita tárgyává tesszük és ebben a tekintetben minden jogos, sőt — talán merem mondani — jogtalan kritikának is megvan a helye. De, hogy a nemzetgyűlés tagjai egymást becsméreljék a nagy nyilvánosság előtt, hogy itt ugy állítsák be nyilatkozataikatban az egész nemzetgyűlést, hogy ez egy üres fecsegő testület, amelynek elgondolása, szelleme nincs, amely nem akarja reprezentálni a nemzeti közvéleményt, ezt romboló hatásúnak tartom az egész nemzetre nézve. Őszintén szólva, ez a nemzetgyűlés sem sokat tett abból a szempontból, hogy ezt a romboló hatást elkerülje. Nézzük csak meg, hogyan állnak azok a szabadságjogok, amelyek szorosan összefüggnek a nemzetgyűlésnek, mint alkotmányozó és törvényhozó testületnek működésével. Nézzük csak meg, hogy a biráló-bizottságok, amelyeknek létalapja, eszmei háttere az, hogy a nemzetgyűlés szuverénül bíráskodjék az országban történt választások felett, vájjon milyen rendszert folytattak! Ugyan nézzük meg, hogy a biráló-bizottságok mit müveitek a petíciók elbírálása alkalmával. Vájjon megnyugvást keltett-e működésük a közvéleményben, vájjon mindnyájan abban a véleményben vagyunk-e, hogy ott csak az objektiv igazság érvényesült, amikor a jognak, a törvénynek és a ház30*
