Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

À nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 2Ô1 Őn !) Ha a képviselő urak állandó közbeszólások­kal zavarják a szónokot, kénytelen leszek erősebb eszközöket igénybevenni. A szónokot pedig kérem, méltóztassék beszédét befejezni, mert még egy perc áll rendelkezésre. Gr. Hoyos Miksa : Szerettem volna Huszár Károly képviselőtársam interpellációjának további kitételeire is kitérni és azokra megadni a meg­felelő választ. Tekintettel azonban arra, hogy beszédidőm lejárt, sajnálatomra most nem vagyok abban a helyzetben, de keresni fogom az alkalmat s ezeket a kijelentéseimet, annak ellenére, hogy önök fel vannak háborodva, — nem tudom meg­érteni, miért, — mégis meg fogom tenni. Be kell fejeznem beszédemet. Mégegyszer figyelmébe ajánlom az igen t. kormánynak mind­azokat a körülményeket, amelyeket bátor voltam beszédem folyamán felemlíteni. Egyébként a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el­fogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor : Gratulálok !) Köszönöm. Nem reflek­tálok rá. Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólni ! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Kiss Menyhért tisztelt képviselő ur a tegnapi ülés folyamán felkért engem arra, hogy a kincstár és az Avena részvénytársaság között kötött szerződés eredeti példányát a Ház asztalára letegyem. Elvileg hajlandó vagyok ennek a kívánságnak eleget tenni, inpraxi azonban ennek ma nem tehetek eleget, azon egyszerű oknál fogva, mert ezek a szerződések nem a hon­védelmi ministeriumban őriztetnek, hanem az illető vegyes dandároknál, ahol ezek a szerződések a szállítókkal megköttettek. Kénytelen vagyok tehát néhány napi türelmet kérni a t. Nemzet­gyűléstől, amig ezeket az eredeti példányokat beszerezhetjük és akkor le fogom azokat tenni a Ház asztalára. (Helyeslés.) Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezzel kapcsolatban néhány szóval visszatérjek erre az egész nagy port felvert szénapanamának nevezett ügyre. (Propper Sándor : Halljuk a pana­mát !) Kötelességemnek tartom, hogy a nemzet­gyűlést teljes mértékben tiszta képpel tájékoz­tassam, a tönténtekről. (Halljuk ! Halljuk !) Ami az Avenára vonatkozik^ mindenekelőtt megjegy­zem, hogy az Avenával a kincstárnak a vállalt szállítások körül semmiféle nehézsége nem volt. Az Avenának összesen három szállítási kötelezett­sége van, az egyik Debrecenben, amely 240 vagon szénára és 150 vagon szalmára szól, az átlagár pedig amit érte kap : a vásári igazgatóság által megállapított vásári átlagár, minusz 27 százalék. A másik szerződése az V. vegyesdandár körletére szól, 156 vagon széna szállításáról, szintén a vásári átlagár, minusz 17%, és 95 vagon szalma, minusz 18% átlag vásári áron. Azonkivül van még egy szállítási kötelezettsége és pedig Budapesten 5000 q búzára és 5000 q rozsra, minősége tőzsdeközépár, plusz 4.5%. Ez körülbelül ugyanaz az ár, amelyet valamennyi szállító kap. Nem is lehet más. Hogy ezt megmagyarázzam és hogy a t. Nemzetgyűlés tisztán lásson ezen a téren, néhány szóval meg kell magyaráznom, hogy hogyan történik ezeknek a szállításoknak kiadása és lebonyolítása. A helyzet ebben a tekintetben a vonatkozó és a közszállitási utasitások alapján a következő : a területileg illetékes vegyesdandár ellátási osztálya megállapítja egy év vagy egy hónap szükségletét bizonyos terményekből és ezekre nézve általános, nyilt árlejtési hirdetményt bocsát ki. Erre az árlej­tési hirdetményre beérkeznek az ajánlatok. Ezeket az ajánlatokat elsősorban elbirálja a vegyesdandár egy bizottsága és pedig nem az ellátási vezetőség által összeállitott bizottság, hanem a vegyesdandár részéről összeállitott bizottság. Ez a bizottság a beérkezett