Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 157 Valakinek azonban a pénzügyministeriumban szemet szúrt, hogy simán és jól mennek a dolgok, ezt tehát meg kell szanálni, ment hét könyvnek becsületes vezetése mellett ez ugylátszik abszolúte lehetetlen. Kiadott tehát a pénzügyminister egy rendeletet, száma 32.100/1926. — .iól megtanultam, hogy le ne tagadhassák — (Derültség.) s amelynek a címére nem emlékszem — de amely rendelet a forgalmi adó kezelésének egyszerűsítése és a községekben való eglyöntetüvé tétele érdekében elrendelte a következőket: »Ezentúl minden forgalmi adó körzetben, minden községben külön könyveket kell vezetni. És a 11 községben, ahol azelőtt hét volt a könyvek száma most mindegyik községnek külön kell egyenkint 11 könyvet vezetnie, ami azt jelenti, hogy összesen 121 könyvet kell a községeknek vezetniök. (Derültség.) Ne csodálkozzanak az urak, mert ezt nevezik nálunk egyszerüsitésnek, aminek a pénzügyi következménye természetesen megint jelentkezik, mert nem elég, hogy ezek a ns^omorult községek beszerezték a régi Írásokat és 1927-ig azon az alapon adózhattak volna, hanem most a rendelet értelmében kénytelenek voltak súlyos milliókért un Írásokat rendelni. De nemcsak ez a következménye. Magától értetődik, hogy az a két ember, aki eddig szakadatlanul járt faluról-falura, hét könyvet csak el tudót vezetni valahogy, de 121-et egész biztosan nem tud elvezetni, s hozzá még az első hét könyv is megmaradt s e héten kivül csak toldás a 121 könyv. Ennek a következménye természetesen az lesz, hogy annak a munkának a végzésére, amelyet eddig két ember látott el, kénytelenek lesznek a községek még egy vagy két embert beállítani, akik ezeket a könyveket vezetik. T. Nemzetgyűlés! Olvastam valahol egy könyvben, hogy Uj-Guineában bizonyos pápuafajták ugy iparkodnak rémületet kelteni és a csatát megnyerni, hogy a füleiket mindenféle mesterséges eszközökkel borzalmas nagyra megnövelik s befestik magukat mindenfé T e színűre s ugy rohannak egymásra a harcban. Hát nekünk ugy látszik, nem kell Uj-Guineába mennünk, nem kell nápuának sem lennünk, csak a mi bürokrata Wirtschaftunkra kell néznünk, hogy ugy elszaladjunk, hegy soha ebbe az országba vissza ne tériünk, mert ahol ilyen rendeletekkel lehet fejetetejére állítani a józan észt, az az ország megérett az elbukásra, annak az adminisztrációja olyan lejtőre jutott, amelyen semmi meg nem állithatja. (Mozgás üobbfelől.) De ezek csak bürokratikus ostobaságok. Sajnos, vannak egyéb szomorú jelenségek is, amelyeket én a nevükön nevezni nem kívánok', mert házszabálysértés és egyéb sértés távol áll tőlem. Objektív szeretek lenni kritikámban is; egyszerűen csak regisztrálom a tényeket. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Volt ennék az országnak egy olyan mezőgazdasági ága. amelyet egy nemeslelkü, puritán jellemű úriember példátlan önzetlensége, áldozatkészsége és munkaereje r olyan csodálatos nivóra emelt, hogy az az egész világon ismeretessé vált s ez a mi nyersselyemiparunk volt. Bezerédj Pál volt az az ember, aki egy élet munkájával a selyemgubókból óriási dolgokat létesített és épített ebben az országban anélkül, hogy az államnak egy krajcárjába került volna. Tisztán csak a selyemgubók jövedelméből valami 7 fonodát és gyárépületet állított fel, munkáslakásokkal és gazdasági berendezésekkel s ezek a gyárak oly mintaszerűen volNAPLÖ. XLII. tak