Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

â02 À nemzetgyűlés 5 42. ülése 1926, biztosítékok a kincstár kezében vannak és természetszerűleg csak a végleges leszámolás után fognak a szövetkezetnek visszaadatni, amennyiben feleslege marad. Hasonlóképen a kincstár kezében van a legutóbbi szállításért járó összeg is, amely még nem lett nekik kifizetve s amelynek kifizetése természetszerűleg szintén sztornírozva lett addig, amig a leszámolás teljesen tiszta képet nem mutat. Magában véve természetszerű, hogy rendkivül sajnálatos jelenséggel állunk szemben. Természetes az is, hogy mindent el fogunk követni arra nézve, hogy kellő megtorlás, kellő szigor gyakoroltassák, nehogy ilyen dolgok újra ismétlődjenek. (Helyeslés jobb felől. — Lendvai István : Furcsa ez az »eső után köpenyeg« álláspont !) Kérem, épen arról beszéltem, hogy a kincstárnak nincs vesztesége, tehát nem eső után köpenyeg, hanem eső előtt köpenyeg. (Kiss Menyhért : Akkor mit sikkasztottak el?) Kérem, hogy az illető vezérigazgató ur (Lendvai István : Aki sikkaszt, az nem ur !) az illető szövetkezetnél mit sikkasztott és hogyan sikkasztott, az nem a mi dolgunk, hanem az illető szövetkezet dolga és a rendőrségi nyomozás dolga, hogy azt kideritse. Semmit sem sikkaszthatott a kincstártól, mert a kincstártól pénze nem is volt, csakis magától a szövetkezettől sikkaszthatott. (Kiss Menyhért : A szövetkezetnek nincs vagyona ! — Felkiáltások jobbfelöl : Ejnye, de okos ember ! — Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Mármost, ami ezeket a szerencsétlen, megtévedt tisztviselőket illeti, akik itt ajándékozásokat illetőleg megvesztegetéseket fogadtak el, a helyzet az, hogy ez a pénz vagy ajándék, vagy nevezzük akárminek, amit ők a vezérigazgatótól kaptak, az eddigi vizsgálat szerint, ugy látszik, nevetségesen kis összeg ahhoz képest, amit a vezérigazgató ezen a címen elszámolt. (Zaj balfelöl és a balközépen.) Mondom, a vizsgálat minden téren folyamatban van, ugy a rendőrségen, mint a katonai ügyészségen, azért csak nagy vonásokban nyilatkozom és egyes részletekre nem térek ki. A helyzet lényege azonban az, hogy ez a szövetkezet mindenhol a legolcsóbb ajánlatokat tette és nem volt módjában a szállításnál a kincstárt becsapni oly módon, hogy rosszat vagy kevesebbet szállított volna, mert hiszen legelőször is azáltal terelődött erre a figyelmünk a szövetkezetre, hogy nagyon gyakran kellett egyes szállításokat visszautasítani a minőség vagy a mennyiség miatt s ilyenkor mindig arra szoríttatott, hogy ujabb, megfelelő minőségű és mennyiségű árut szállítson, ahol pedig ennek eleget tenni nem volt képes, ott a közszállitási utasítás értelmében az illető csapat maga vásárolta meg a szövetkezet költségére a takarmányt. A helyzet tehát az, hogy a szövetkezet vezérigazgatója, ugy látszik, azt gondolta, hogy azáltal, hogy egyes vezető személyiségek jóakaratát meg nem engedett módon megszerzi, a szövetkezetnek bizonyos előnyöket tud biztosítani, ezeket az előnyöket azonban nem tudta megszerezni, ugy hogy tulaj donképen a végeredmény az, — amint a vizsgálat már eddig is kiderítette — hogy a szövetkezet ezeken a szállításokon bukott meg, mert ezek a szállítások a szövetkezet részére olyan nagy deficitekkel jártak, hogy nem voltak képesek ezeket a deficiteket tovább fedezni. Az egész eset fácitját levonva, azt kell mondanom, hogy ugy a közszállitási utasitás, valamint a mi utasításaink erre vonatkozó részei teljesen beváltak ebben az esetben, mert sikerült idejekorán elejét venni annak, hogy tényleg illegitim hasznot szerezhetett volna egy száílitó társaság a kincstárral szemben, (Helyeslés jobbfelől.) Azt a sajnálatos tényt, amelyet már megemlítettem, hogy egyes emberek megtévedtek, annak rendje . évi április hó BÖ-án, péntekért. ^s módja szerint kell elintézni s mindenesetre à jövőre is intézkedni, hogy ilyen dolgok elő ne fordulhassanak. