Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

À nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 205 megfelelő állásba mint szabadkőműves nagymester került. Említhetnék még többeket, igy az utóbbi időkből emlithetném Bókay Árpádot, a kiváló egyetemi orvosprofesszort, aki 10 esztendeig volt a nagypáholy nagymestere, Rau Gottlob volt szénkormánybiztost, aki két esztendeig állott a nagypáholy élén, addig, mig csak az ellenforradalmi kormány meg nem szüntette a szabadkőművesség működését. De hogy ilyen neves férfiak voltak a tagok sorában, leszek bátor felolvasni néhány nevet. Tagjai voltak Türr István, Klapka György, Andrássy Gyula, a kiegyezés miniszterelnöke, Simonyi Ernő, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, Perényi Zsigmond, Csáky Tivadar gróf, országgyűlési képviselő, Hieronymi Károly, Wekerle Sándor, Nyáry Albert báró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kápolnai Pau er István honvédezredes, Kubinyi Ágost, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Hunfalvy Pál, Teleki Sándor gróf, Csáky Kálmán gróf honvéd lovaskapitány, Nyáry Jenő földbirtokos, Horn Ede államtitkár és orsz. képviselő, Reményi Ede hegedűművész, Láng Lajos kereskedelemügyi minister, Szathmáry Károly iró és országgyűlési képviselő, Than Mór és Telepy Károly festőművész, Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgatója, Komjáthy Béla, Hentaller Lajos orsz. képviselők stb. Csak pár nevet ragadtam ki a névsorból, hisz ma is még a magyart szabadkőművességnek igen kiváló és a közéletben szereplő tagjai vannak, akik nemes és közcélú munkát fejtenek ki. T. Képviselőtársam jónak látta egy incidenst felemlíteni, amely Gyöngyösön történt a szabadkőművesség mostani nagymesterével, Bakonyi Kálmán kúriai bíróval kapcsolatban. Egészen hamisan állította be a kérdést, és igazságot kell szolgáltatnom ennek a nemes jellemű férfiúnak, mikor ide hurcolták a nemzetgyűlés elé, mintha valami társadalom- vagy államellenes cselekedetet művelt volna, mikor Gyöngyösön baráti asztalnál találkozott régi ismerőseivel. Annyira nem felel meg a tényeknek az előadott tényállás, hogy azok közül, akik ott voltak, az egyiket pár napra rá Rakovszky Iván belügyminister ur látogatásával tisztelte meg. Ilyenek voltak azok a destruktiiv férfiak, akik ott barátságos vacsorán, amely üveges verandán folyt le, állam- és társadalomellenes konspirációt szőttek. T. Nemzetgyűlés ! A szabadkőművességről sok mindent állított a t. képviselő ur, csak azokat a nagy eredményeket nem sorolta fel, amelyeket a szabadkőművesség a jótékonyság terén és a nemzeti élet érdekében kifejtett. Nem kell másra utalnom, mint arra, hogy 1921-ben az orosz fogságban sínylődő magyar katonáknak hazahozatala érdekében a kormány felkérésére a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy átirt a külföldi nagypáholyokhoz, kérvén, hogy a maguk eredeti rendeltetésének megfelelően emberbaráti okokból legyenek segítségére abban, hogy ezek a szerencsétlen magyar emberek hazakerüljenek. Hogy ez az akció eredményre vezetett, abban sok része volt. a szabadkőműves intervenciónak. A magyar szabadkőművesség egyáltalában nemes és szép magatartást tanusitott a világháború során, mert egész idő alatt minden befolyását latba vetette, hogy ez a világháborús borzalom elmúljon. Megszakította az összeköttetést az ellenséges államok nagypáholy ai val, ellenben annál szorosabb kapcsolatot létesített a szövetséges államok szabadkőművességével, és minden törekvése az volt, hogy ez az ártó, ez a vérzivataros borzalom minélelőbb megszűnjön. (Griger Miklós : Olaszországot a szabadkőművesek ugratták be a