Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 161 lemnek minősitendő és amely alapon azután a gazdát, ha volt jövedelme, ha nem, megadóztatják. Mit jelent ez magyarul! Azt, hogy a jövedelemadóból egy másik reáladót, földadót kreáltak, amelyet a gazdának akkor is fizetnie kell, ha egy csepp jövedelme nem volt, mert egyszerűen holdanként vetik ki azon a látszólagos, illetőleg vélelmezett jövedelem alapján. Különösen sújtja ez a kisgazdák százezreit, (Ugy van!) akik nemcsak, hogy könyvelni nem képesek, hanem legnagyobb részüket még irniolvasni sem tanította meg az az állam, amely ilyen adórendszert hoz be. Olyan adórendszert, amelyhez az adózóközönség hozzánevelve nincs, behozni őrütség, fentartani pedig képtelenség és a magam részéről nem fogok egyetlen egy alkalmat sem elmulasztani, hogy^ szerény tehetségemhez és gyönge erőmhöz _ képest sürgessem és követeljem százezrek óhajaképen azt, hogy a jövedelmi adót tessék kiküszöbölni egész adórendszerünkből, mert ehhez az adóhoz Magyarország adózóközönsége nem neveltetett hozzá, erre nem érett meg, ez a magyar adózóközönséget a legrettenetesebb atrocitásoknak teszi ki, mert épen ez az adó az, amelynél bizonyos jegyzői bosszú és ilyenek érvényesülhetnek azzal a polgárral szemben, ha esetleg nem ugy táncol, mint ahogy a jegyző kivánja. Szólnom kell még a házadóról, ^ amelyet már egy interpelláció alakjában kifejtettem. Itt fentartom megint azt az állitásomat, hogy a házadónak ujabb kiképzése és kimunkálása, amint a pénzügymin ister ur legutóbb csinálta, nem helyeselhető. Ugyanis elengedte Budapesten és a városokban a házhaszonrészesedést, — mert hiszen jelentős tényező csak ott volt — de ugyanakkor nagyobb összegben kivetette az igy elengedett összeget az egyszerű, vidéki, falusi házakra, azokra a házakra, amelyek nincsenek bérbeadva, hanem az illető háztulajdonosok maguk laknak benne és akiknek adóját kétszeresére, háromszorosára emelték. Ez olyan igazságtalanság, amelyet maga a minister ur is kénytelen volt beszédében elismerni és ki is jelentette, hogy már intézkedett, hogy ezek a kiáltó igazságtalanságok megszüntessenek. Ez az igazságtalanság azonban akkor sem fog megszűnni, mert arnig a budapesti háziúr valósággal csak a saját maga által lakott házrész után, csak olyan összeg után fizet házadót, ahogy bérbe van adva a szomszéd hasonló lakás, tehát tényleg házadóelengedésben részesült akkor, amikor házhaszonrészesedését elengedték, ezzel szemben a vidéki házbirtokosok egytől-egyig házadóemelésben részesittettek, mint olyan mértékben, amely kétszer, háromszor olyan összeget tesz ki, mint az elengedett házhaszonrészesedés. Mikor a minister ur adóelengedésről beszél mindig, amikor még az indokolásában is azt mondja, hogy haladnunk kell tovább azon az utón, amelyen megindultunk az adócsökkentések irányában, akkor én arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy álljon meg ezen az utón, (Derültség.) a világ* minden kincséért egy lépést tovább ne tegyen, mert ha még egy lépést tesz, akkor itt fü nem nő és igaz lesz az az általános nézet, amellyel általában a fináncokat nézik és amelyre nagyon jellemző anekdotát hallottam még huszáröhkéntes koromban, mikor a hadgyakorlaton a fórposzton áll két huszár és arra megy az ezredes vagy kapitány, és kérdi: fiaim, mit kerestek itt! Jelentjük alássan, fórposzton állunk, hogy ellenséget lássunk. Láttatok-e? Láttunk. Milyen csapatbeli volt, merre meint! Jelentem