Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április lió 30-án, pénteken. 199 elnöke, ezen a címen is, de — igaza van a közbeszóló képviselő urnák — mint képviselő is szólalok fel és kénytelen vagyok ratifikálni egyik-másik adatot, melyet Huszár Károly képviselő ur volt szives interpellációjában előadni. Az Országos Szeszértékesitő Rt. — mint már a neve is megmondja —hivatva van a Magyarországon termelt szeszt értékesíteni. Az Országos Szeszértékesitő Rt. az a 134.128. számú pénzügyministeri rendelet értelmében 1921 október 1-én kezdte meg működését, a zár alól feloldott szabad készletek felett azonban csak október 15-étől kezdve rendelkezik. A 138.500 számú rendelettel — méltóztassanak erre figyelemmel lenni — az Országos Szeszértékesitő Rt. állami ellenőrzés alá került és az ellenőrzés gyakorlása a pénzügyi, földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministerium egy-egy kiküldött tisztviselőjére bízatott, akik a legmeszszebbmenő ellenőrzésre vannak felhatalrrazva, minden ülésre meghívandók és jogosultak akár együttesen, akár külön a részvénytársaság igazgatóságának és végrehajtó-bizottságának ama határozatai ellen, melyek a belföldi szeszárak és az eladásra felszabadítandó szeszmennyiségek megállapítására vonatkoznak és pedig ugy a belföldi adóköteles fogyasztásra, mint a külföldi kivitelre és adómentes felhasználásra szánt szeszre nézve, továbbá ama határozatok ellen, melyek a finomitási és denaturálási díjak megállapítására vonat koznak, végül ama határozatok ellen, melyek a ministeri kiküldöttek indítványaira vonatkoznak, óvást emelni. Az ilyen határozatok végrehajtását, a pénzügyministernek a földművelésügyi és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg három napon belül az óvás fentartása tárgyában hozott döntéséig függőben kell tartani s az óvás fentartása esetén az igazgatóságot, illetőleg végrehajtóbizottságot uj határozathozatalra utasítani. Minden Magyarországon termelt, de esetleg külföldről is behozott szesz tehát csak e részvénytársaság által hozható forgalomba és értékesíthető. Minden termelt szesz, — hogy ugy fejezzem ki magam — egy közös nagy fazékba, nagy üstbe jön, és abból adatik el. (Lendvai István : Megjelent a nagy üst !) Nem tudom, hogy fejezzem ki magamat másképen ; érthetően akarom az egész ügyet a t. nemzetgyűlés előtt feltárni. Mondhattam volna üst vagy fazék helyett azt is, hogy tartály. Szóval, egy közös helyről adatik el. Célja pedig eladási politikájával a termelőnek oly árat biztosítani, hogy legalább a termelési költség kijöjjön, esetleg egy kis haszonnal. A feladat tehát végeredményben ennek a 240.000 hektoliter Magyarországon termelt szesznek olyanformán való értékesítése, hogy a termelők termelési költségei, melyek kereken és átlagosan literenként 10.000 koronára tehetők, biztosíttassanak. (Patay Tibor : Polgári haszon is kell !) Igen könnyű volna a helyzet, ha csak egyféle szeszről és csak egyféle eladási árról volna szó. Akkor talán nem is kellene ilyen kifogásokkal szemben államink. Azonban négyféle szesszel és pedig először fogyasztási — vagy hogy érthetőbben fejezzem ki magam — italszesszel, másodszor ecetgyártási, harmadszor ipari célokat szolgáló és végül exportszesszel állunk szemben. Megjegyezni kívánom még, hogy ezek a szeszmennyiségek az összmennyiséghez képest különféle arányban vannak elosztva. A tavalyi elosztás aránya a következő : a fogyasztási szesz 28.25, az ecetgyártási szesz 10.5, a denaturálási és ipari szesz 19.25, az exportszesz pedig 42%-kal szerepel az össztermelésben. Az export szesz természetesen csak világpiaci áron lehet értékesíteni, amely a mai termelési árnak kereken a felét teszi ki és kerekszámban