Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

Ä nemzelgyïâés 541. ülése Í926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 17? ható el, ha ezekről a kérdésekről beszélünk, hogy e kérdések egyidejű továbbmenő rendezése ujabb adóterhek kirovását jelentené, amit ma sem mi, sem pedig a túloldal nem tartanánk lehetőnek. A felszólalásom bevezető szavaiban jelzett oknál fogva, vagyis azért, mert nem akarnék a t. Nemzetgyűlés idejével visszaélni, nem foglalkozhatom e fontos kérdések, egész anyagával, amely kérdések egyrészéről egyébként előző felszólalásaim során már említést is tettem. Ehelyett egyes ministeriumok költségvetésére térve át, ezekkel kapcsolatosan leszek bátor néhány megjegyzést tenni és néhány óhajtást kifejezni ott, ahol közérdekből szükségesnek tartom. A földmivelésügyi tárca költségvetésénél örömmel állapithatjuk meg Gaal Gaston igen t. képviselőtársam néhány óráival ezelőtt elhangzott felszólalása után is, hogy e tárca költségvetésénél az előző költségvetéssel szemben 1,845.978 pengővel, vagyis 23 milliárd papírkoronával többet irányzott elő a kormány. Fokozottabb gondoskodása e tárca iránt tehát most is megállapítható, aminthogy az előbbi költségvetésben is 18 milliárd papír koronával irányzott elő többet, mint a megelőző költségvetésben. De azért sajnos, e tárcánál is elmondható az, amit csaknem mindegyik tárcánál elmondhatnánk, hogy az előirányzott összeg nem dotálja teljesen a valódi szükségletet, mert a kormánynak számolnia kellett azzal is, hogy még súlyosabb adókkal az ország nem volna megterhelhető. Kifejezetten agrárállam lévén, ahol a mezőgazdasági célokra szolgáló összegeket a nép legszélesebb rétegeinek javát előmozdító kiadásoknak kell tekintenünk, különösen sajnálnunk kell azt, hogy a magyar államháztartás nem birna meg a földmivelés ügyének támogatására nagyobb összegeket is. A háborút közvetlenül megelőző utolsó költségvetés, az 1914 : XXVII. tcikkbe foglalt 1914/1915. évi állami költségvetés 107198.824 koronát vett fel földmivelésügyi célokra. E 12 év előtti költségvetésnek több mint 2V

4 milliárdos kiadási tételei mellett voltaképen akkor ^ bem állott arányban ez az összeg a földmlveléshez fűződő nemzeti érdekhez; de e költségvetés más tételei érthetővé teszik az akkori kormánynak és törvényhozásnak elhatározását. Csak egyetlen tétel, az államvasuti beruházások több mint 150 milliós kiadása is érthetővé teszi, a földmivelésügyi kiadások 12 év előtt volt mérséklését, amely földmivelésügyi kiadások csupán 4:73%-át jelentették a 12 év előtti állami kiadásoknak. Sajnos, ma még itt sem tartunk. A most tárgyalás alatt levő költségvetés, sajiií.s, még ennél is szűkebb keretű, meg abban a szűkös mértékben sem áldozhat a földmivelés ügyének, aminő mértékben a 12 év előtti költségvetés áldozott. Régi területünknek 32%-a maradván meg, e terület arányában az 1914/15. évi költségvetéshez viszonyítva 32,303.616 aranykoronának kellene a földmivelésügyi kiadások fedezetéül jutnia, ez azonban tényleg csak 25,726.856 pengő, vagyis 22,178-316 aranykorona,, tehát mintegy 10 millió aranykoronával kevesebb, mint amennyi a háború előtti utolsó költségvetés szerint a mai Magyarországnak megfelelő országrésznek juthatott. És ha tekintetbe vesszük azt is, hogy ma 15%-kai nagyobb arányú a szántóterület, mint a háború előtti Magyarország művelési ágainak aránya