Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

lié A nemzetgyűlés 541. ülése 1926.. szó. Én kétségtelenül a legme&szebbmenőleg elutasítom ezt és az egyéniségemtől, a telkemtől, a gondolkozásomtól a legmesszebb áll annak elfogiad-ása, hogy még politikai eélokra is bármidyen tisztességtelen fegyver használtassák, és ilyennek találom a frankhamisítást, vagy bármiféle pénzhamisítást is. De ilyennek találom azután a véleményhamisitást is, (Ugy van! jobbfelől és a középen.) amikor szájába adnak az embernek olyan dolgokat, amelyeket sohasem mondott, csak azért, hogy dehonesztáljanak diszkreditáljanak bizonyos irányzatot; képesek sajtó utján a leglehetetlenebb hazugságot terjeszteni: ez is olyan hamisitás, amely az én szempontomból egy hajszállal sem 'kisebb és épen olyan hitvány, mint a frankhamisítás. (Ugy van! Ugy van! — Taps .jobbfelől és a középen. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Gaal Gaston: Én ugy emlékszem, hogy a háború befejezte után nem kisebb embernek, mint az Egyesült Államok elnökének, Wilsonriak olvastam a nemzetekhez, a népek összességéhez intézett olyan kiáltványát, amely a béke 14 pontját jelölte meg. Én ugy emlékszem, hogy Németország is, Ausztria-Magyarország is —• általában a központi hatalmak — ennek a 14 pontnak alapján kezdték meg a béketárgyalásokat, és arra, amikor felajánlották a 14 pont alapján a fegyverszünetet és a béketárgyalásokat, Wilson azzal felelt, hogy mielőtt végleg nyilatkoznék), meg kell hallgatnia szövet ségestárisait is. Ekkor a szövetséges hatalmak együttes ünnepélyes deklarációt csatoltak a Wilson-féle 14 ponthoz, amelyre vonatkozólag kikötötték, hogy ezt a 14 pontot is, meg az ünnepélyes deklaráció határozmányait is Németországnak és Ausztria-Magyarországnak feltétlenül el kell fogadnia és ezen az alapon előbb le kell önönmagát fegyvereznie, egy bizonyos mennyiségű hadifelszerelést, majdnem az összes hadiszereket, továbbá a nehéztüzérséget stb. stb. át kell adnia és amikor már teljesen lefegyverezve, a harc újra felvételének lehetősége nélkül áll ott az ellenség előtt, csak akkor fogják vele a fegyverszünetet megkötni. Ennek a feltételnek Németország is. Ausztria-Magyarország is alávetette magát, bízva egyfelől Wilson 14 pontjában, bizva azon túl a szövetséges hatalmak ünnepélyes deklarációjában. Ha hamisításról lehet beszélni a világon, a frankhamisítás csak egy kis szunyogcsipés ahhoz képest, amilyen hamisítást a szövetséges hatalmak a központi•• hatalmakkal szemben követtek el! (Ugy van! Ugy van! — Taps jobbfelől és a középen.) Aki ismeri a 14 pontot, aki ismeri az ünnepélyes deklarációt, az nagyon jól tudja, hogy amikor már lefegyverezve, az ellenségeskedés újra felvételének lehetősége nélkül állottunk oda, hogyan bántak el velünk a különféle békeszerződések! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Azután a békeszerződéseknek is vannak igen különös pontjai. Én ugy emlékszem, hogy ott megállapodások történtek holmi kisebbségi kérdésekről: a vallás szabad gyakorlatáról, a 'nemzeti oktatás kérdéséről, az idegen állampolgárok vagyonáról, azután a kiutasítások, a honpolgárság, az állampolgárság kérdésében és ha mindezeket a jogokat ma épen annak a Nemzetek Szövetsége révén, amelyre Briand hivatkozott, bármelyik a kisebbségi nemzetek közül, akár a német, akár a magyar reklamálja, nos hát a hamisításoknak megint olyan mértékét kapja attól a tisztelt testülettől, hogy azokhoz képest a magyar frankhamisítás valóévi április hó 29-én, csütörtökön. ságos szunyogcsipés! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Mármost, mielőtt áttérnék magára a költségvetésre, még valamiről nyilatkoznom kell, mert fel lehet tételezni, hogy Briand urnák abban a válaszában benne van nem az a gyanúsítás, — nem igy akarom magamat kifejezni — hanem az a hit, föltételezés, hogy a magyar bíróságokkal csak ugy mir nichts, dir nichts rendelkezni lehet és Briand urnák egy hangulatkeltő kinyilatkoztatása a francia parlamentben majd talán arra birja a magyar kormányt, hogy a magyar bíróságokkal szemben érvényesítse azt a befolyást, amely törvény szerint a magyar kormányt egyáltalában meg nem illeti. Hát, a magyar biróságnak kénytelen vagyok én, — akiről az a hit, hogy általában a magyar tisztviselői kart támadom, hogy miért, ez aztán már más kérdés — itt az ország szine előtt azt a mélyen hódoló tiszteletnyüvánitást megadni, (Éljenzés és taps jobbfelől és q középen.) hogy az egész magyar tisztviselői karnak, amelyre szintén . rettenetes következményekkel járt a háború és a forradalom, épen a magyar bíróság volt egyetlen egy olyan ága, amely ebből a rettenetes kloakából teljesen épen került ki. (Ugy van! jobbfelől és a középen. — Rupert Rezső: Lásd Surgothot és társait!) Sem az októberi forradalom, sem a bolsevizmus, sem az utána következő időszak a magyar bíróságot megérinteni nem tudta, az a maga tisztességében, tisztaságában és érintetlenségében élt át minden válságot; amikor a nyomor esztendői következtek a tisztviselőkre, hogy csakugyan olyan volt a pénz-infláció folytán a fizetésük, hogy abból megélni majdnem lehetetlenség volt, amikor a legtöbb tisztviselő más bransokban, különösen a közigazgatási bransban azzal a jelszóval, hogy »Éhbérért nem dolgozunk!« a mulasztások sorozatát követte el s amikor a disciplina mindenütt felbomlott: egyetlen egy ága volt a magyar köztisztviselői karnak, a birói kar, amely sóba semmiféle körülmények között nem ingadozott és éhezve, elnyomás alatt is épugy teljesítette kötelességét, mint akkor, amikor a legjobban ment a dolga. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Erről a birói karról sohasem tétlezhetem fel és sohasem hihetem el, hogy akár a magyar kormány nyomására, akár Briand nyomására, akár a francia parlamentben elhangzó felszólalásokra egy pillanatra is megfeledkeznék arról a kötelességéről, hogy a Minősökkel szemben à törvényt alkalmazza, alkalmazza pedig az összes súlyosbbitó és az összes enyhitő körülmények olyan figyelembevételével, hogy csak birói lelkiismeretére hallgat és semmi másra e földtekén. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Rátérek ezekután a költségvetés tárgyában megteendő megjegyzéseimre. A mélyen t. pénzügy minister ur múltkori bevezető felszólalásában, — mert hiszen ő maga sem jelezte az expozénak, hanem inkább csak olyan tájékoztató felszólalásnak — bizonyos megelégedettséggel konstatálta, hogy az államháztartás egyensúlya helyre van állítva, a deficit megszűnt, és bizonyos önelégültséggel ugy állította oda ezt a kérdést, mintha ez a kormánynak messzemenő sikere és a kormánynak majdnem kizárólagos érdeme lett volna. Én kétségtelenül elismerem, mélyen t, minister ur, hogy minden olyan eredmény, amelyet egy államgazdaságban elérünk, bizonyos mértékig a kormány közreműködésétől függ, nem tudom azonban a minister urat