Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

198 A nemzetgyűlés 542. ülése 1926, Tanuként felhívhatom azokat a képviselőtársaimat, akik ezt helyzetet ismerik. Azok a földhöz juttatottak, akik ott vannak, Isten segedelmével az idén már a harmadik aratást fogják sajátjukon végezni. Ezzel szemben ott van az a földbirtokrendezés, amely alföldi birtokomon ment végbe s amely egyedül és kizárólag az Országos Földbirtokrendező „ Bíróság utasítására és közbejöttével történt. Én készakarva nem avatkoztam semmi néven nevezendő módon ebbe az ügybe, mert látni akartam, hogy a bürokratikus elintézés hogyan működik és hogy lehet a gazdasági életbe való bekapcsolódás mellett ezt a kérdést megoldani. Ez a földbirtokrendezés a mai napig sincs befejezve. Nincs befejezve a következő két vonatkozásban. Még ma sincs végleges ítélet arra vonatkozóan, hogy azok az emberek, akik ma benn vannak a föld birtokában, abban a formában és azokon a földeken, ahol ma gazdálkodnak, véglegesen meg fognak-e maradni. És nincs befejezve abban a tekintetben, hogy ugy látszik, ott még egy ujabb földbirtokrendezést kivannak eszközölni, bár az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1925. évi október 24-én 42.573. számú ítélete alapján ennek a birtoknak mentesitése egyszer már ki volt mondva és telekkönyvileg be volt jegyezve. Ilyen viszonyok között, hogy merjen az a gazda befektetést csinálni, hogy merjen gond nélkül gazdálkodni és hogy tudja hitelszükségleteit ilyen bizonytalanság mellett lebonyolítani? (Mozgás bálfelöl.) De viszont azok is, akik földhöz jutottak, még mindig teljes bizonytalanságban élnek és ennek következtében semmi esetre sem fognak ugy gazdálkodni, mint akkor, ha tudnák, hogy azokat a földeket véglegesen bírni fogják. Ebben a vonatkozásban számos példát tudnék még felhozni, de rövid az idő, és igy pusztán felkérem a földművelésügyi minister urat, hogy a földbirtokreformot most már — és hozzáteszem ebben a kiadásban — minél előbb fejezze be. (Dréhr Imre : Az Of b-t szüntesse meg ! — Förster Elek : Közös óhajtás I) Áttérek most egy másik fontos gazdasági terrénumra és ez a szesztermelés. Magyarország mezőgazdasági szesztermelésének helyzete, de egyáltalában a szeszipar Magyarországon már a háború előtt is igen nehéz viszonyok között volt, a háború után azonban egyenesen válságos helyzetbe került. Csonka Magyarországon megmaradt kerekszámba 230 mezőgazdasági és tiz ipari szeszgyár évi 700.000 hektoliter termelési kapacitással. Ezzel szemben eladási lehetőségek nincsenek. A belföldön elhelyezhető szesz mennyisége rendkívül csekély, amit legjobban illusztrál az a szám, amelyet bátor leszek mindjárt felolvasni. Nagy-Magyarországon a í fejenkénti szeszfogyasztás átlag öt liter szesz volt, csonka Magyarországon a fejenkénti szeszfogyasztás 0.8 liter szesz. A külföldi piacokra pedig, ahol a szeszt el lehetni adni, az összes többi szesztermelő országok odairányitották szesztermelésüket, ugy, hogy a magyarországi szeszeladók ezzel a nagy konkurrenciával voltak kénytelenek versenyre kelni és ennek következtében csak lényegesen a termelési költségen aluli ár mellett tudták a szeszt elhelyezni. Valahányszor ilyen válságos körülmények merültek fel ebben a bransban, mindig tömörülési törekvések mutatkoztak. így már 1910-ben, 1912-ben és 1914 elején voltak ilyen tömörülés törekvések, amelyek azonban végeredményben nem oldották meg a kérdést, mert nem tömörültek bennük az összes magyarországi szesztermelők, hanem mindig csak egy bizonyos kisebb rész, aminek következtében a kérdés ebben a formában megoldható nem volt. Végre 1921-ben ezek a tömörülési törekvések testet öltöttek és létrejött évi április hó 