Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 175 járulnak hozzá, hogy a tisztességes verseny a vállalatok között ne legyen egészen kétségte- , lenül biztosítva, mert hiszen azzal a vállalattal szemben, amelynek igazgatóságában képviselők ülnek, egy másik vállalat hátrányban van, handicapelve van. Igenis, közgazdasági életünk megrontásához ők is hozzájárulnak inkompatibilitásukkal, amit én korrupciónak és panamának tekintek, legyen szó akár a kultuszministerium faszállitásáról, akár más egyébről. ; Ezek az urak erkölcsileg nem jogosultak , arra, hogy idejöjjenek, ezek az urak csakugyan ! fontolják meg azt, amit Gaal Gaston mondott, | amidőn felhivta figyelmüket a pénzügyminis- ; ter ur kijelentésére, hogy minden ténykedé- j sünknek m.eg van a kihatása közgazdasági éle- j tünkre. Halálos ágyán fekszik ez a közgazda- ; sági élet, lábujjhegyen kell körülötte járni, jó- ! ságos lélekkel eltelve virrasztani az ágya kö- j rül. Legyen vége a közgazdasági handabandá- ' zásnak, mert ha nem lesz vége, Bethlen István j nem igen kap jó feleletet arra a kérdésére, hogy mi lesz velünk. Hát az lesz velünk, hogy, ha ez tovább igy folytatódik, ha a kormány és • az ő sleppje kiuzsorázhatják közgazdasági éle- ; tünket, ha itt nem lesz erkölcsi megtisztulás és ! megváltás, akkor elpusztulás lesz. Addig, amig j Bethlen István be nem látja hogy ilyen kormányzással országot megmenteni nem lehet, j hogy az ő kormányának és rendszerének létezése és a nemzet jövője egymással inkompatibilis, nem is lehet gondolni rá, hogy ez az Or- j szag a nyugodt fejlődés révébe evezhessen. Le- \ gyen vége annak a rendszernek, hogy az állam \ magánüzem, mert nem látunk semmi mást, \ mint azt. hogy az államot magánüzemmé ala- ; csonyitották le. Maga az, amit Gaal Gaston t. í képviselőtársam adatokra hivatkozva előadott és ezzel pragmatikus alapot szolgáltatott következtetéseim levonására, elegendő volna annak megállapítására hogy ilyen helyzetben : vagyunk, mert hiszen Gaal Gaston kimutatta, ; hogy korrupciós bürokrácia rágódik rajtunk, amely beleült a közgazdasági élet helyeibe és gondoskodik róla, hogy a közérdek, a közjó és a közjog ösgzezavartassék a magánjoggal. Mindezek alapján, amiket elmondottam, újból; hangsúlyozva, hogy a kormány és a nemzet létezése egymással inkompatibilisek, hogy Junktim van a között, hogy a kormány helyéről eltávozzék és a nemzet megmentessék, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Herczegh Béla! Herczegh Béla: T. Nemzetgyűlés! Rupert Rezső t. képviselőtársam jó két és fél óráig tartó felszólalásának bevezető szavaiban tiltakozott az ellen a vád ellen, mintha a szélsőbaloddal obstrukciót folytatna a költségvetés ellen. Ezt a vádat a napisajtó egy része hozta fel és ez a megállapítás részben alaptalan, részben azonban indokolt. Alaptalan a sajtónak ez a megjegyzése azért, mert a nemzetgyűlési képviselő a költségvetési vita alkal mával hívhatja fei a kormány figyelmét olyan kérdésekre, melyeknek felemlitését közérdekűnek tartja. Magáért azért a ténykedésért tehát, ha a képviselő felszólal a költségvetési vita alkalmával, nem lehet és nem is szabad a . képviselőt hibáztatni, * A képviselőt csak azért lehet hibáztatni, ha felszólalása alkalmával megfeledkezik arról a kötelességéről, amellyel ~a nemzetgyűlés munkaképességének is tartozik, ha tehát esetleg órák hosszáig tartó- felszólalása által a