ajánlatokat elbirálja s a honvédelmi mi­nisteriumban székelő ellátásvezetőosztályhoz fel­terjeszti javaslattal, hogy őszerinte melyik ajánlat­tevő ajánlata volna elfogadandó. Itt aztán felül­biráltatik a dolog és vagy a vegyesdandár ajánlata szerint adatik ki a szállítás vagy pedig valamelyik más ajánlattevőnek adatik ki, ha erre valami külö­nös ok forog fenn. A szerződést azonban megint a vegyesdandár ellátási vezetősége köti meg az illető szállitóval, aki a szállítást megkapta. A megkötött szerződés alapján a vállalkozó elkezdi a szállítást, a szállitás átvételét azonban a katonai kincstár szá­mára ismét egész más bizottságok végzik és pedig olyan bizottságok, amelyek teljesen függetlenek az ellátásvezetőtől és amelyekben csapattisztek is vannak, mert hiszen az a csapat, amelyhez a szál­lított termény jön, kell, hogy maga Ítélje meg, hogy azt elfogadhatónak tartja-e ugy mennyiségileg, mint minőségileg. Épen ez a rendszer biztosítja azt, hogy még ha előfordulnak is visszaélések, akkor is ezek csak lokális természetűek lehetnek és csak esetről-esetre szólhatnak és a kincstárt a károsodás ellen lehetőleg megvédik. A jelen esetben —• mint­hogy a vizsgálat még folyamatban van — csak nagy általánosságban fogok nyilatkozni és a részle­tekre nem kívánok kitérni. A helyzet nagyjában az, hogy tényleg ez a földbirtokosok és földbérlők szövetkezete nagyon sok helyen adott be pályázatot terményszállitá­sok iránt. Minden esetben azokon a retortákon ment keresztül pályázati ajánlata, amelyeket az előbb felsoroltam. Tényleg el is nyert egy csomó rendelést s ahol megkapta, ott a legolcsóbb ajánlat­tevő volt, egy esetet kivéve, amelynek eredetét még nem tudtuk teljesen kibogozni s amely egy Székesfehérvári tüzelőfaszállitásra vonatkozott, amelynek ára feltűnően magasabb volt, mint álta­lában véve a tűzifa ára. Mondom azonban, hogy nem tudjuk megállapítani, hogy volt-e akkor egy­általában kedvezőbb ajánlat vagy nem. Ez folya­matban van. Hogy azonban nem áll az, hogy vala­mennyi szállítást magához tudta volna ragadni ez a társaság, bátorkodom ezt a következő pár számmal igazolni. Gabona- és lisztszállitásra vonat­kozólag a vegyesdandárok összesen kiírtak 13 pályázatott az 1925-26. év folyamán. Ebből a 13 pályázatból négyet kapott meg ez a szövetkezet és pedig kettőt Budapesten, egyet Szombathelyen és egyet Debrecenben, mindenütt ott, ahol tény­leg a legolcsóbb volt az árajánlata. Tüzelőanyag­szállítására kiírtak a vegyesdandárok összesen 21 pályázatot s ebből ez a szövetkezet ke T tőt nyert el. Végül a szálas és szemes lótápra kiírtak a vegyesdandárok összesen 26 pályázatot és ebből a 26 pályázatból ez a szövetkezet hatot tudott elnyerni. Hogy pedig milyen árakon nyerte el, azt egy kis összehasonlítással s pár példával meg­világítom, mert különben nagyon is hosszadal­masnak kellene lennem. Az egyik szállitás pl. Budapesten 246 vagon széna és 170 vagon szalma volt. Ára : a vásári igazgatóság által meg­állapított vásári átlagár, minus 28.5%. Veszek például egy ajánlatot. A harmadik vegyesdandár­nál 107 vagon széna és 80 vagon szalma volt a szükséglet. Ára : a vásári igazgatóság által meg­állapított átlagár, minus 27%. így megy ez tovább az egész vonalon. .Lényeges a dologban én szerintem az, hogy a kincstár nemhogy óriási összegeket vesztett volna ezeken a dolgokon, hanem egyáltalában vesztesége sincs, sőt a jövőben esetleg még netalán kiderülő veszteségekre is igen nagy fedezete van, amennyiben ez a szövetkezet, dacára annak, hogy földbirtokosok és földbérlők szövetkezetének nevezi magát, nem tekintetett termelőnek, hanem szövet­kezetnek tekintetett, és ennek következtében mindenhol biztosítékot kellett letennie, ezek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom