Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

194 A nemzetgyűlés 5á2. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. országon, ahol annak egyik ágát, a földbirtok­reform kérdését igy kezelik. Egy másik súlyos közgazdasági kérdésre akarok rámutatni. Köztudomású, hogy a salgó­tarjáni bányamunkásoknak az éhség kapcsán elő­álló demonstrációja nem egy kikapott, hanem országos jelenség, mert a nép széles rétegei éheznek az országban, a 10—20—30.000 koronás napszámok élvezői nem előtte, hanem benne állnak már az éhínségben. Ilyen nehéz időkben azt kell látnunk, hogy az állami üzemek, amelyeknek elől kellene járni a jó példával, hogy az országban minél több munkaalkalom legyen, igy a diósgyőri vas- és acél­gyár a helyett hogy a munkaidőt megrövidítené ebben a rendkívüli gazdasági helyzetben, hogy ily­kép több munkanélküli munkást tudjon alkalmazni, azt meghosszabbította. Én helyeslem a kormány­nak azt az átmeneti intézkedését, hogy egyes köz­tisztviselő rétegeket elhelyezni igyekszik, mert hiszen ezek is emberek, ezeket sem lehet bunkóval agyonverni és Gaal Gastonnal ellentétben állok, mert az ember, a szocialista ugrik ki belőlem, mi­kor legteljesebb megértéssel honorálom a kormány azon intézkedését, hogy munkanélküli tisztviselők­nek, amig élnek, valamilyen formában az élethez módot kíván nyújtani. De ugyanakkor követelem, osztályom, a munkásosztály nevében, szigorúan követelem, hogy ugyanezen elbánásban részesítse a kormány a munkásosztályt is, mert az is megérdemli ezt ugy, mint a pennaforgató tisztviselő. (Malasits Géza: Meg is kapja a szuronyokat, meg a sok rendőrt !) Érthetetlen és forradalmasító cselekmény, hogy a magyar állami vasgyárakban a legnagyobb munka­nélküliség idején bevezetik a 12 órás munkaidőt. (Propper Sándor : Tudatlanság és komiszság !) És milyen komiszul, milyen csalással csinálják ezt ! A munkásság ellenáll ennek az intenciónak, nem akar 12 órát dolgozni, mert tudja, hogy akkor egy harmadát a munkásoknak munkanélkülivé teszik. Ugy csinálják, hogy üzemenként rendelik el. Itt van egy eredeti hirdetmény, ahogy le volt rajzszögezve, ahogy leszakították, Honkó fel­ügyelő és Praxatovics üzemfőnök aláírásával. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : JÓ magyar nevek ! — Rakovszky Iván belügyminister : Propper és Malasits kifogásolják!) Én'is vagyok olyan turáni faj, mint Praxatovics és Honkó urak ; az én őseim is voltak olyan tótok és svábok, ezt kétségtelen ! De azért én is lehetek olyan jó magyar ember, mint bárki más ! Az van ebben a hirdetésben, hogy sürgős munkára való tekintettel becsábitják az embereket 12 órai műszakra és most már a múlt évtől a ten­gelykohóban, a váltóműhelyben, az óhengerdében, a bocs- és sinsorozat című műhelyrészben, az acélöntödében 12 órát dolgoznak állandóan és rendszeresen, sőt az acélöntödében napi 16 órát dolgoznak, ebben a legsúlyosabb, legbaromibb munkát igénylő üzemben már 16 órát dolgoznak. Ahol pedig már ezt a rendszert bevezették, ott nincs visszatáncolás. Mondom, csalással, svindli­vel csinálják meg ezt, azzal csábítják be a munká­sokat — mert nem akarnak a munkások a mai nehéz viszonyok között 12 órát dolgozni — hogy csak egy bizonyos határideig tart ez a meghosszab­bított munka, amikor azonban már bejöttek, az rendszerré válik abban az üzemben. Ezért kellett nekünk frankvitát folytatnunk, mert felfogásunk szerint ez igazán a nemzet érde­kében való. Hogy azután ennek az ügynek likvi­dálása csak ugy történhetik meg, hogy a túloldal kormányzati rendszerének meg kell buknia és át kell adnia helyét egy olyan objektiv kormányzat­nak, amely sem erkölcsileg, sem büntetőjogilag nem részes ebben a kérdésben, az csak természetes. Ezért látom tehát nagyon fontosnak ezt a magam részéről, s ezt a nemzeti szerencsétlenséget akarom elhárítani azzal, hogy magam is követelem, hogy a kormány menjen el helyéről s adja át ennek az ügynek likvidálását egy olyan kormánynak, amely nem vádolható azzal, hogy talán részre­hajlással van ebben az ügyben. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, elég tárgyila­gosan és röviden fejeztem be a frankvitát a magam részéről, ugy hogy nem lehet panaszuk a képviselő uraknak. Konzekvenciám azonban, azt hiszem súlyosabb, mint ahogy önök gondolták, mert az a kitétel volt beleszőve, hogy : majd a magyar milliósok hamisításának legközelebb meginduló vitájában. A horizonton ugyanis már jelentkezik egy nagyon furcsa összefüggés, mert Sárospatak közel van Olaszliszkához. (Lendvai István : Moszkva nagyon közel van Olaszliszkához !) Az a tény, hogy a magyar milliósoknak megvan a maguk­csodarabbija, ugyanúgy a frankhamisításnak is megvan a maga csodarabbija, frank arkangyala. (Berki Gyula : Ott még bélyeget is hamisítottak a közelmúltban ! Ugy látszik, rossz népek laknak azon a vidéken I) Paritásos alapon megy a do^g. Beszédem befejezéseként, sajnos, már csak egy kérdéssel tudok foglalkozni : a titkos társasá­gok felosztásának kérdésével. Az én álláspontom ebben a kérdésben — amint azt a folyóson volt szerencsém kifejteni néhány tekintélyes egységes párti képviselőtársam előtt is — speciális állás­pont. Hangsúlyozom, ez az én egyéni álláspontom. A titkos társaságok ügyében nem tartom fontos­nak, ad-e a kormány rendeletet, amellyel fel­oszlatja a létező titkos vagy nem titkos társasá­gokat, a kellemetlen társaságokat. Én ezt nem tartom fontos lépésnek. Olyan mindegy az nekem, hogy ez a kormányrendelet megjelenik-e vagy nem. Nekem az a fontos, hogy lényegben mi történik. És ha azután — ami már csak forma — megjelenik egy rendelet, amellyel az összes közfunkcionáriusokat eltiltanák minden tit­kos alakulatban való részvételtől, én azt helyesel­ném, de mondom, nem tartom fontosnak, ki adja­a kormány ezt a rendeletet. Nekem sokkal fonto­sabb volna, ha a kormány nem adna ki ilyen ren­deletet, de a titkos társaságokban való részvételt és működést, legfőként pedig annak a szellemnek az érvényesülését, amelyet a titkos társaságok ki­termeltek, lehetetlenné tenné. Ez azonban nem egy rendelet kiadásától vagy ki nem adásától függ. Ha a rendeletet ki is adják, a titkos társaságok tag­jainak és urainak ezer módjuk van különböző, nem titkos és legális egyesületek tagsága révén össze­jönni, beszélgetni és mindazt valóra váltani, amitől én igen félek. Itt most be kell kapcsolódnom a Viczián kép­viselőtársam által elmondottakba. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt ; kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Reisinger Ferenc. Azonnal befejezem. Igy most már nem kapcsolódom bele Yiczián képviselőtár­sam beszédébe. Nagyon szerettem volna ugyan leszögezni azt, hogy Viczián képviselő ur is, mint orthodox egységespárti, lehetségesnek tartja a magyar bíróság függetlenségének azt a furcsa for­máját, hogy a vádlott jellel adja tudomására a bírónak, hogy egy elvi felfogáson vannak. Most még csak azt kívánom kifejteni, hogy alkotmányjogi garanciákat kell látnunk, mert csak akkor hiteles és gilt a kormány intézkedése. Ehhez nem pártközi értekezlet és konferencia kell, hanem tények kellenek hozzá. Törölje el a kormány a háború esetére szóló, még ma is érvényben lévő kivételes törvényt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) állítsa helyre az esküdtbiróságot, törölje el a tár­sadalmi rend hatályosabb védelméről szóló tör­vényt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor a vádlottaknak majd nem áll módjukban — é-?

Next

/
Oldalképek
Tartalom