30-án, pénteken. az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaság, amennyiben a pénzügyminister, élve az 1921. évi XLI. te. 11. §-ában megadott felhatalmazással, az 1921 : 122.00 sz. rendelettel a fogyasztási adó aláeső szeszgyárakban 1921 szeptember 1-étől termelt szeszt, a főzdében és a szabadraktárakban lévő zárolt szeszt, valamint a külföldől esetlegbehozandó szesz bizományi értékesítését a mezői gazdasági és ipari szesztermelő érdekeltségekből álló Országos Szeszértékesitő Részvénytársaságra bizta. Ettől az időtől kezdve a szeszgyártulajdonosok, illetőleg vállalkozók a szesz felett nem rendelkezhettek és azt az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaság tudta nélkül sem az adó lefizetése mellett, sem az adó lefizetése nélkül nem szállíthatták el. Az emiitett 1921. évi XLI. te. a szesz megadóztatása és a szesztermelés terén uj helyzetet teremtett. Hatályon kivül helyezte a szesz adóztatására nézve fennálló kisebb és nagyobb adóztatási tételt, vagyis megszüntette a kontingenst a mezőgazdasági gyáraknál is — mert az ipari szeszgyáraknál már előbb meg volt szüntetve — és megállapította az 1921—22. termelési évre azt a keretet, azt a szeszmennyiséget, amely Magyarországon kitermelhető. Megállapította ezt 240.000 hektoliterben, amiből 160.000 hektoliter a mezőgazdasági szeszgyárakra, 80.000 hektoliter az ipari szeszgyárakra esik. (Huszár Károly : Kilenc ipari és 240 mezőgazdasági szeszgyár van ! —• Forster Elek : Épen az ellenkező az arány ! — Zaj.) A mezőgazdasági szeszgyárak ennél a megállapodásnál — tekintettel rendkívül súlyos helyzetükre — az akkori pénzügyminister ur douce violance-ának engedtek, bár nem szívesen, de azt hiszem, okosan tették, mert a helyzetet általában meg kellett menteni. Azonnal hangoztatták azonban, hogy a keret ilyetén való megállapítása nem igazságos (Huszár Károly : A mezőgazdaság nagy sérelme. — Zaj.) s az eddigi összes szeszadótörvényekben lefektetett alapelveknek nem felel meg. (Ugy van ! a jobboldalon.) Épen ezért ennek megváltoztatását sürgették és azóta is állandóan sürgetik. Azt hiszem, hogy tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, melyben a mezőgazdaság is van, elérkezett az ideje annak, hogy ugy a földmivelesügyi minister ur, mint a pénzügyminister ur behatóan foglalkozzék evvel a kérdéssel (Helyeslés jobb felől.) és a mzőgazdaságnak eddig is hangoztatott kívánalmait vegye fontolóra, találjon megfelelő megoldást anélkül — és ezt hangsúlyozni kívánom — hogy az ipari szeszgyárakat bármi tekintetben s-érelem érje. (Mozgás balfelől.) Szükségesnek látszik itt még néhány szót szólanom magáról az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaságról, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) mert Huszár Károly igen t. képviselőátrsanmak a sárvári műselyemgyár érdekében elmondott két rendbeli interpellációjából és azzal kapcsolatban elhangzott közbeszólásokból ugy látom, hogy maga az interpelláló képviselő ur, valamint a nemzetgyűlés egy része és a nyilvánosság sincs teljesen tisztában ennek az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaságnak céljával és ügymenetével. Ha az igen t. interpelláló képviselő ur tisztában lett volna ezzel a dologgal, akkor nem mondotta volna el azokat a tételeket, melyeket erre vonatkozólag elmondott s nekem, mint az Országos Szeszértékesitő Rt. elnökének, nem lenne most okom arra, hogy az általa elmondottakra válaszoljak. (Lendvai István : Csak mint képviselőnek lehet oka valakinek arra, hogy felszólaljon !) Én a mezőgazdaság érdekében szólaltam fel és mivel a Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületének elnöke vagyok, ipso jure, mint ennek a részvénytársaságnak