Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-542
212 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. Van itt Magyarországon egy furcsa intézmény, amely rengeteg támadásnak volt kitéve, de nem látjuk, hogy a kormány e tekintetben intézkedéseket tenne és ez a balesetbiztosító és betegsegélyző pénztárak intézménye, ahol szükséges volna az újjászervezés, a betegsegélyző pénztáraknak törvénnyel való szabályozása. Annyi panasz mint amennyi ez intézmény ellen érkezett az egész országból és különösen a vidékről, egyetlen egy intézmény ellen sem fordult elő. Minden sziv és lelkiismeret nélkül, különösen a kisiparosokat vekszálják agyon előlegek kérésével, késedelmi kamatok kivetésével, de rendetlen a számadások vezetése is. Ha pedig valakinek segélyre van szüksége, hosszadalmas eljárásba kerül, mire az a szerencsétlen kórházba juthat, orvosi segítséget nyerhet, sőt sok esetben az is megtörténik, hogy már 1 y z éve eltemettek valakit, mire a temetési segélyt kiutalványozzák. Ezek mind olyan dolgok, amelyek miatt kérjük a kormányt, hogy az idevonatkozó törvényt mielőbb hozza a Ház elé. Ha ez a törvényjavaslat a Ház elé kerül, feltétlenül ragaszkodni fogunk a jelenlegi pénztár decentralizálásához, hogy a munkaadónak és az érdekelteknek minél nagyobb befolyása lehessen reájuk. Egy ilyen karitativ intézménynél, mint a betegsegélyző pénztár, feltétlenül szükség van arra, hogy azok, akiktől a pénzeket beszedik, betekintést nyerjenek az ügyvitelbe. A decentralizáció feltétlenül nagy előnnyel fog járni a tekintetben, hogy a megbetegedett egyén minél hamarább hozzájuthasson a segitséghez, a kórházi ápoláshoz. A múlt esztendőben, épen a költségvetési vita során voltam bátor a t. kormány figyelmét felhivni a Balatonra, erre az egyetlen nemzeti kincsünkre, amely jelenleg teljes elhanyagoltságban van. Épen akkor mondottam el, hogy nem akad minister, aki magára vállalná, hogy a Balaton ügyei hozzátartoznak. Tavalyi felszólalásommal sikerült annyit elérnem, hogy a népjóléti minister ur a pénzügyminister úrral karöltve elengedte a Balaton mellett már a múlt évben a luxusadót és a kincstári haszonrészesedést. E két adónem eltörlése olyan jótékony hatással volt, hogy a tavaly előtt csaknem teljesen üres balatoni szállodák majdnem 100%-ig megteltek. Ha e két adónem elengedése már is ilyen hatással volt a balatoni kultúrára, a balatoni fürdők fejlődősére, ez azt mutatja, hogy minden befektetés, minden intézkedés, amely a Balaton kultuszát akarja előmozdítani, igenis, nagy hatással bir. Épen ezért szükségesnek tartanám, hogy a fürdőtörvény, amelyre nagy szükség van, s amelyet már 23 év óta csinálnak, végre a Ház elé kerüljön, hogy a Balatont is felruházhassuk azokkal a higiénikus intézményekkel, amelyekre oly nagy szükség volna a célból, hogy végre publikumunk ne menjen ki a külföldre, hanem itthon, a Balatonnál találja meg azt, amit a külföldön keres, ( Ugy van ! Ugij van ! a jobboldalon.) Örvendetes jelenséget látok a Balaton-kultusz felkarolása tekintetében a kereskedelmi minister ur ama intézkedésében, hogy az idén utak épitésére sokkal nagyobb összeget adott és hogy végre három év alatt a Balaton körüli ut kiépítési programmját be akarja fejezni. Az idei évben elkészül a Balaton déli partján az ut és ez máris nagymértékű haladást jelent. Ellenben van a Balatonnak még egy fontos problémája, a balatoni hajózás kérdése. A kormány e kérdés megoldása elől mindezideig elzárkózott, pedig aki a külföldet végigjárta és ismeri a külföldi fürdők nagy látogatottságát és látták az ottani fürdőkulturát, tudják a legjobban, hogy mit jelent az, hogy a Balatonnak nincs gőzhajózása. Azok