nemzegyülésnek fontosabb teen-diői elől veszi el-a szükséges tárgyalási időt. * Ez azután épen olyan hiba a képviselő részéről, mint amilyen hiba volna az, ha egyáltalában nem venne részt a nemzetgyűlés munkájában. : : E szempontok szem előtt tartásával óhajtok egész röviden hozzászólni a költségvetéshez. . Ellenzéki 1> képviselőtársaim közül többen panaszkodtak a súlyos adóterhek miatt. Senki sem állította, hogy ezek az adóterhek nem súlyosak. Ha majd egy későbbi kor fia tanulmányozni fogja korunk, eseményeit, amelyeknek többé-kevésbé részesei is vagyunk, ha majd nézi azokat az eseményeket, amelyek akkor már történelemmé váltak!, bárminő febfogása legyen is e kor törekvéseiről és azok eredményeiről, a meist, meglévő pártok, céljairól, e politikai pártok személyeiről s azok szerepéről: azt feltétlenül el

r kell ismernie, hogy a magyar nép szinte erejét meghaladó áldozatkészséggel igyekezett megadni az újjáépítés anyaki előfeltételeit. A nemzet e t nagy anyagi megterhelése ma annál inkább súlyosan érinti „ a gazdasági életet, mert megszűntek immár azok á konjunkturális lehetőségek, amelyek az előző .ziláltabb közgazdasági viszonyok között hosszabb-rövidebb ideig a gazdasági életnek hol egyik, hol másik terén jelentkeztek. Ma már nem csupán a tisztviselő és a munkás panaszkodik, de a gazda, az iparos és kereskedő is és a gazdasági élet elfogulatlan és alapos ismerőjének el kell ismernie, hogy a konjunkturális lehetőségek napja a gazdasági élet minden terén leáldozott és hogy az adóteher ma már mindenkire nézve egyformán súlyos terhet jelent. Amidőn az 1924 : IV. tc.-et a Nemzetgyűlés megalkotta, mindnyájunk előtt kétségtelen volt az, hogy az első szükséges teendőnek, az államháztartás egyensúlyának e törvény rendelkezéseivel óhajtott helyreállítása igen súlyos áldozatokat követel a nemzet részéről. Tudtuk azt, hogy különösen súlyos áldozat ez olyan országban, amelyben a nemzeti jövedelemnek 61;29%-át az őstermelés szolgáltatja — és pedig a kontinentális időjárás szeszélyei mellett — és ahol a nemzeti jövedelem 27%-át szolgáltató ipar is csak bizonyos áldozatok mellett élhet meg, miért is a nemzeti jövedelem szempontjából nem jelentheti még azt a reproduktiv erőt, amelyet az iparnak jelentenie kell. Tudtuk azt is, hogy különösen súlyos áldozatot jelent ez egy világháborút átszenvedett és két forradalmat is átélt, egy megszállással is kifosztott és megcsonkításával a normális és természetes gazdasági előfeltételeiből is kiforgatott országra, amely előzőleg évszázadokon át sem fejthette ki gazdasági kultúráját az^ osztrák gazdasági érdekeknek következetes és állandó dédelgetése miatt. Ilyen előzmények után és ilyen viszonyok között a megkívánt áldozatok súlyosságával mindnyájan tisztában voltunk, de be kellett látnunk azt, hogy csakis e súlyos áldozatokkal állithatjuk vissza államháztartásunk egyensúlyát, amelyet már az előző költségvetés is biztosított és ez a költségvetés is biztosit. Kétségtelen azonban, hogy még súlyosabb áldozatokra is az ország immár képtelen volna, Klárik Ferenc t. képviselőtársam a múlt hét folyamán elmondott beszéde során a népszövetségi főbiztos ur múlt évi r összefoglaló jelentésének arra a megállapítására hivatkozott, hogy a csonka ország adóztatásának mérve fejenkint mintegy 72 aranykorona. A főbiztosi jelentés ez adatának felemlítése után a képviselő ur az egyenes és közvetett adók 25*