Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

160 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. Játszik, a kormányban nincs meg vagy az erő, vagy a bátorság. Szólnom kell röviden a megyei és r községi autonómiákat ért legkülönbözőbb sérelmek­ről. Nem teljes abszurdum-e az, hogy az auto­nómia minden jogát ez a bürokrácia amely fe­lelőtlenül működik, apránként magához ra­gadja? Nam abszurdum-e az, hogy választások a vármegyékben, nem tudom, hány év óta nem voltak, dacára, hogy régen esedékesek? (ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Nem abszur­dum-e az, hogy a vármegye autonóm közönsé­gének nyakára rendeletileg odaküldenek min­denféle menekült tisztviselőket, akik a legtöbb esetben, tisztelet egy pár kivételnek, de a leg­több esetben abszolúte nem is válnak be és a vármegyéknek nines módjukban ezektől a nya­kukba küldött menekült tisztviselőktől szaba­dulni' Azután, nem abszurdum-e az, hogy köz­ségi pótadókat iratnak elő a községi autonó­miáinak abszolút sérelmére; hogy ugy rendel­keznek a községi vagyonnal és az egész vár­megyei autonómiával, mintha az ő magántu­lajdonuk volna! A községre egyszerűen rá­írnak és kötelezik őket doktor-lakások építé­sére, de arra nézve, hogy a község honnan vegye ehhez a pénzt abszolúte semmiféle gon­doskodás nem történik. Ez az állapot, ez a Wirtschaft, a bürokráciának ez a túltengése ebben az országban tovább fenn nem tartható. A magam részéről a leghatározottabban tilta­kozom ezek ellen az eljárások ellen, és azt ajánlom, hogy ne méltóztassék a hurt túlfeszí­teni, mert amíg csak én tiltakozom, addig nincs baj, de ha majd százezrek fognak tiltakozni, akkor fog kezdődni a baj. Adórendszerünkről is szólhatnék, de már igazán nem akarnék a t. Nemzetgyűlés türel­mével visszaélni. (Halljuk! Halljuk!) A minis­ter ur abszolúte meg van elégedve a maga adójával, sőt ennek az adórendszernek — nem tudom, hogyan nevezzem — a mamája vagy a bábája, az előző pénzügyminister ur, ma a folyosón azzal a kijelentéssel lepett meg és őszintén szólva, szinte mellbevágott vele, — ahogy nálunk vidéken mondják — hogy egész Európában a mi adórendszerünk a legegysze­rűbb, a legkristálytisztább, a legkönnyebben áttekinthető és a legkönnyebben kezelhető. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Erre én azt mondottam: kérem, én nem tudom, mi van Európában, de hogy ha ez a legjobb, legtisz­tább, legkönnyebben kezelhető adórendszer az egész világon, akkor csak azt csodálom, hogy Magyarországot kivéve a többi ország f nem elmeszanatórium, mert ha ettől a mi adórend­szerünktől is megbolondultunk, amely a leg­tisztább, legvilágosabb, a legkönnyebben kezel­hető és minden tekintetben dicsérendő, akkor a többi szegény nemzeteknek igazán olyan ál­lapotban kell íenniök, hogy rajtuk már csak a kényszerzubbony segithet. Nem akarok az összes adókra kitérni, csak egyetlenegy adó az, amellyel a magyar föld­birtokos osztály szempontjából foglalkoznom kell. Ez a jövedelemadó, amely abban az álla­potjában és alakjában, ahogy ma kezeltetik, teljesen abszurdum, teljes lehetetlenség, az adórendszernek abszolút csődje s amely ben­nünket a legmarkánsabban arra int, hogy ezt az adónemet, mint abszolúte meg nem felelőt és végrehajthatatlant, kitöröljük adórendsze­rünkből. Az egész jövedelemadó bázisa az, hogy a valóságos jövedelmek után, amelyeket bármely címen élvezek, tartozom adót fizetni. Ahhoz, hogy a valóságos jövedelmek megálla­pithatók