Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

204 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. hogy ilyen betegség nyilvánosságra jusson, akkor az magától ugy sem jelentkezik. Itt is egy elbocsátott tisztviselő jóvoltából tudta meg a közvélemény, hogy micsoda rémséges visszaélések történtek. Ki kell jelentenem legnagyobb sajnálatomra, hogy az úgynevezett régi Magyarországon a honvédelmi minister ur ilyen esetben nem maradhatott volna a helyén, mert végre mégis csak felelős ezekért a dolgokért. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Fejből el tudok mondani legalább tíz példát, hogy a helyén maradt, ha kellőképen eljárt !) Nem maradhatott volna a helyén, mert a felelősségét meg kell állapítani, ha a legközvetlenebb munkatársai ilyen szédületes és csúnya üzelmekben részesek lehettek. (Kuna P. András : Jó, hogy meg nem szagolta előre az orrával ! — Klárik Ferenc : Na, már megint a Kuna P. ! — Kuna P. András : Ez nem szakszervezet 1 Törődjön a szakszervezettel 1 — Nagy Vince : Hogy jön ide a szakszervezet ? Itt legfeljebb a panamisták szervezetéről lehet szó !) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a rövidre szabott időnél fogva most már azzal a kérdéssel foglalkozzam, amellyel egyébként nem foglalkoztam volna, mert hiszen ez nem parlamenti tárgyalás anyaga, ennek már régen el kellett volna intéződnie a maga illetékes fóruma előtt és ez a szabadkőművesség kérdése. Viczián igen t. képviselőtársam jónak látta hangot adni azoknak a felelőtlen híreszteléseknek, amelyekkel a szabadkőművességet erkölcsi meg, hurcoltatásnak akarták kitenni és amely felelőtlen híresztelések fantasztikus kitalálásokkal rhinden féle rágalmakat szórtak erre a nemes, nagy intézményre. Ma már mindenki tudja, sőt épen Viczián t. képviselőtársam előadásából mindenki meggyőződhetett arról, hogy azok az általános, nagyszólamu rágalmak, mintha a szabadkőművesség hazafiatlan, vallásellenes volna, mintha olyan ártó és romboló, destruktív munkát végzett volna, amely a forradalomhoz vezetett, mind kitalálások, mind politikai jellegű támadások ez ellen a nemes intézmény e"en és ezekkel voltaképen erkö^si forrását akarták megnyitni annak, hogy itt más titkos társaságok berendezkedhessenek. Nem kivánok általánosságokat felhozni a szabadkőművesség védelmére, egyszerű konkrétumokkal igazolom azt, hogy az a tendencia, amellyel t. képviselőtársam a szabadkőművesség kérdését tárgyalta, meghamisított tendencia. Felolvasta a szabadkőművesség alaptörvényeit, megismertette a szabadkőműves-szertartásokat. Az alaptörvényből kiderült, hogy a szabadkőművesség a törvények tiszteletén épült fel és ezt egészen pontosan megállapítja a törvényköny. könyvnek 2. §-a, amelyet méltóztassék nekem megengedni, hogy felolvassak. Ez a paragrafus megszabja a szabadkőműves kötelességét hazájával és a hatóságokkal szemben. Azt mondja (olvassa) : »A szabadkőműves békés alattvalója a polgári hatóságoknak, bárhol él és dolgozik, s nem szabad résztvennie a béke vagy a nép jóléte ellen intézett felkelésekben és összeesküvésekben, s ne legyen engedetlen az alsóbb hatóságokkal szemben.« Továbbá azt mondja (olvassa) : »Nem szabad behozni a páholy ajtaján semmiféle személyes civódást vagy veszekedést, még kevésbé vitatkozásokat a vallásról, a népekről vagy az állam kormányzásáról, mert mi, mint kőművesek, csakis az előbb emiitett általános valláshoz tartozunk ; mi mindenféle néphez, rokonsághoz és nyelvhez tartozunk és határozottan ellene vagyunk mindenféle politikának, mert ez még sohasem szolgált a páholy jólétének előmozdítására és sohasem is fog szolgálni.« Az alaptörvénynek ezek a rendelkezései tehát meghatározzák a szabadkőművességnek egész évi április hó 30-án, pénteken. eszmei irányát, és ezek után érthető, hogy alapszabályaikat jóváhagyták és nyíltan dolgozhattak. Hogy ezek a formaságok, amelyek a szertartásokban nyilvánulnak meg, ennek bizonyos titokzatosságot kölcsönöznek, ez nem perdöntő ; általában az egész világ szabadkőművessége ugyanezen szertartások mellett végzi munkáját. Már pedig t. képviselőtársam, aki bizonyos disztikciót állított fel a magyar szabadkőművesség és a világ más. nemzeteinek szabadkőművessége között, nagyon dicsérő szavakat tudott találni az angol szabadkőművesség számára, pedig az angol szabadkőművesség is ugyanilyen szertartások mellett végzi a maga munkáját és ugyanezt az eszmei irányt követi. Nem igaz az sem, amit a t. képviselő ur mondott, hogy a szabadkőművesség a monarchiák megdöntésére törekszik, mert legyen szabad megemlítenem, hogy uralkodó-család tagjai, sőt uralkodók voltak és vannak szabadkőművesek. Annak idején Nagy Frigyes, Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia férje és I. Vilmos német császár volt szabadkőműves. Ma is szabadkőműves a svéd király, a dán király, a norvég király, a svéd és a dán királyi család hercegei, az angol uralkodóház tagjai, a Connaughti herceg az angol nagypáholy nagymestere, lord Ampthil pedig a helyettes nagymestere. A walesi herceg csak a napokban, néhán hete lépett be. Ostoba mese tehát, hogy a szabadkőművesség a monarchiák megdöntésére törekednék. Az sem igaz, hogy a vallásnak és a kereszténységnek ellensége. Hiszen kizárnak a szabadkőművesmunkából minden vallási kérdést, nem lehet ezzel foglalkozni, ez mindenkinek saját egyéni meggyőződése és minden szabadkőművespáholy asztalán ott van a biblia, erre teszik a fogadalmat. Washington György az Egyesült Államok megalapitója és első elnöke 1789 április 30-án a szabadkőműves-bibliára tette le az elnöki esküt, Harding 1921 március 4-én ugyanerre a bibliára tett kézzel esküt az alkotmányra. Méltóztassanak megengedni, hogy itt röviden rámutassak arra, miből származnak a szabadkőművesség elleni rágalmak, hol keresendő ezeknek a forrása. Ez az Italia Unita gondolatával kapcsolatos nagy politikai harcoknak az eredménye. Türr István, Cavour és Garibaldi indították meg a nagy egységesítési harcot. Az ausztriai tartományok és az egyházi állam ezzel szemben természetesen a legnagyobb erőkifejtéssel dolgozott és ennek következménye lett az, hogy a klerikalizmus érthető módon ellene volt ezeknek a szabadkőműves vezető egyéniségeknek és a szabadkőművességnek. Minthogy azonban magához a szabadkőművességhez nem nyúlhattak, mert annak eszmei tartalma oly nemes és szép, ennélfogva kitaláltak mindenféle rágalmakat. Főként az ausztriai császárság volt a legnagyobb ellensége, úgyhogy a háború kitöréséig pl. Ausztriában nem lehetett páholyt alakítani. De hogyan állunk a magyar szabadkőművességgel ? A magyar szabadkőművesség tagjai a legkiválóbb és a legnagyszerűbb politikusok, államférfiak és társadalmi kitűnőségek voltak. Ezek közül pl. csak a nagymesterek sorából felemlítem Pulszky Ferencet, aki valamikor pénzügyi államtitkára volt Kossuth Lajosnak, a legkiválóbb publicista, tudományos író, a magyar nemzeti életnek hatalmas tényezője volt, és aki később együtt dolgozott Deák Ferenccel a büntető törvénykönyv javaslatán, azután Joanovich György m. kir. közoktatásügyi államtitkárt, Deák Ferencnek és Eötvös Józsefnek barátját Rakovszky Istvánt a m. kir. állami számvevőszék elnökét, a mostani belügyminister ur édesatyját, aki 37 esztendeig volt szabadkőműves és aki a ministeri rangnak