Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

156 ' A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. tulajdonos azért nem. f ásíthat be, mert anynyira kietlenek, lehetetlen, nem lehet kényszeríteni a magánembert arra, hogy annyit beleköltsön az ilyen területekbe, s ezért ezeket a területeket az állami erdészeti alap megváltja és állami költségen beerdősiti. A helyett, hogy ezt csinálták volna, az állami erdészeti alapot elköltötték arra, hogy igazgatósági épületeket vásároljanak és építsenek különféle városokban, ahol az erdészeti igazgatóságokat felállították. Hogy ezek az igazgatóságok hogyan dolgoznak, erre egy jellemző példát leszek bátor felolvasni. Kénytelen vagyok felolvasni, mert olyan nagy emberi agyvelő nincs, mely ezt csak betanulni is képes legyen. Méltóztassék figyelemmel meghallgatni. Az erdőigazgatóságok megszervezése előtt az egyes erdőtestekből készült üzemtervek a közigazgatási bizottsághoz lettek beterjesztve. A dolog megértéséhez meg kell jegyeznem, hogy minden olyan erdőtulajdonos, aki állami erdőfelügyelet alá tartozik, tehát a községi közbirtokossági erdők, hitbizományi, papi erdők stb., ezek üzemterv szerint kötelesek gazdálkodni. Ha ezeket az üzemterveket elkészítették az erdészeti felügyelőségek, azok beterjesztettek a közigazgatási bizottság albizottságának s ha az ezt jóváhagyta, felkerült a földmivelésügyi ministeriumhoz és ha a földmivelésügyi minister is jóváhagyta, akkor megkapta á fél és akkor a szerint az üzemterv szerint gazdálkodhatott mindaddig, amig más üzemtervet nem állapítottak meg a terhére. Most ez az egyszerű eljárás, amit öt szóval elmondottam, a következőképen néz ki, mióta erdőigazgatóságunk van. Az erdőhivatal, tehát az, amelyik azelőtt is kezelte a munkát, elkésziti az üzemterv házi példányát és alaki szempontból való megvizsgálás végett beterjeszti az erdőigazgatósághoz. Ez az első aktus, méltóztassék majd tovább figyelni. Ez felülvizsgálás végett átteszi az erdőrendezéshez. No. 2. Az erdőrendező az erdőigazgatóval kiszállj az erdőbe, felülvizsgálja és visszaküldi az aktát, az üzemtervet az igazgatóságnak. Ez tehát a harmadik. Az erdőigazgatóság az erdőfelügyelő utján visszaküldi az erdőhivatalhoz. 4. Az erdőhivatal két példányban letisztáztatja és elküldi az erdőfelügyelőségnek, 5. aktus, aki részletesen a helyszínen is újból felülvizsgálja és véleményével, valamint a közigazgatási bizottság előtt teendő javaslatával, tervezetével együtt hozzájárulás végett elküldi az igazgatóságnak. 6. Ha az igazgatóság az előadott tervezethez hozzájárul, visszaküldi a felügyelőnek, (Derültség.) ez 7., aki most már a közigazgatási bizottságnak az ügyet elreferálja. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Még nincs vége uraim, még csak a felénél vagyunk. (Znj. — Peyer Kárlay: Még a sóhivatalnál nem is volt!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot türelemmel meghallgatni! Gaaí Gaston: így kerül az üzemterv jóváhagyásra a ministeriumba. 8. A minister a jóváhagyásról értesiti a közigazgatási bizottságot. 