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy egyelőre ennyit szíveskedjék tudomásul venni. Ha a további vizsgálat folyamán előállana annak szüksége, hogy felvilágosítással szolgáljak, azt ismét meg fogom tenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Dréhr Imre ! Dréhr Imre : T. Nemzetgyűlés : A tárgyalás alatt álló 1926—27. évi költségvetéshez nem kivátam hozzászólani, azért mert a pénzügyi bizottságban már megtettem mindazokat az észrevételeimet és kifogásaimat, amelyeket itt megteendő lettem volna. De a tegnapi napon Gaal Gaston t. képviselőtársam foglalkozott a személyemmel, illetőleg foglalkozott azzal az indítványommal, amelyet a pénzügyi bizottság egyhangúlag tett magáévá és amely a pénzügyi bizottság előadójának jelentésében fel van véve. Ebből a jelentésből mindenki olvashatja, hogy a pénzügyi tárca költségvetési tárgyalásánál egy határozati javaslatot nyújtottam be, amelyben azt kértem, hogy a kormány váltsa be azt az igéretét, amelyet már ezelőtt két esztendővel tett, hogy a pénzügyi íogalmazói tisztikarnak az 1925/26. költségvetési év kezdetétől fogva visszamenőleg egy külön pénzügyi fogalmazói pótlékot ad. (Zaj.) Ezt ő megemlítette és kritika tárgyává tette ; sőt tovább ment és ezt az álláspontot erkölcstelennek minősitette. Ezért vagyok kényszerítve arra, hogy mégis felszólaljak és vázoljam azokat az okokat, amelyek arra kényszeritettek, hogy ezt az indítványomat a pénzügyi bizottságban megtegyem. (Helyeslés a középen.) Ezelőtt két esztendővel, még Kállay Tibor t. képviselőtársunk pénzügyministersége alatt elmondott egyik indemnitási beszédemben hivatkoztam arra, hogy a szanálás sikere csak ugy biztositható, hogy az ország szanálása érdekében hozott törvényes intézkedések és rendelkezés tényleg végrehajtatnak, még pedig szó szerint és azonnal végrehajtassanak, — ha ezek a tisztviselők, akik ezeket a munkálatokat végzik és akik éjjelt nappallá téve dolgoznak, kellőképen jutalmaztatnak. Azt hiszem, nem kell hosszasabban foglalkoznom ezzel a kérdéssel, mert mindenki tisztában van azzal, hogy éhező, nyomorgó tisztikarral nem lehetett volna végrehajtani ezt a szanálást, amelyet a kormány, igenis, minden objektiv szemlélő szerint teljes elismerésre és dicséretre méltóan végrehajtott. S ma, amidőn ott állunk, hogy a szanálási időszak rövidesen lejár és ez a költségvetés már a szanálás utáni időre szól, felhivtam a jelenlegi pénzügyministert a pénzügyi bizottságban arra, hogy teljesite az igéretét, amely ugy szólott, hogy a szanálás befejeztével ezt meg fogják csinálni és állja elődjének, Kállay Tibornak igéretét, s a pénzügyi fogalmazói tisztikar részére ezt a pénzügyi fogalmazói pótlékot adja meg. (Strausz István : A ministeriumbeli vagy a vidéki tisztikarnak is ?) Az ország összes pénzügyi igazgatásában működő fogalmazói tisztikarnak. (Strausz István : És a többi fogalmazónak és a tanároknak ?) Azokról én nem beszéltem. (Zaj.) Annak idején, amikor ez itt a Házban tárgyaltatott, akkor amikor ezt a javaslatomat megtettem és a volt pénzügyminister ezt magáévá tette és igéretét leszögezte, akkor a nemzetgyűlés többsége ezt tudomásul vette és ez nemzetgyűlési határozat. Azt kérdezem, tehát az én felfogásom erkölcstelen-e, ha felszólítom a ministert, hogy váltsa be elődjének és a nemzetgyűlésnek igéretét, vagy az övé, — aki ezt sajnálja a tisztviselőktől — mert hiszen ő ebben mindenkor konzekvens, de