háborúba I) Ez ellen a magyar szabadkőművesség megfelelő tiltakozást jelentette be, megbotránkozását fejezte ki ezen jelenség felett, megbélyegezte és ezt előzőleg tudatta is, azután megszakította az összeköttetést, mert épen a szabadkőműves nagy nemes célokkal ellentétes cselekedetnek minősítette. Annak jellemzésére, hogy a szabadkőművesség hogyan gondolkozik, méltóztassék megengedni, hogy idézzek egy érdekes nagymesteri beszédből, amelyet a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholynak 1918 ^március 2-án tartott nagygyűlésén Bókay Árpád nagymester a szocialista testvérek kiválásával kapcsolatban mondott. A szocialista testvérek t. i. politikai pártjuktól utasítást kaptak, hogy hagyják ott a magyar szabadkőművességet. Ezt a lépést néhányan meg is tették, mire egy páholymunkán a következő beszéd det mondta Bókay nagymester (olvassa) : »Szeretett testvérek ! Olvastátok a hírlapokban, hogy a szociáldemokrata párt legutóbb elhatározta hogy a párthoz tartozók nem lehetnek egyidejűleg tagjai sem más politikai pártköteléknek, sem a szabadkőműves-szövetségnek. A határozat kötelező rendelkezései folytán néhány testvér tényleg kérte is a páholyból való elbocsáttatását és azt meg is kapta. Amennyire sajnáljuk is a távozókat, mint egyéneket, annyira nyugodtan vesszük, hogy a miénktől sokban eltérő világnézetet valló, de mindenesetre a miénktől teljesen eltérő módszerekkel munkálkodó testvérek távoznak ebből a nekik idegen levegőből. Mi a béke emberei vagyunk, ők a harc emberei ; hiszen mi a társadalmi osztályok közötti békét, egyetértést, kiegyenlítést munkáljuk, ők pedig az osztályharcot proklamálják és aszerint is cselekesznek. A mi, egyetlen fegyverünk a felvilágosítás és meggyőzés, az övéké más ; mi magyar szabadkőművesek vagyunk és nemzeti alapon állunk, ők pedig nemzetköziek. Hogy a szociáldemokrata párt tagjai s olyanok, kik talán formálisan nem is tagjai, de azokat az elveket vallják, egyszersmind a szabadkőműves-szövetségnek is tagjai legyenek, nem volt eddig sem logikus, sem egészséges helyzet. Midőn ezt megállapítom, le kell szögeznem azt is, hogy néhány exponáltabb szociáldemokrata testvérünktől eltekintve, a legtöbb távozóról csak most tudtuk meg, hogy ők a szociáldemokrata párthoz tartoznak.« íme a szabadkőművesség nagy destrukciója ! (Griger Miklós : Tegnap mondta az egyik szociáldemokrata, hogy szociáldemokratának nem volt szabad a szabadkőművespáholyba belépni.) Épen most mondtam el, hogy párthatározat folytán kiléptek és Bókay Árpád nagymester ilyen kommentárral kisérte az ő távozásukat, vagyis megállapította, hogy a szabadkőművesség minden politikai harci fegyvertől távol áll, egész világ választja el a szociáldemokráciától, amely nemzetközi, a szabadkőművesség pedig nemzeti alapon áll. Mikor ilyen dokumentumok állnak rendelkezésre, mire való volt ezt a kabarét lejátszani, amivel t. képviselőtársam igyekezett mulattatni a nemzetgyűlést, mikor elmondta azokat a külső szertartásokat a nagy- és kisvészjelről, hogy hogyan üdvözlik egymást. Hiszen ezek voltakép nem lényegbeli tartozékai a szabadkőművességnek, ezek hagyományok. Az egész világon ugyanilyen jelekkel találkoznak és ismerkednek meg. (Meskó Zoltán : De más hagyományokat meg gúny tárgyává tesznek.) Tekintettel arra, hogy a szabadkőművesség egy olyan mélységes érzéstől áthatott intézmény, amely nem ismer cinizmust és nem ismeri azt a szellemet, amely a régi szép hagyományokat letiporja, ennélfogva maga is kegyelettel ápolja azokat, mert tudja, hogy a regi szabadkőművesek nagyon sokat szenvedtek azért a harcért, amelyet a világosságért folytattak és éppen ezen NAPLÓ. XLII. -r