legyenek, abszolúte tiszta könyvelés évi április hó 29-én, csütörtökön. szükséges. Ennek alapfeltétele a könyvelés, mert egyébként nem a valóságos jövedelmeket állapitják meg, hanem az átlagos jövedelmek alapján adóztatnak meg. Ilyen módon megtör­ténhetik az, hogy én kevesebbet fizetek, mint amennyit fizetnem kellene, a másik pedig, aki­nek nem volt annyi jövedelme, túlfizet. De hogy illusztráljam ennek az adónak ab­szolút végrehajthatatlanságát, m'egemlitem, hogy benne van ebben az adótörvényben a könyvelési kényszer is, vagyis kötelezi az ösz­szes adózókat olyan könyvelésre, amelyet az adminisztráció előir. Mit látunk azonban a végrehajtásnál? Kizárólag a részvénytársasá­gok könyvelése az, amelyet a pénzügyministe­riuni elfogad. Hogy épen ez a legbiztosabb könyvelés, amelyet el lehet fogadni, azt nem merném állitani, azonban miután a részvény­társaságok könyvkivonata a kettős könyvelés és mérleg alapján, tehát teljesen törvénysze­rűen van kiállitva, nagyon természetes, hogy ebben kifogást találni nem lehet és kénytelen azt a ministerium elfogadni. Könyvelést kellene vezetniök az összes in­tellektuális foglalkozásúaknál^ is: a keres­kedőknek, a doktoroknak, az ügyvédeknek, a mérnököknek. Megjegyzem, hogy mindegyik vezet is, és én még nem láttam olyan orvost, ügyvédet, aki a legutolsó levéltarifát is be ne jegyezné az illető neve alá, akivel szemben or­vosi vagy ügyvédi szolgálatot teljesített. Nem voltam olyan orvosnál, aki ne azon kezdte volna, hogy beirja a könyvébe az ember szüle­tési helyét, nevét, korát stb. és valószinünek tartom, hogy a honoráriumot is. (Derültség.) Oloszországban minden doktor számlákat tart és bármely doktorhoz megy az ember és bár­mely funkciót végez is az, egyszerűen perfo­rált számlát ad a félnek s a számlának egyik példánya ott marad az orvosnál, a másikat pe­dig a félnek adja, bélyeget tesz rá és igy rójja le az adóját. Magyarországon, bár kötelező a könyvvezetés, mi a gyakorlat? A ministerium a foglalkozási ágakkal egyszerűen kiegyezik pausáléösszegre, kiegyezett az ügyvédekkel, a közjegyzőkkel, a doktorokkal, azután a keres­kedők egy bizonyos kategóriájával, csak a na­gyobb kereskedőket kötelezi szintén könyv­vezetésre, de az adózók legnagyobb részével pausáléban kiegyezett, akik azután rekon­tingálják magukat között az adót, denikve nem a valóságos jövedelem után adóznak, ha­nem a szerint, hogy hogyan tudtak — jól vagy rosszul — a pénzügyministeriummal meg­egyezni. Tehát maga minister ur letért a könyvvezetés útjáról. Kivel szemben tartja fenn a minister ur a könyvvezetési rendszert? Fentartja egyes­egyedül a magyar mezőgazdákkal szemben. (Ghraeffl Jenő: Nem mindegyikkel szemben!) Amelyik mezőgazda mérlegképes, abszolút sza­bályszerű mérleggel tudja igazolni jövedelmét, bevételét, azét elfogadják, akiében pedig ké­telkednek, arra egyszerűen rábecsültetnek. Na­gyon természetes, hogy csak a nagyobb uradal­mak, amelyek megfelelő személyzettel dolgoz­nak, vannak ebben a helyzetben és egyes bank­gazdaságok, amelyek teljesen szabályszerű mérlegekkel képesek jövedelmüket igazolni, bemutatni. A gazdák legnagyobb része ilyen teljesen szabályszerű mérleget nem készit s ha most vallomást ad, vagy visszadobja a finánc, ha akarja, vagy el­fogadja, ha akarja, a legtöbb esetben azon­ban visszadobja és bizonyos olyan szorzószám­mal szoroz, amely a ministeri utasitás szerint azon a vidéken az átlagos holdankénti jövede-

Next

/
Oldalképek
Tartalom