Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 165 veszíteni állásukat.) És ha szabad kérdenem — ez ugyan nagyon kebelbéli dolog, de engem nagyon is érdekel, — hány tisztviselőt méltóztatott ezen a címen a sárga fülemülébe küldeni? (Bud János pénzügyminister: Tegnap is aláirtani nagyon sok állásvesztést. A Dunavölevivel kapcsolatban sokan fognak elmenni. — Zaj. — Ivády Béla: Máról holnapra nem lehet embereket elcsapni! — Zaj a ssélsőbololdalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Gaal Gaston: Nem tehetek róla, mélyen t. minister ur, én igazán nem vagyok vérszopó természet, azonban azt tartom, hogy amikor ilyen dolog egy ministeriumban kisül, akkor nem elég, ha azt a kis tisztviselőt, akit esetleg rajtaesiptek, elcsapom vagy elmozditom az állásától, vagy nem tudom, mit csinálok vele, hanem a legmagasabbaktól kezdve mindazokat, akiknek ez a kérdés ellenőrzési körébe tartozik, megfelelő büntetésben kell részesiteni. (Bud János pénzügyminister: Igaza van! Magam is ezt tartom!) Nagyon örvendezek rajta és ha csak ennyi eredménye van a felszólalásomnak, már megérte az országnak ezt az egy órát. (Bud János pénzügyminister: Meg lehet elégedve, már sokkal régebben megtettem.) A pazarlás kérdésénél még egy dologra kell felhivnom a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét és ez a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése, melyet az 1926/27. évi költségvetéshez előterjesztettek. Ennek a jelentésnek utolsóelőtti harmadik bekezdése azt mondja (olvassa): »A pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő javaslatára felhívta a pénzügyi bizottság a pénzügyminister!, hogy a pénzügyi közigazgatás fogalmazási tisztviselőinek az 1925/26. költségvetési évtől kezdődőleg. tehát egy évvel visszamenőleg», nyugdíjba be nem számitható pénzügyi fogalmazói pótlékban való részesítésére az 1926/27. évi állami költségvetésről szóló felhatalmazási törvényjavaslatban terjesszen a nemzetgyűlés elé javaslatot.« Ennek a javaslatnak története — amenynyire én értésüké vagyok — az, hogy két évvel ezelőtt, amikor még a pénzügyi tisztviselők fizetése épugy, mint a többieké is, egyrészt a^ még ki nem képzett fizetések folytán, másrészt korona-differenciák stb. folytán tényleg nem érte el azt a nivót, amelyen tisztességes ember családjával együtt megélhetett volna, bizonyos mértékig indokolt volt 5> hogy azok a tisztviselők, akik az adókat behajtják, akiknek munkájától nagyon sok függ, akik számtalan módot iparkodnak megkísérelni, hogy az adót megfelelő szigorral kezeljék, bizonyos pótlékot kapjanak azok után a nagv össztffek után melyeket behajtanak. (Bud János pénzügyminister: Akkor megegyezik a véleményünk!) Én azt mondtam, hogy érthető nem pedig azt, hogy helyeslem, mert én semmiféle pótfizetést soha nem helyeseltem. Akinek az alapfizetés nem tetszik, annak jogában áll arról lemondani, de aki fizetésért bizonyos hivatalra vállalkozik, az erkölcsi obligót vállal arra, hogy azt a hivatalt tisztességesen ellátja s annak nincs jussa a következő percben markát tartani pótlékért. Az én álláspontom mindig ez volt. Nem is azt mondom, hogy helyeslem ezt, csak azt, hogy érthetőnek találom, ha akad képviselő, aki ilyen javaslatot tett. De ma, amikor a fizetések már ugy ki vannak képezve, hogy maga a minister ur itt a Házban elmondott beszédében konstatáltál, hogy belátható időn