alássan, épen két perccel előbb ment erre két finánc. (Derültség-) Tehát már akkor is ellenségnek nézték, de ha igy folytatja a minister ur, akkor mindenki a világon ellenségnek kell, hogy nézze azt az adminisztrációt, amely végeredményben ilyen igazságtalan adóztatás utjain tönkreteszi a vidéki népet. Szólanom kellene a szanálás kérdéséről is, amely szintén vitás pont köztem és a pénzügyminister ur között, d© miután erre lesz máskor mód, erre most nem terjeszkedem ki. Még csak egy kérdésről akarom elmondani véleményemet, a titkos társaságok kérdéséről. Szerintem a titkos társaságodé kérdése csak abban a percben válik veszedelmessé, — legyenek azok baloldaiak vagy jobboldaliak — amikor ezek a titkos társaságok illetéktelen hatalmat és befolyást nyernek az állam gépezetének bármely ágára. Szerintem ez a kriterionja, a lényege az egész kérdésnek. (Helyeslés.) nem pedig az, hogy szabadkőmüves-e, vagy ébredő zsidó, vagy ébredő keresztény-e az a társaság. Minden olyan társulás veszedelmes, — ha titkos, ha nein — amelynek az államhatalom vitelére bármely tekintetben befolyása van, amely a felelős tényezőknek ténykedését akár megakaszthatja, akár előmozdíthatja, illetve őket bizonyos ténykedések irányában hajhatja. Nézetem szerint itt kell rendet, tisztaságot, erkölcsös, józan bázist teremteni. Egyszerű a kérdés megoldása. Az állami tisztviselő nagyfokú közjogi védelemben részesül, eltekintve attól, hogy az anyagi exiszteneiája abszolút biztosíttatik, az övé és a családjáé s öreg napjaira biztos nyugdíjat élvez. Állásától csak fegyelmi utón, szigorúan körülirt fegyelmi szabályok utján mozdítható el, tehát minden néven nevezendő hatalmi atrocitás ellen védve van s a közönség: részéről jövő támadásokkal szemben mint hatósági személy fokozottabb védelemben részesül. Azoktól, akikről az állam ilyen mértékben gondoskodik. — nem is beszélve a családi pótlékokról és bizonyos nevelési könnyebbségekről, amelyek gyermekeikre nézve fennállanak más állampolgárokkal szemben. — azoktól megkiváxihatja, hogy semmiféle olyan társulásban, akár titkos, akár nem. részt ne vegyenek, amely adandó alkalommal ellenfélként állhat a fennálló kormányhatalommal szemben. A tisztviselő egy állami közeg, aki minden munkásságát lekötötte az állam részére azokért a közjogi biztositékokért. amelyeket az állani neki nyu.it

, és ennek nincsen joga arra. hogy akár a kormányzattal, akár az állammal, akár bármiféle exponensével szemben hatalomként álljon szemben. Itt azután nem teszek különbséget — mint előbb mondottam — sem szabadkőművesek, sem ébredők, sem egyéb — Isten tudja milyen — alakulatok közt, de még Kanszok. Nyukoszok és hasonlók közt sem, (Helyeslés jobbfelől.) mert teljesen lehetetlen, hogy tisztviselő társadalmi egyesületek, mint hatalom a hatalomban tárgyalhassanak a kormánnyal és csikarhassanak ki valamit törvény és jog ellenére forradalmi allűrökkel. (Ugy van! jobbfelől.) Tessék ezeket megszüntetni! Én garantálom a t. képviselő uraknak, hogy ha nekem csak egy kis szavam volna ebben a kormányzatban, egyszer 24 óra alatt beszüntetném ezt az állapotot. Ehhez nem kell más. csak férfias elszántság és még egy, hogy ne legyen beleragadva az ember a miniszteri székbe, tudja azt abban a pillanatban elhagyni, amikor az ország és a haza érdeke megkívánja. Szólnom kell még egy másik kérdésről is, amely ezzel szorosan összefügg s ez a szakszervezeti kérdés. Többször foglalkoztam ezzel