beszélve, minden liter exportszeszre 5000 korona a ráfizetés. Az ipari célokat szolgáló szeszt is csak termelési áron alul lehet eladni ; ennek következtében marad az ital- és az ecetgyártási szesz, melyek termelési áron felül adhatók el. Minden eladott szeszmennyiség után befolyó pénz, legyen az akár exportszeszből, akár denaturálási vagy ipari célokat szolgáló szeszből, italszeszből vagy más szeszből befolyt pénz, a közös pénztárba megy és arányosan osztatik el. Nevezetesen az eladott szeszből befolyó összegek, minden fflér levonás nélkül a termelőknek adatnak át, nem lesz levonva semmi, ezek a befolyt összegek tisztán és kizárólag csak a termelők kielégítésére szolgálnak. Például ha 240.000 hektoliter szesz adatott el, az ezért járó összeg a közös pénztárba jön és az év végén a termelt szesz mennyiségéhez képest osztatik ki. Azt hiszem, az elmondottakból mégis egy bizonyos tiszta képet méltóztatnak kapni a Szeszértékesitő Rt. hivatásáról és működéséről. Most már egész nyugodtan áttérhetek Huszár Károly képviselő ur interpellációja minden egyes tételének rektifikálására. Az igen t. képviselő ur interpellációjában a Nemzetgyűlési Napló április hó 24-iki számában a 387. oldalon többek között ezeket mondotta (olvassa) : »Az igazi bajnak főforrása, ismétlem, hogy legfőbb forrása a múltban az volt, hogy ami g a belga gyár állandóan dolgozhatott 2300, később 3500 magyar koronás szeszárakkal, addig a sárvári gyár 10.900 koronás, sőt jelenleg is, a legutóbbi napokig is, 7300 koronás szeszárral dolgozott. Ebben a szeszárban, amelyet így fizèt a gyár, a következő dolgok vannak : Éveken át minden interpelláció és minden tiltakozás ellenére a szeszkartell a sárvári műselyemgyárnak felszámított literenként 2000 korona fuvarátalányt. Győrből Sárvárra szállították a szeszt. Megnéztem a vasúti tarifát, amely ebben az esetben 198 korona, ezzel szemben a vállalattól fuvarátalány címen minden liter után 2000 koronát kapott a szeszkartell. Nem akarok és nem is foglalkoztam azzal, hogy a belga gyár milyen ár mellett jutott szeszhez ; én csak azzal foglalkoztam, hogy a sárvári műselyemgyár milyen áru szesszel rendelkezett, és itt meg kell állapitanom, hogy a 7300 koronás szeszár nem helyes, mert ennél drágább szesszel, 7713 koronás szesszel dolgozott. (Propper Sándor : Miért tetszik védelmezni a szeszkartelt ? •—• Erdőhegyi Lajos : Azért kérdi, mert nem volt bent ! — Zaj.) Ez onnan ered, hogy egy gazdasági faktortól sem lehet kívánni, hogy egy másiknak javára veszteséggel dolgozzéK. Amint már voltam bátor megállapítani, a Szeszértékesitő részvénytársaság a sárvári műselyemgyárnak is állandóan a termelési költségen alul szállította a szeszt és még azt is megjegyzem, hogyha a Szeszértékesitő részvénytársaság nem lett volna, akkor a sárvári műselyemgyár kénytelen lett volna még sokkal drágábban beszerezni a szeszt, pedig ez is egyes, más iparágak kárára ment. (Huszár Károly : Miért nem lehet külfölid szeszt behozni, hiszen az sokkal olcsóbb ! — Propper Sándor : Miért tetszik a spirituszbárókat védelmezni ? — Zaj.) A kérdés olyan világos és tiszta, hogy ezt nem lehet elferdíteni vagy máskép magyarázni. Mi védekezünk a külföldi szesz ellen, ennek következtében csak nem fogunk külföldi szeszt beereszteni, (Huszár Károly : Nem akarom, hogy külföldi szeszt hozzanak be, de adják annyiért a szeszt, amennyiért a külföldi adja !) mert ha ezt megengednénk, abban a pillanatban a mezőgazdasági szeszgyárak képtelenek volnának exisztálni. (Huszár Károly : A kart elír ől van szó ! — Propper Sándor : Miért teszik a spiritusz-tőkét védelmezni ?> Én nem a spiritusz-tőkét védem. Nem értem, hogy miért mondja ezt a képviselő ur, mert, 28'-