Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-542
 'nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 195 hiába is állnak akkor oda velük — különbözá szivés nyakjeleket mutogatni, amikben Viczián képviselőtársam tegnap, mint specialista, mutatkozott itt be, mert akkor a birónak nem lesz majd alkalma lehetetlen és lomtárba való törvények alapján olyan Ítéleteket hozni tisztességes és becsületes emberek ellen, amelyek csak politikai hajszát jelentenek. Ezzel szemben azonban hogyan higyjek én a kormány készségének és akaratának, hogy ebből a szempontból komolyan akar rendet csinálni és minek menjek el akkor egy pártközi konferenciára — eltekintve attól, hogy ezt a kérdést a ministerelnök ur a költségvetéssel akarta junktimba hozni és ezáltal szinte csapdába akart bennünket vinni, tömegrágalmazásnak akart bennünket kitenni — amikor a titkos társaságok feloszlatásáról beszélve, semmiféle alkotmányjogi garanciát nem nyújt s erről szó sincs. Ha ezt megteszi a kormány, mi szivesen vesszük, tapsolni is fogunk neki, de ehhez nem szükséges az, hogy az ilyen értekezleten mi is résztvegyünk. Ugyanakkor a büntetőnovellán és a sajtószabadság szűkítésén (Propper Sándor : Ami nincs, azt nem lehet szűkíteni !) töri a kormány a fejét és ezzel ijesztget minket. Ezenkívül ugyanabban az időben, amikor a kormányelnök és az egységespártnak, a kormányzópártnak tagjai nagy hangon nvilatkozgatnak itt a titkos társaságok eltörléséről, a konszolidációról stb., a magyar nemzet nem nagy épülésére és dicsőségére az utcán hivatalos alakulatok éneklik, hogy : Nem három zsidót, hanem háromszáz zsidót kérnek vacsorára. Ez azután már igazán nem titkos. Ha tehát komolyan akarna történni valami, akkor a bel ügy minister urnák itt igazán gyorsan volna alkalma intézkedni és a neki alárendelt és nyilvánosan így megnyilatkozó rendőröket sürgősen és gyorsan leinthetné, hogy a magyar nemzetet ezzel a sértő és csúf mesterséggel ne szégyenitsék állandóan a külföld előtt. Mert elvégre meg tudom érteni a fajvédelmet, meg tudom érteni a jobbszélső intranzigens gondolkozást is, de annak komolynak kell lennie, annak nem szabad ilyen ostobának lennie. Meg kell állapitanom, hogy a keresztényszocialista párt táborába szervezett munkásság egyértelműen tiltakozik e munkaidőmeghosszabbitás ellen, okosan és becsületesen ; de a keresztényszocialisták titkára, Szomorú ur elbocsátja a munkából azokat a munkásokat, akik a 12 órás műszak bevezetésének ellenállnak. Ez tehát egy közgazdasági kérdés. Nem az a fontos nekem a jelen pillanatban, hogy a költségvetésben milyen számok vannak, nekem az az elsőrangú kérdés, hogy a munkás ebben az országban megtud-e élni, vagy nem ? ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A költségvetés csak sallang, cifraság az én szempontomból, és azért ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy ha az önök öt kilós termékét nagyképpel nem teregetem itt széjjel, nem boncolgatom az önök költségvetését szakszerűen, mert az az én szememben csak tizedrangu ; akármilyen szép, akárhogyan tologatták a rubrikákban a számokat ide-oda, engem nem érdekel, nem zavar. Engem egy érdekel és egy zavar, az, hogy a magyar nemzet legértékesebb része : a fizikai munkás megtud-e élni ebben az országban vagy nem ; ha nem tud megélni, akkor — bocsássanak meg a kifejezésért — fütyülök minden más kérdésre. És ebben a tekintetben igaza van annak a túloldali képviselőtársunknak, aki azt mondta, hogy sokat beszélünk. Nagyonhelyesen tesszük, mert ha ezt százszor, ezerszer ismételjük is, akkor sem elég, mert a nép éhezik ; nem állhatjuk meg tehát, hogy ezerszer és tízezerszer ki