szerint volt s hogy ez fokozottabb állami tevékenységet kívánna a földmivelésügyi gondoskodás terén és ha nem feledjük el azt sem, hogy a csonka ország nagyobb népsűrűsége magában is fokozását kívánja a mezőgazdasági termelésnek, ugy még inkább sajnálnunk kell, hogy a földmivelésügyi kormányzat csak szűkösebb pénzügyi lehetőségek között kénytelen feladatának megfelelni. De az állam e szűkösebb anyagi eszközei mellett is évről-évre nagyobb összeg juthat mégis a legfőbb földmivelésügyi célokra, az állattenyésztésre, az állat-egészségügyre és legföképen a gazdasági szakoktatásra, amitől az eredményesebb termelést várhatjuk. Sőt gondoskodás történhetik — ha egyelőre csak szűkebb keretben is — a földbirtokreformmal kapcsolatban felmerült kívánságok kielégítésére is. A házhelyhez jutottak épitési kölcsöneinek ügye, e nehéz kérdés megoldása egy nagy szociális probléma megoldását is fogja jelenteni és ezért minden lehetőt meg kell tenni e kérdés rendezésére. T. Nemzetgyűlés! A vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésére térve át, meg kell állapitanom, hogy e ministerium több mint 111 millió pengős költségvetése, mely az előzővel szemben is több mint 14 milliós emelkedést tüntet fel, kétségtelen jele annak, hogy kulturfölényünket nemcsak emlegetjük, de azt megtartani is igyekszünk. Valóban, minden a jövőt szolgálja, amit a kultúráért áldozunk. A kultúra fundamentumától, a népiskolától, a kultúra épületének diszes kupolájáig, a legmagasabb tudományokig. A kultuszminister ur rajongója ennek a kultúrának és építőmestere is a kultúra épületének. Az alapokat is szélesiti és erősiti, hogy szilárdan állhasson az ékes kupola is. A nemzet hálás lehet ezért a gondoskodásért és zúgolódás nélkül kell viselnie az ezzel járó terheket. De ennek kifejezésével ki kell fejeznem azt is, hogy a bensőséges vallásosságnak és a vallásos moralitásnak kiszélesítése a legnagyobb kulturtorekvés, és pedig nemcsak a hitelvek szempontjából, de azért is, hogy ez a földi élet is szebb és nemesebb, szeretetteljesebb és ezzel derültebb és mindenkire elviselhetőbb legyen. Soha nagyobb szükség nem volt arra, mint most, ebben a gyűlölködéstől izzó világban, bogy a lelkeket megérintse a vallás nagyszerű, kiengesztelő moralitása. Az a lehangoló ideáltalanság, amely már a háboruelőtti évtizedet is jellemezte, uj világtörvényt keres és a háború utáni nyomorúságot szövetségesül véve és eszközül használva ki, megtaga hitet és minden nekünk drága hagyományt. A nagy orosz nép évek óta tartó sinylődése mutatja és a mi keserű megpróbáltatásunk is azt r tanította, hogy erre az uj világtörvényre épített szomorú világban annyi derűje sincsen az életnek, mint mikor a sürü rengetegbe betéved egy napsugár. És mégis azt kell kérdeznem, hogy amidőn megértésről, az összetartás szükségességéről és a hitetlenség elleni közös front megteremtéséről irunk és beszélünk, megteszünk-e mindent, hogy ez a közös front valóban létrejöhessen és hogy erős is lehessen, oly erős, hogy megvédhesse a moralitás kultúráját és a kultúra morálját! Sürgető kérdés ez és a nemzeti jövőt érintő súlyos kérdés is. Súlyos kérdés azért is, mert könnyen érintheti a felekezeti érzékenységet is és mert bölcsek és igazak voltak Deák Ferencnek azon szavai Is, hogy sehol annyi óvatosságra nincsen szükség, mint azoknál a tárgyaknál, melyek közvetve vagy közvetlenül