Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

164 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. országot talán szigorúbb álláspont elfoglalására vagy valamely szigorúbb rendszabály foganatosítására akarnók birni. Azért van kifogásunk a kormány ellen a frankügyből kifolyólag, mert az önmagában véve aljasnak, gonosznak és az országra nézve veszélyesnek és károsnak tartjuk. (Ugy van! a baloldalon.) Azt tartjuk, hogy Briandnak, Franciaországnak és más érdekeiben sértett külhatalmaknák — ideveszem a szokolhamisitást és egyebeket is — annál kevesebb okuk van belügyeinkbe való beavatkozásra, minél inkább igyekszünk mi ezt a gonosztettet a maga aljassága szerint megitélni, elitélni, megtorolni és azért mindenkit felelősségre vonni, akit felelősségre vonni kell, mert ez a gonosztett az ország belső rendjét, vagyonbiztonságát és külpolitikai helyzetét is súlyosan kockára tette. (Ugy van! a baloldalon. Nekünk nem Briand és nem Franciaország feje fáj; Briand és Franciaország nem kér senkitől sem tanácsot arra, hogy nemzeti érdekeinek, becsületének és hitelének megvédelmezése szempontjából mit cselekedjék, mert, sajnos, a különbség köztünk és a hatalmas Franeiaorság között olyan dimenziozus, hogy ilyen segítségre semmiképen nincs szüksége Briandnak. De azért sem áll meg az a vád, hogy mi azzal, hogy a kormány felelősségét a frankvitában megállapitottuk, — és ezzel is rámutattunk arra, hogy ime ennek a kormányzatnak a keze alól egységes gazdasági élet és a nemzet jövendője nem nőhet ki, Briandnak segítségére akartunk sietni, mert hiszen Briand kijelentéseiből tudjuk, hogy ő Magyarország népét megkülönbözteti a kormányzattól, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország népét nemesnek, gavallérnak, lovagiasnak ^ és becsületesnek nyilvánítja. Hogy pedig ő ott rendszabályokról beszélt és arról, hogy Franciaország érdekeit meg fogja védelmezni, ezt a kijelentést csak azokkal a gonosztevőkkel szemben tette, akik a frankhamisításban bűnösök és azokkal szemben, akik ezeket a szörnyű bűnöket eltakarni akarják. Nem nemzetközi bonyodalomról van itt szó olyan értelemben, hogy egyik állam a másikkal ellenséges viszonyba lépne, hanem arról, amiről magánemberek között is szó szokott lenni, hogy ha engem vagy mást meglopnak, vagy bűncselekményt követnek el ellenem, vagy más ellen, akkor az illető feljelentést tesz és rajta tartja a szemét azon, hogy az a bűnvádi eljárás megfelelő megtorlást eredményezzen. Ebben az esetben is köszönjük meg inkább Franciaországnak, hogy semmi mást nem akart és nem is tett, mint hogy sértettként fellépett, mint ahogy nekünk is van jogunk idehaza, vagy bármely más külföldi állampolgárnak, akinek országában hasonló jogszabályok vannak érvényben, joga van fellépni sértettként van joga jelentkezni, azzal, hogy megtorlást kérek és kérem számomra biztosítani az eljárásnak azokat a garanciáit, amelyek lehetségessé teszik, hogy csakugyan igazságos legyen a megtorlás és megfelelő az elégtétel. Ha egy X. Y.