ne térjünk erre a kérdésre. Könnyű önöknek és nekem, mert jól vagyunk lakva, de a tizenötezer koronás napszámot kereső munkás szemétből és hulladékból él, és majd mindent számonkér. Kénytelen vagyok ezeket az igazságokat az önök fejéhez vagdalni, még akkor is, ha nem tetszenek ! Felháborodásom nem műfelháborodás ; eseteket soroltam fel, itt az idő, lehet még a dolgon segíteni. De ha semmi sem történik és ha, amint itt egyik képviselőtársunk mondotta, felkerekedik az egész Salgótarján, akkor nincs elég csendőr és nincs elég rendőr, aki ezt megakadályozhassa ! Magukra vessenek, ha a parlamentarizmusba vetett hitünket elveszítjük és az elszenvedett nyomorúság a munkásságot arra fogja kényszeríteni, hogy elforduljon a parlamentarizmustól, mint amelytől semmi jót nem várhat. Ez a nemzetgyűlés egyelőre a parlamentarizmusba vetett hitünket még nem ingatta meg, mert hiszen ez csak karikatúrája a parlamentarizmusnak ; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) látunk, ismerünk jobb parlamenti életet is, mint ez, amelyet itt élünk, ezért még bizunk a parlamentarizmusban, de ha tényleg beigazolódik, hogy minden küzdelmünk meddő, lemondunk a parlamentarizmusról és akkor a legközelebb áll az a felfogás, amelyet, ugy látszik, önök is képviselnek, hogy a diktatúra vezet a célhoz. (Budai Dezső : Nem képviseljük ! — Bessenyey Zénó : Ki képviseli ezt a gondolatot ?) Ez aztán olyan karó, amelyről végeredményben nem lehet tudni, hová üt a legerősebben. (Bessenyey Zénó : Innen nem hallották soha ! —Propper Sándor : Klebelsberg, az önök ministere mondotta ! A belügyminister ur pedig gyakorolja !) Elnök : Csendet kérek ! (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Reisinger Ferenc : A vita során Haller István képviselő ur megállapította, hogy innen a szociáldemokraták köréből egy olyan közbeszólás történt, amely azt mondta, hogy a frankvítát egy frankhamisítás előzte meg. Ne méltóztassanak megijedni, nem foglalkozom a frankvitával. (Felkiáltások jobbfelől és a középen : Dehogy ! Nem ijedünk meg !) Nem tartom ezt szükségesnek, mert önök ebben az ügyben már el vannak intézve. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Tankovich János : Ujabb milliós hamisítások vannak ! —- Malasits Géza : Kapcsolat van ! Mészáros használta a polyákokat !) Megállapította, mondom, Haller képviselő ur, hogy ez a közbeszólás történt és kijelentette, hogy azt elfogadja, a logikát helyesnek tartja és tovább logikázott azzal, hogy : viszont a frankhamisítást megelőzte Trianon. En meg ezt fogadom el ; ez is logikus dolog, amikor Haller István képviselő ur azt mondja, hogy Trianon kirobbantja a lelkekből a szenvedélyeket és azok sokszor jobbra-balra ugy ugrálnak elő, hogy nincs köszönet belőle a nemzet szempontjából sem. En, ismétlem, frankvitát nem kívánok folytatni, de Haller István képviselő ur miért nem folytatja tovább alogikázást? A frankvitát tehát megelőzte a frankhamisítás, a frankhamisítást Trianon, ez szülte a lelkek kirobbanását. De Haller képviselő ur igy folytatja : Briand egy interpellációra azt közölte, hogy döntőbíróság elé viszi a dolgot, — egyik verzió szerint nemzetközi törvényszék elé, másik verzió szerint döntőbíróság elé, tudom is én, hová, szóval olyan fórum elé, amely ebben az ügyben kell, hogy döntsön — ha ez nem nyer megfelelő elintézést. (Ernszt Sándor: Nem lehet ! A bíróság dolga !) Jó, jó, képviselő ur, ez tényleg a biróság dolga, de sajnos, ebben az ügyben mi semmit sem írhatunk elő Briandnak. (Ernszt Sándor : Ő sem nekünk !) Bocsásson meg a képviselő ur, de ezzel legalább ugy, mint ön, én is tisztában vagyok. (Berki Gyula : Nagyon örven-