a régi hajók, amelyek ma á Balatonon vannak, otromba, elkopott, nagy befogadóképességű hajók, úgyhogy azoknak egy hosszú útra való bocsátása 10—12 millió rezsivel jár. Ezeket a hajókat nem bocsáthatják útra, miután soha sincs annyi publikum, hogy ezek járatása kifizetné magát. Mire volna szükség a Balatonon ? Arra, hogy 3—4 kisebb befogadóképességű, 40—50 személyre szóló, motorikus erővel hajtott bárkákat állítsanak be. Minthogy a Máv-nak vannak bizonyos megtakarított pénzei, melyekről nem tudjuk hogy hova fordítják, s egyébként ugy sem nagy a jövedelmük, azt ajánlom a kereskedelemügyi minister urnák, hogy a balatoni gőzhajózást csináltassa meg a Máv-val, hogy végre a balatoni kultúrának ez a hiányzó része is el legyen intézve. A tegnapi ülés folyamán Gaal Gaston igen t. képviselőtársam megemlékezett a vámhitelcsalásokról io. Én is birok ezekre nézve adatokkal. Egy bizonyos kereskedőről — a nevét nem említem meg — a pénzügyministerium egyik magasállásu tisztviselőjétől hallottam, hogy ezelőtt két esztendővel alig volt vagyona, — látható vagyona nem volt — mindenki szegény embernek ismerte, és most három háza van s autót tart a vámhitelekből. Azt kérdezem az igen t. pénzügyminister úrtól, aki azt mondotta, hogy a legerélyesebb kézzel fogja ezt a disznóságot végre megszüntetni, vájjon az összes érdekelteket, akik ebbe a panamába bele vannak keverve, lecsukták-e, mert azt hiszem, ez a szegény ország megkövetelheti, hogy amikor minden fillért végrehajtókkal hajtatnak be, ugy vigyázzanak erre a pénzre, hogy abból többet senki el ne lophasson egy krajcárt sem. Kérdezem, hogy miféle rendszer az, ahol megtörténhetik, hogy hites becsüsök 500 milliós ingatlant becsülnek 3 milliárdra, sőt maga a becsüs beszéli rá az illetőt, hogy fogadja el a többreértékelést. Természetes, hogy ezért sápot kér az illetőtől. Előfordul, hogy 500 milliós ingatlanra 2-3 milliárd vámhitelt adnak. Nem keztyüs kézzel kell eljárni ezekkel szemben, hanem a seprőnek a boldogabb végét kell elővenni és meg kell tisztogatni az országot a panamáktól, nehogy a Balkán nívójára sülyedjünk le. Valaha, ha NagyMagyarországon egy évben elvétve egy-két ilyen eset előfordult, azt mondottuk, hogy ez balkáni szokás, de nálunk nem igen fordul ilyesmi elő. Nagyon vigyáznunk kell nemzeti becsületünkre, nehogy azt mondják, hogy a Balkán nem a Duna alsó részén kezdődik, hanem Mosón megyénél. Épen ezért a legerélyesebben meg kell akadályozni, hogy a jövőben ilyesmik előfordulhassanak. A ministerium részéről is az elővigyázat hiánya okozza azt, hogy az ilyen hites becsüsöket — akik tulajdonképen esküt sem tesznek, nincsenek állami szolgálatban, mert esetről-esetre kapják fizetésüket — nem ellenőrzik a pénzügyministerium tisztviselői. Ha a vámhiteleket csak bankgaranciával adták volna ki, ilyesmik nem fordultak volna elő mert a bank megnézi, hogy olyan becsüst állitson oda, akinek becslésénél ilyen visszaélések nem fordulhatnak elő. 1920-ban első ténykedése volt a nemzetgyűlésnek megalkotni az 1920. évi I. tcikket, amelyben megállapítottuk, hogy Magyarországnak királyság az államformája. Ha ez törvény, akkor mindenki köteles ezt a törvényt tisztelni és ennek a törvénynek mindazon rendelkezéseit betartani, amelyek a törvény erejét biztosítják és amelyek a tekintélyt emelik és megtarthatják. Mit látunk azonban ma ? Még ma is látunk hivatalos feliratokat, amelyekről hiányzik még a Károlyi-időben levakart »kir.« vagy »királyi« szó. Felhívom a belügyminister urnák és az igazságügyminister urnák a figyelmét arra, hogy mindazoknál az intézményeknél amelyeknél ki volt irva vagy ki van irva : m, kir, járásbíróság, m. kir.