9. épugy, mint az erdőigazgatóság, tehát egyszerre kettőt Ez tehát a tizedik aktus. A közigazgatási bizottsághoz leérkező ügydarabot az erdőfelügyelő, mint a bizottság előadója kanna, aki az ügydarab elintézési tervezetét hozzájárulás végett bemutatja uiból az erdőigazgatóságnak, tizenegyedik aktus s ha ehhez hozzájárult, az ügyet a felügyelő ur elreferálhatja a bizottságnak, tizenkettő. Ilyen egyszerű a dolog. (Graeffl Jenő: Kár a nyomdafestékért, mert ez nincs meg!) Azért kellett nekünk egy erdészeti kart felállítani, hogy ahelyett az egyszerű aktus helyett, hogy egy közbirtokosság üzemtervét az erdőfelügyelő elkésziti. & közigazgatási bizottságon átreferálva felterjeszti a ministerhez és ha az jóváhagyja, akkor visszakarj ja a fél és gazdálkodhatik. ma ezen a tizenkét torturán kell ennek az aktának keresztülmenni? Méltóztassanak elképzelni, hány haszontalanul fizetett ember foglalkozik ma ezzel csak azért, mert egyéb dolga nincs?! (Graeffl Jenő: Ez azért helyes, mert éhen kellene különben neki halni, valamit keli neki adni! — Peyer Károly: Pont az erdőben kell elhelyezni? — Derültséa.) A képviselő urnák tökéletesen igaza van, én sem vagyok vadállat, én is azt mondom, hogy azokat a kiüldözött becsületes magyar embereket nekünk valahogyan el kell tartanunk. De nem kell beörökitenünk. Én azt mondom, hogy azoknak, akik ma élnek, adjuk meg a teljes fizetést holtukig, de ne csináljunk olyan hivatalt, amely szükségtelén s amelyből, ha a mostaniak kihalnak, jönnek az ujak. Ne tessék elfelejteni, hogy csináltunk egy 330 tagú erdészeti státust, amelybe, ha egy-egy ember kihal onnan, állandóan jön a másik és azt megtartjuk ok és szükség nélkül, hogy ilyen borzalmas aktaesődületet létesítsenek. De van nekem itt egy kis példám a pénzügyi kezelés köréből is, nemcsak az erdészeti kezelésre vonatkozólag, én nem épen a földmivelésügyi minister úrra pikkelek. Méltóztassék megengedni, hogy azt a másik csodaszert is bemutassam, s közszemlére állithassam okulás kedvéért, talán használ. Nekem, mondhatom, már minden néven nevezendő idegszálam bizsereg, na ezekre a dolgokra gondolok és maholnap már ott tartok, hogy ha a magyar bürokratizmus dolgait vizsgálom, hogy szinte rajtakapom magam azon a magamnak nem örvendetes tényen, hogy már nem tudom egészen objektive elbírálni, de megvadul az ember, mikor ezeket a dolgokat látja. Legyen szabad bemutatnom egy másik példát, a forgalmi adókezelés rendszerét. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a forgalmi adókezelést legutóbb ugy oldotta meg a pénzügyministérium, hogy csinált forgalmi adókörzeteket 10—11—15 községből, — je nachdem — s megbízott egy községet, amely vállalkozott arra, hogy a forgalmi adót abban a 10—11—15 községben behajtsa és a behajtáséit bizonyos jutalékot kap a község, nem tudom bizonyosan mennyit, de gondolom 2%-ot. Elég az hozzá, hogy annak a községnek, amely elég boldog volt ezt megkapni, ez bizonyos kis mellékjövedelmet jelent, ami jólesik neki (Peyer Károly: Talán a jegyző kapja?) Ezt tisztán a községek kapják és a községek a jutalékból adnak természetesen azoknak az embereknek, akik ezt kezelik, de nem a jegyzőnek, a jegyző rá sem ér. Minden ilyen forgalmi adóközpontban két tisztviselő is van. akik csak ezzel foglalkoznak és semmi mással és rendes fizetést húznak Ezeknek a forgalmi adópénzeknek elszámolását eddig a folyó évben — gondolom egynéhány hónappal ezelőtt — 32.100/1926. szám alatt megjelent ministeri rendelet szabályozta, Eddig az adókezelőség hét könyvben számolta el a forgalmi adót, mindössze hét könyvet kelett vezetnie és ebben a hét könyvben el volt számolva 11 község összes forgalmi adója, közmegelégedésre, mindennel együtt, mert hiszen ezen az alapon számolt el az állam a községekkel. Itt tehát baj nem lehet.