-nak, ha mondjuk, Pétéi Pálnak szabad a magyar bűnvádi perrendtartás alapján magának ilyen jogokat vindikálni, követelni és — ha a bíróságnál aggasztó jelenségeket tapasztal — a Btk. 29. §-a szerint szabad neki azt mondani, hogy mivel ettől a bíróságtól elfogulatlan eljárást nem remélek, birőküldést kérek, akkor Franciaországnak és Briandnak is lehet azt mondania, hogy elfogulatlan eljárást kérek. évi április hó 29-én, csütörtökön. Amennyiben pedig olyan jelenségek vannak, hogy ez az elfogulatlan eljárás biztositva nincs, ha itt csakugyan bűnpártolás folyik — mert hiszen' itt vannak az adatok arra vonatkozólag, hogy itt erről lehet szó — ós ő erre rendszabályokat helyez kilátásba, ez nem a magyar nemzet ellen való támadás, hanem a sértett joga. Ugyanaz a jog ez, amellyel saját hazám javára én is követeléssel lépnék fel, ha más országban akárhol magyar koronákat, milliósokat hamisítanának s ezzel bennünket es pénzügyi eíetünket megkárosítanák, igenis, ha az ember pártos eljárást tapasztalna ott, ahova az ügyét vitte, — tegyük fel, hogy megtörténnék ez Franciaországban, Olaszországban vagy akárhol is — mi tőlünk sem lehetne rossz néven venni, ha azt az üzenetet küldenők pl. Bukarestbe, — csak egy példát hozok fel — hogy ha a magyar sérelmek nem orvosoltatnak, ha a román kormány eltűri azt, hogy a magyar korona odakünn esetleg állami szervek segítségével is hamisittassék s ez a bűncselekmény állami védelemben részesül, akkor mi is megtorlást kérünk, akkor tessék a Btk. teljes szigorát alkalmazni. Senkisem vehetné tőlünk rossznéven azt sem, hogy abban az esetben, ha nem kapnánk igazságos megtorlást és elégtételt, a világ fóruma elé mennénk. Nem kell ezt szószerint venni, ugynogy esetleg Briand beperel és csendőrökkel odacipeltet bennünket, hogy formálisan Ítélkezni fognak felettünk vagy hogy megváltoztatják a kir. Curia ítéletét. Nem ilyen formában értette ezt Briand, hanem abban a vonatkozásban, hogy a nemzetközi szolidaritás oltalma alá helyezi Franciaország ügyét és amennyiben nem következik be az igazságos megtorlás, amennyiben hatalmi erők befolyásolnák az igazságszolgáltatást, akkor nemzetközi téren keresi a megoldást. Ezeket meg kell érteni. És hiába verjük a mellünket; ne legyünk nagy legények, számoljunk a realitásokkal és azzal, hogy Franciaország nem köteles a mi különös szempontjainkat figyelembe venni. Számoljunk azzal az iskolával, amelyet már ismerünk, — és amelyet, ugy látszik, kiirtani nem lehet — hogy amikor nekünk volt más hasonló, majdnem azt lehetne mondani, hogy kisebb sérelmünk, mi is ilyen szempontokból vagy az illető t állam alkotmányos szempontjából lehetetlen és jogtalan álláspontra helyezkedtünk, 2JL%&\, hogy mi küldjük oda hatóságainkat inkvirámi. Tudjuk, hogy mi következett belőle. Franciaország azonban nem ezt követeli tőlünk és nem akar beavatkozni, mert ahogy én látom a kérdést, — hiszen csak felfújták az egészet, — egyszerűen a sértett magánfél jogait akarja gyakorolni és akarta is kezdettől fogva. Csak a mi kormányunk baklövése és súlyos tévedése fokozta azt diplomáciai üggyé, amikor a Banque de France-nak a bűnvádi perrendtartásban biztosított jogait nem engedte érvényesülni és^ egy^ sakkhuzást csinált azzal, hogy a rendőrségi kézből kivette a nyomozást és átterelte az ügyészségi terrénumra, ugy okoskodván, hogy mivel törvényünk szerint, az errevonatkozó rendelete szerint az u. n. kollaborálás esetén külföldi állam hatóságai is segíthetnek a belföldi hatóságnak a bűn kinyomozásában, ezt megkerülheti azzal, — mert a kormány magyarázata szerint ez csak a rendőrségi eljárásra vonatkozik — hogy feltűnő és ránk is bosszantó módon extraordinárius eljárást vezetett be és gyerekes módon kitért az elől, hogy a franeia hatóságok is kollaboráljanak.