Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
158 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó '29-én, csütörtökön. tény, hogy 1—2—3—4—5—6—7—8 magasrangu ministeri tisztviselő vész részt az ilyen vállalatok igazgatóságában; amely Ibérbe veszi az államtól az állami monopóliumot, és ők a döntő faktorok, hogy a vállalat megkapja-e a bérletet, ez a jelenség magában hord minden kritikát és én a magam részéről nem tudok erre mást mondani, minthogy mélységesen elszomorodom és szégyenlem, hogy ennek az országnak vagyok tagja, ahol ilyesmi megtörténhetik. (Mozgás.) De ezzel még nem merítettem ki a kérdést. Még itt meg kell említenem, hogy amikor az az úrnő, aki ismét csak lelkesedésből, ingyen vállalta ennek aiz intézménynek továbbvezetését, t. i. kint a selyemhernyótenyésztés szervezését, rámutatva erre a lehetelen inkompatibilitásra, memorandumot küldött a ministeriumhoz, ennek következménye nem az volt, hogy megváltoztak volna a viszonyok, hanem ellenkezőleg az lett a következménye, hogy e!bocsátották ebből a nem dotált, ingvenes állásból az illető úrnőt, amiért fel merte hivni a kormány figyelmét erre a teljesen abszurd és ferde helyzetre. Arra vonatkozóan, hogy itt micsoda üzletek lehetnek, csupán egy adatot említek meg. A szerződésben ki volt kötve, hogy a gubót illetve a selymet a részvénytársaság köteles az államtól átvenni azon az áron, amely átlagárban a milanói selyem-tőzsdén jegyzik. Amikor a milanói selyem-tőzsdén a selyem átlagária 13.000 néhány száz korona volt, — ennyi volt a világpiaci ár — akkor ez a vállalat megint külön megállapodást kötvén a ministeriummal, 478 koronát fizetett a magyar kormánynak a selyem kilójáért. Méltóztassék ebből a számból a konzekvenciát levonni. Utólag, kötelességem azt az elégtételt szolgáltatni épen Bethlen ministerelnök urnák, hogy amint ő erről a lehetetlen állapotról tudomást szerzett, hatalmi szóval közbelépve, megszüntette ezt és ma tényleg a milanói átlagárakat köteles a vállalat megfizetni a magyar államnak a lefejtett selyem szálakért. Ezek után egy egészen uj dologról kell beszélnem, amely a napokban pattant ki. A kislakásépitési akcióról van szó, amelyről az igen t. pénzügyminister ur bizonvos önérzettel és jogos önérzettel jelentette be legutóbb is, hogy ötmillió aranykoronát bocsátott a kislakások építésére a házhoz juttatott szegény kisemberek részére. Ez az akció abszolút helyes és nem hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja is volna, aki a legmesszebbmenőleg ne helyeselné ezt. Én azonban, mint gyakorlati ember, ha ilyen akciót tervezek, azt ugy képzelem el, hogy akkor segitek a kis házépítőn, ha a pénzt adom a markába, amire szüksége van, a háza felépítéséhez, hogy ő maga vásárolja meg az épitkezésjhez szükséges anyagot, ahol a legkönnyebben jut hozzá, hiszen a legtöbb kis ház ugy épül. hogy kölcsönösen emelik fel az emberek egymásnak a falakat, úgyhogy csak a tetőfákat kell megvenni és azt a pár téglát, amely a kéményhez szükséges és a cserepet, egyébként Pedig a házat kézimunkával állítják elő. A józan, helyes, és nem bürokratikus felfogás tehát azt mondja, kiszámítom, hogy házanként körülbelül mennyi szükséges és ezt pénzt adom a szegény ember kezébe, hadd épitse fel a kis házacskáját ugy, ahogy tudja. De ha már oly messzii'e megy a gondoskodás, hogy attól félnek, hogy a kisemberek közül egynéhányan majd ebből a pénzből nem a házat akarják felépíteni, — megjegyzem, jellemző ez a gondolkozás, jellemző bizonyos mértékig — ha ez volna is a felfogás, ezen ugy segíthetek, hogy hitelt nyitok az illetőnek. Amennyiben igazolja, hogy a hitelen fát, cserepet, téglát, szóval a ház épitéséhez szükséges anyagot szerzett be és ezt számlákkal igazolja, akkor az Okh-szövetkezet utján vagy akár más útonmódon a nyújtott hitelből a számlát helyette kifizetem. Ily módon még az a bürokratikus aggodalom is elvész, hogy az illető majd nem arra fogja fordítani a pénzt, mint a mire rendeltetett. E helyett nálunk mi történt? Először is ugy tettek, mintha a Okh a világon sem volna. Pedig ennek megvannak a kész szervezetei, ezekkel minden további nélkül le lehetett volna bonyolítani a dolognak nemcsak pénzügyi, de adminisztratív részét is. De nem az Okh-t veszik igénybe, hanem csinálnak mindenekelőtt uj szövetekezetet. amelv megengedem, hogy ép olyan altruista alapon fogja kezelni e kérdést, sőt tekintve, hogy annak vezetője olyan ember-, akiről tudom, hogy nem fér hozzá semmi néven nevezendő panama, meg vagyok győződve róla, hoe-y abszolúte altruista alapon fogja kezelni e kérdést; azonban az uj szövetkezet megint uj adminisztratív kiadiáisokat jelent, annak megint tisztviselői karra, helyiségre lesz szüksésre, a.nnak adminisztratív kiadásai lesznek. Miért kellett ezt az akciót az uj szövetkezettel megdrágitani, miért kellett az öt millió egy részét erre a célra elvonni? Máris usry hallottam, hogy az öt millióból csak két és fél milliót osztanak ki röfftön. mert két és fél milliót a szövetkezet forgótőke gvanánt visszatart. Nem tudom, igy van-e. de így hallottam. De eltekintve attól, ha mes* vasrvok is győződve róla. hoe-y a szövetkezet altruista alapon csinálja, a dolgát akkor is feleslegesnek és szükségtelennek tartom ezt az uj alakulást, amikor az államnak erre már jól bevált intézménye van, hiszen ott vannak a vidéki hitelszövetkezetek, amelvek majdnem minden faluban megtalálhatók. ÍTankovies János: Hogv hivják a szövetkezetet I) De nemcsak ennvi történt, mert idáig még nincs semmi- ami ellen erkölcsi szempontból fel lehetne szólalni. Azonban alig hofrv ez a terv kinattant. aliar hoerv az öt millió liauiddé vált, rögtön jelentkezett egy egészen uj részvénytársaság, amelv esv nasrvon különös és nagyon ártatlannak ban2-zó^ nevet vett fel. a Ma^var Tuffaművek Részvénytársaság-a nevét. Nem turfa. hanem tuffa. Sok mindent összeolvastam már életemben de őszintén megvallom, ma sem tudom, mi a tuffa. (Ruoert Rezső: Laza kő!) Ennek a ré«zvéuvtársa!=iáÍP*Tiak céliát a következő S7ÖVPÍ? állanitía meg. flRuoert Rezső: Mire alakult?) Alakult! (BerüHítén.) Minden ió. ami wziikspfres . - . rLendvaí István: És a véeén íön pptriohevieh írnnt ko^mánybiztos. — PetHche-«rioii-Horváth Emil: Már megint részeg? — 7,n' h \ Elnök; Petriehevicb kénviselő urat kénytelen vas-vek rendreutasítani. Gaal Gaston: Bocsánatot kérek, Petrichevichnek semmi része nincs ebben. Itt vannak nálam a személyi adatok is, az ő személye ettől az alakulattól teljesen távol áll. Ez a társulat célul tűzte ki magának mindennemű építkezési anyagok termelését, vételét és darusítását. (Zaj a középen.) A kenyeret nem sajnálom senkitől, azonban engedelmet kérek, ennek a részvénytársaságnak igazgatóságában benne van annak a ministeriumnak két^ főtisztviselője, nagyon magasrangu tisztviselője, amely ministerium ezeket a lakásügyeket intézi, sőt benne van az a ministeri tanácsos is; aki a kis-