ellátva mindennel, hogy Japánból jöttek a magyar selyemgazdaságot tanulmányozni. Ezt az egészet Bezerédj Pál létesítette s olyan nivóra emelte, amely előtt minden tisztességes magyar ember csak kalapot emelhet. A ministérium egész beleszólása csak annyiból állott, hogy Bezerédj Pálnak — aki teljhatalmú kormánybiztosa volt enneki az ügynek — előterjesztéseit törvényes szempontból és jogi szempontból felülvizsgálta s az anyagiakat, ha tellett, rendelkezésére bocsátotta, ha pedig nem tellett, megtagadta. t De mondom, a ministeriumnak direkt beleszólása nem volt, mert ez az egész intézmény, amely sok-sok milliót juttatott a szegény népnek, — mert hiszen gyermekek vesződtek a selyemgubó tenyésztéssel, tisztára Bezerédj Pálra volt bizva. aki sok-sokezer szederfát ültetett, előre gondolva a jövendőre s amikor a szemét behunyta és a bürokrácia kezére került ez az intézmény, megkezdődött ennek a teljes leromlása. Részben érthetően, mert hiszen a forradalom kitörése előtt 1918-ban halt meg Bezerédj Pál és természetszerűleg azokban a zavaros időkben, mint mindenütt, itt is mindenféle bajok voltak. Ez magától értetődik. A baj azonban, amire rámutatni akarok, nem az. hogy ez a bizonyos dekadencia bekövetkezett, mert hisz ez^ a viszonyokból folyó természetes következmény, azonban két esztendeig bizonyos interregnum volt s ez alatt az idő alatt ennek az irtézménynek a vezetésével Bezerédj Pálnak egy lelkes női családtagja, a sógornője volt megbízva, aki évtizedeken keresztül működött Bezerédj Pál mellett és a kérdést ex asse értette, mondom ez az úrinő vesződött ezzel az intézménnyel s a forradalmak után, nehéz viszonyok között meglehetős eredménnyel, mert hiszen azt a 50.000 kilóra lecsúszott gubótermést rövid időn belül felemelte egy pár százezer kg-ra. Természetesen nem érte el azt a másfélmillió kilós termést, amely Bezerédj idejében megvolt, de mindenesetre haladást ért el. Közbejött a selyemnek egy irtózatos konjunktúrája s olyan mértékben emelkedett a selyemárak ára hogy ezt az üzletet egy bank nyomban felfedezte s amidőn látta, hogy itt valamit tenni lehet és tenni kell, mert itt milliókat és milliárdokat lehet keresni, (Egy hing a baloldalon: A Magyar-Olasz Bank!) megalapítottak egy M. Kir. Selyemfonódavállalat című részvénytársaságot és bérbevették a románok által ki nem rabolt üzemképes állapotban lévő fonodákat és a többieket is amelyeket a románok kiraboltak bizonyos klauzulával és kötelezettséggel, vagyis bérbevették az egész selyemmonopóliumot, mert hisz a selyemtenyésztés állami monopólium volt. (Mozgás.) Eddig nagyon ártatlannak néz ki a dolog* mert hisz lehet vitatkozni azon, hogy a bérlet jó volt-e vagy rossz. Faktum azonban, hogy a bérbevevők milliárdokat kerestek és nyertek a selyemkonjunkturán. A lényeg azonban, amely ezt a kérdést eldönti az, hogy ennek az intézménynek, — amely a földmivelésügyi ministerre volt bizva s akinek felügyelete alatt egy külön osztály vezette a selymészeti ügyeket, s amelyet, mint mondottam, bérbeadtak egy részvénytársaságnak, — igazgatóságában annak a földmivelésügyi ministeriumnak. amely intézkedett ebben az ügyben, összes főtisztviselői résztvettek és résztvett maga a selyemtenyésztési ügyosztály vezetője is. (Felkiáltások: Hallatlant) Nem keresem, hogy volt-e visszaélés vagy nem, az más lapra tartozik; amit én bizonyítani nem tudok, azt állítani nem szoktam, hanem az a 23