belül szó sem lehet arról, hogy ujabb fizetésemelés legyen; (Bud János pénzügyminister: Mert nem tudok adókat emelni!) amikor a költségvetésben úgyis egész sereg jutalom és nem tudom, miegyéb van bedugva, amikor a dologi kiadások között egész sereg személyi kiadás szerepel, amely azonban el van dugva a kritika szeme elől, mert hiszen a részletekbe betekinteni nem tudunk, csak zárszámadás utján tudhatnánk!, azt pedig négy-öt év óta nem kaptunk, (Bud János pénzügyminister: Vállalom a felelősséget!) akkor a minister ur nem tehet ilyen megkülönböztetést. Mi lesz ennek a következménye? Amint ezt a pénzügyi tisztviselők megkapták, holnap jönnek a többiek és azt mondják: miért azoik, miért nem mi? (Zaj jobbfelőL) Erkölcstelennek tartom, hogy a jogos fizetésen felül, melyet a tisztviselőknek épen a nemrégiben végrehajtott stáfusrendezés megállapít, egyes tisztviselők a többiek rovására és a többiek megkülönböztetésével nagyobb fizetést kapjanak. A magam részéről ezt a szakaszt erkölcstelennek tartom és mint felfogásommal* nézetemmel meg nem egyeztethetőt, nemcsak, hogy visszautasítom, de kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt a zsilipet ki ne nyissa, mert különben nem lesz megállás és ez megint oda fog vezetni, hogy ujabb fizetésemelésre lesz szükség. Most még rá kell térnem arra a járványszerű betegségre, hogy micsoda bölcsességgel kormányozzák ezt a szegény országot. Méltóztatnak emlékezni arra a nagy harcra, melyet itt, ebben a Házban egypáran, akik értettünk a kérdésekhez, boldogult szegény Szabó István barátommal, a volt földmivielesügyi minister úrral megvívtunk. Öt bizonyos befolyások a földmivelésügyi ministeriumban a maga jóhiszeműségével be engedtek ugratni abba, hogy az uj erdészeti törvényt megcsinálja. Én már akkor rámutattam arra, hogy ez egy abszolút szükségtelen, abszolút felesleges, olyan haszontalan hivatalnokszaporitás, amelynek semminéven nevezendő jogosultsága nincs, mert hiszen őrület elképzelni, hogy több legyen az erdész az országbán, mint ahány fánk van. (Derültség.) Már pedig a helyzet majdnem ez. Rámutattam már, hogy ebből megint csak a bürokratikus túltengéseknek, a bürokratikus abszurdumoknak egy szövevénye fog keletkezni, mert hiszen lesz sok ember, akinek nem lesz semmi dolg-a, mert hisz nincs hol dolgoznia, gyártani fogja a bürokratikus anyagot, csakhogy ő dolgozhasson. Amit megjósoltam, bekövetkezett. Először egy visszaélésszerű jelenséget is fel 'kell említenem. Az uj erdőtörvény egy erdőalapot létesített, amelynek céljául megnevezi a kopárok megvásárolását, befásitását, általában ilyen gazdátalan kopár területeknek állami erővel való befásitását. Ezt az alapot nagyrészt azok az erdőtulajdonosok szolgáltatják, akiket boldogít az állami erdészeti hivatal az ő közvetítő munkájával. Most méltóztatnak azt hinni, hogy ebből az alapból egyetlen egy kopár területet befásítottak idáig? (Graeffl Jenő: Igen.) Nem, a kopár területen építettek erdészeti igazgatósági palotákat a városokban és á kopárokból vásároltak az igazgatósági épületek számára. (Graeffl Jenő: Hevesmegyében valóban fásítottak is!) A tulajdonosok, de^ nem az állam vette meg. (Graeffl Jenő: Az állam csemetéket vett!) Bocsánatot kérek, nem erről van szó, az erdészeti alap nem! erre szolgál, mélyen t. képviselő ur. Az erdíészeti alap arra szolgál, hogy olyan területekeri, amelyeket a
