Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken, 213 csendőrség stb. ezt a »kir.« szót állitsa oda vissza. Tűrhetetlen állapot, hogy mi a forradalomnak azt a vívmányát, hogy megszüntették a királyságot, még ma is ezzel dokumentáljuk. Felhivom ugyanakkor az igazságügyminister ur figyelmét arra is, hogy a bíróságok, miután azok királyi bíróságok — ugy is vannak megemlítve, hogy: királyi ügyészség, királyi járásbíróság, királyi törvényszék, királyi tábla — amikor ítéletet hoznak, hozzák meg azt a magyar királyság és ne a magyar állam nevében, mert ez is egy forradalmi maradvány. (Helyeslés. —Strausz István : A postabélyegekről eltüntették Mária képét, pedig keresztény uralom van !) Gaal Gaston igen tisztelt képviselőtársam tegnap még azt is mondotta, hogy tiltakozik az ellen, hogy a pénzügyministeri tisztviselőknek Dréhr képviselő ur indítványa alapján bizonyos jutalmat adnak azért a nagy munkáért, amelyet ők végeztek. (Gaal Gaston: Vagy előleget !) Ma pedig azt mondotta Dréhr képviselő ur, hogy Gaal Gaston képviselő ur mindig igazságtalanul támadja a tisztviselőket. Amikor ezt a dolgot itt felemlítem, Gaal Gaston t, képviselőtársam nem szorul az én védelmemre, nem is akarok prókátorja lenni, de ki akarom jelenteni, hogy félreértik őt, mert ő igenis mindig össze akarja" egyeztetni az adófizetők teherbíró képességét azzal, hogy vájjon ez a kis ország képes-e annyi tisztviselőt eltartani, mint amennyi ma van. À tisztviselői kar iránt annyi tisztelettel talán kevés ember viseltetik, mint én. Én is azt mondom, ami benne van pártprogrammunkban is, hogy tisztviselőknek európai nyugati nívón álló fizetést kell adni, de felesleges tisztviselőket nem akarunk, mert ez teszi tönkre az országot s ez viszi lelkiismeretünket oda, hogy ez ellen küzdjünk, mert a másik részen ott vannak az adófizetők, akik maholnap nem birják adójukat megfizetni. Itt van a kisgazda, a középgazda, az iparos, a kereskedő, tessék csak annak a jajgatását meghallgatni. (Gaal Gaston : Mindenki a vagyonából fizet adót és nem a jövedelméből !) Nem akarva hosszabb ideig igénybe venni a mélyen t. Nemzetgyűlés szives figyelmét, ezekután kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovics György jegyző' : Létay Ernő ! Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló t. képviselőtársamnak igen értékes és az államigazgatás mélyére hatoló beszédét egészében aláírom. Mivel ő balatonvidéki ember, ennélfogva ennek a korszaknak gazdasági meghatározását egy balatoni hasonlattal akarom jelképezni. A téli Balatonnak legnagyobb veszedelme a rianás. (Gaal Gaston : Dehogy, csak a hire az !) Egy gazdasági rianás korszakát éljük most, (Gaal Gaston : Gazdasági befagyás !) amely olyan romboló helyzetet teremtett lelkileg, anyagilag és ezek által erkölcsileg ebben az országban, hogy az ezekből való kimenekedés legerősebb etikai feladata ezen ország egész társadalmának. Ha meg nem találja az okokat, a módszereket ahhoz, hogy ebből a romboló állapotból, ebből a gazdasági helyzetből a materiális lezüllöttség folytán erkölcsi züllésbe gerjedt társadalomnak felemelése által kivezesse ennek az országnak útjait, akkor ennek az országnak napjai meg vannak számlálva, és a huszonnegyedik óra érkezett már el, hogy e tekintetben sürgős intézkedések tétessenek meg. És hogy erre milyen szükségünk van, mi sem bizonyítja jobban," mint az, ha tekintetünket azon államok megítélése felé vetjük, melyeknek Magyarországgal szemben való állásfoglalásától, Magyarország sorsa iránti érzékétől függ ennek az országnak talpraállitása, jövendőbeli reményNAPLÓ. XLII. sége és nagysága. Ne áltassuk magunkat chimerákkal. Mi idehaza látjuk a magunk bajait érezzük romboló hatását, lelkileg, anyagilag, erkölcsileg, területileg annak a békeszerződésnek, amelye mint diktátumot, egyoldalulag érvényesítettek Magyarországgal szemben. De bármennyire hangoztassuk is idehaza e békeszerződés megváltoztatását az igazság jegyében, a külföld néma, süket és érzéketlen marad minden néven nevezendő felsóhajtásunkkal, minden az igazságra appelláló felkiáltásunkkal szemben. Még ma is, a háború befejezésének nyolcadik évében, találkozunk olyan érvekkel a külföld közvéleményében, amelyeket máskép nem jelképezhetünk, mint hogy tudatos történelemhamisitást követnek el velünk szemben a külföldi tényezők azért, hogy ezáltal ürügyet szerezzenek arra, hogy a maguk igazságtalan békekötésének következményeit, annak fentartását és Magyarországnak tökéletesen védtelen helyzetbe való sodrását a jövőre nézve is igazolni tudják önmaguk és az igazság után vágyó népüknek közvéleménye előtt. Mikor a trianoni békeszerződés megkötésének időszaka volt, a Magyarországgal szemben hangoztatott ürügyeknek egész légióját dobták bele a külföldi civilizált népek közvéleményébe, hogy ezek által alapot teremtsenek azon erkölcstelen, eléggé meg nem bélyegezhető és a történelem vonalán meg nem állható rendszer számára, amellyel a Magyarországra diktált békét petrifikálni törekedtek. De még ma is, a háború befejezésének nyolcadik esztendejében foglalkozik a külföldi közvélemény a háborús felelősség kérdésével, még ma is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a háború felidézésében kit terhel a felelősség, mely államot és az államoknak mely szerveit terheli a felelősség, és különösen alkalmazni akarják Magyarországra nézve is azt a hamis ürügyet, hogy Magyarországgal szemben is minél erőteljesebben tudják érvényesíteni a történelem hamisításon és a tények félreismerésén alapuló ürügyet, hogy ezáltal jogcímet tudjanak keríteni arra, hogy Magyarországgal szemben a trianoni békekötés revízióját megakadályozhassák. Hogy áll a helyzet ? A külföldi közvélemény nem akar tudomást venni arról, hogy Magyarországnak 1848 óta nem volt semmi befolyása az osztrák-magyar monarchia külpolitikájára, annak külügyei intézésére nézve és nem volt befolyása arra nézve sem, hogy az ezen politikát megalapozó pénzügyi igazgatás milyen modorban és milyen mederben folyik. A magyar közjogban ugyan biztosítva van egy közjogi szerv, a magyar ministerelnök számára, hogy annak utján gyakorolja befolyását a külügyi politikára nézve, azonban nem igen érvényesült ez a béke éveiben és még kevésbé érvényesült a háborús esztendőkben. Hiszen általánosan tudott dolgokat mondunk itt el, amelyeket nemcsak az oppozíció ismert el abban az időben, mikor még az osztrák-magyar monarchia fennállott, hanem elismerték a kormányzati felelősségben osztozó tényezők is, akik maguk is a szerencsétlen közjogi helyzetnek minősítették az Ausztriával való kapcsolatot, épen annakfolytán, hogy a nemzeti öncélúság és szabadság a külügyek és a honvédelem önálló intézésében nem nyerhetett kifejezést. A külföldi közvélemény tehát nem akar tudomást venni arról, hogy Magyarországnak nem volt önrendelkezési joga ezeket a kérdéseket illetőleg. A külföld nem akar tudomást venni erről ma sem, hanem igenis hasonlítani akar ahhoz a szabadelvű fellángoláshoz, amely 1848-ban is elárulta a magyar ügyet s amely 1848~-ban is ahelyett, hogy segítőkezet nyújtott volna a magyar "öncélúság és függetlenség kivivására a magyar szabadságharcnak, azt magára hagyta, annak csak ígéreteket adott, 30