Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

À nemzetgyűlés 541. ülése 1926. és bátorsággal állok mindig helyt, valahányszor a valódi parlamentáris szólásszabadságvédelméről van szó és amennyire csekély erőmtől telhetően mindig megakadályozni iparkodtam egy olyan mértékű házszabályrevíziót, amely a szólásszabadságot, a szónak nemes értelmében vett szólásszabadságot a legcsekélyebb mértékben is érinti, ép oly mértékben elitélem az obstrukciót és nem vagyok hajlandó résztvenni annak bármely burkolt formájában sem. Ilyennek tartom — ne vegyék rossz néven szociáldemokrata, t. képviselőtársaim — azt is hogy amikor önöknek módjuk lett volna egyszeri, egynapos vitával az osztrák kereskedelmi és gazdasági szerződést átboesátani, — mert mindig amiatt tesznek szemrehányást a kormánynak, (Peyer Károly: Nem is kérte ezt senki!) hogy nem iparkodik a szomszéd államokkal a megfelelő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat felvenni és ezáltal az ország életképességét emelni, — amikor a kormány végre nagynehezen, nagykeservesen lezárt egy kereskedelmi szerződést, amely megengedem, hogy nem tökéletes, hiszen tökélete» kereskedelmi szerződés sohasem lesz, akkor a mélyen t. ellenzék tegye lehetővé annak megszavazását, mert hogy Magyarországon a kerti primőröknek száz vagonjai menjenek tönkre csak azért, mert az osztrák kereskedelmi szerződés nem kerülhet a parlament elé, hogy itt százezrei a munkásoknak veszítsék el kenyerüket vagy munkájuk eredményét és az ország ezzel szegényebb lévén, a felvevőképessége, vásárlóképessége is veszitsen és az ipari munkások is veszítsenek, akiknek életstandardja attól függ-, hogy a magyar mezőgazdaság menynyiben felvevő- és fizetőképes, az ilyen aktusokért a felelősséget méltóztassék önöknek viselni,^ mert a felelősségnek ebben a részében legalább is én és Magyarország közönségének az a része, amely közönség véleményének én akarok hangot adni, osztozni Önökkel nem fog! (Peyer Károly: Tessék a holnapi napirendre kitűzni! — Klárik Ferenc: Ne tessék háromhetes húsvéti szünetet adni! — Kabók Lajos: Miért kellett a valorizációs javaslatot kitűzni? Ahelyett tűzték volna ki az osztrák szerződést!) Elnök: Csendét kérek, képviselő urak. Gaal Gaston: Én, aki meglehetősen objektiven és igazán minden személyi- és tárgyi vonatkozásokon felül állva szemlélem azt a vitát, amely itt a nemzetgyűlés idejéből hónapokat vett el, a frankvitát, kénytelen vagyok megállapitani, hogy a baloldal ezt a vitát nem azzal az őszinteséggel folytatta, amely őszinteséget én a politikai vitáktól elvárok. Nem az volt a lényeg éls a fő a baloldali vita irányát tekintve, hogy a frankügyben az igazság ki der ittessék, hanem az volt a piros fonál, amely minden ténykedésükön végigvonult és amelyet objektiv szemlélő mindig megállapíthatott, hogy a Bethlen-kormány bukjék meg. Megengedem és elismerem az ellenzéknek azt a jogát, hogy az olyan kormányt, amely neki nem szimpatikus, nem megfelelő, amelyről azt hiszi, hogy az ország dolgait ő, mint ellenzék jobban fogja tudni intézni, megbuktatni iparkodjék. De nem lett volna szabad felhasználni erre épen olyan kérdést, amelyben, ha valamiben, feltétlenül egynek kellett volna lennie az egész magyar nemzetnek, hogy azt a támadást, amely kvalifikálhatatlan külföldi rendezett sajtótámadáasal együtt indult meg a magyar kormány ellen és a magyar kormányon keresztül a magyar állam integritása ellen, mi egyesült erővel visszaverhessük. A felelősség kérdését azután itt bent magunk évi április hó 29-én, csütörtökön. Ü° intézzük el egyfelől a hiróságnál, és ha a bíróság! befejezte a maga működését, akkor a politikai felelősség szempontjából itt a Házban. Hanem, segédkezet nyújtani kvaliíikalhatatlan, erkölcseiben és céljaiban bűnösnek nevezhető külföldi sajtókampánynak, és segítségére menni ilyen mozgalomnak, hogy külföldi pénzzzel szervezett sajtókampánnyal lehessem Magyarországon kormányt buktatni, ezt a munkát mi a magunk részéről, — azok, akikkel egy táborban küzdök — a magyar agrárközönség részéről soha, semmi körülmények között támogatná nem fogjuk. (Taps a jobboldalon és a középen. — Reisinger Ferenc: Önnek szintén volt különvéleménye! — Farkas Tibor; Én ezzel a felfogással teljesen egyetértek.) Ugyanezt mondotta Farkas Tibor t. képviselőtársam is, más szavakkal. Eátérve arra a külön jelenségre, itt van a magyarországi frankhamisitási ügy. Ez elsősorban és par excellence magyarországi ügy és hogy véletlenül francia frankot hamisítottak, ez csak rezon kérdése. (Kabók Lajos: Hamisitottak szokolt is!) Megengedem, a francia banknak megvan a beleszólása ebbe a kérdésbe, de lehetetlenség, hogy a francia parlamentnek bármiféle pártja ebben a kérdésben állandó kampányt folytasson. Különösen az a kapcsolat, amelyet konstatálhatunk, hogy a francia parlamentben épugy, mint itt, a magyar parlamentben, a szocialista párt feszegeti ezt a kérdést. A szocialista párt tartja a francia parlamentben állandóan napirenden a kérdést, a szocialista képviselők interpellálnak és kvázi arra akarják szorítani a francia kormányt, hogy a magyar belügyekbe beavatkozzék. És bár Briand idáig e tekintetben meglehetősen korrekt álláspontot tanusitott, amennyiben mindig visszautasította az idegen állam belügyeibe való beavatkozást, a legutóbbi nyilatkozatában mégis voltak olj^an kitételek, amelyekről nekem az a szerény véleményem, hogy azokat itt a Házban teljesen szó nélkül hagyni nem lehet. Briand ur, bár a sorok között, de valami olyant mondott, hogy figyelemmel kiséri a magyar biróság működését és amennyiben a magyar biróság Ítélete ki nem elégítené a francia kormányt, ugy megfelelő helyen, a Népszövetségnél, meg fogja tenni a kellő lépéseket. Hát, én nem ismerek olyan magyar alkotmányt, mélyen t. uraim, hogy a magyar biróság működésébe akár a magyar kormány is beleszólhasson, annál kevésbé pedig egy idegen hatalom. (Taps jobbfelől és a középen.) Viszont nem ismerek egyetlenegy alkotmányt sem, amely akár Briand urat, akár bárkit feljogosítana arra, hogy egy olyan ügyet, amelyet a magyar biróság jogerősen befejezett, bármiféle Nemzetek Szövetségéhez fellebbezhessen. (Ugy van jobbfelől és a középen.) Itt csak egyre hivatkozhatnak; nem tudom, el akar-e menni odáig Briand ministe relnök ur velünk szemben, a lefegyverzett, gyenge kis állammal szemben nagyon könnyen elmehet: ráüthet a kardjára,^ ez a Nemzetek Szövetsége rendelkezésre áll. De olyan Nemzetek Szövetségét, amely magyar birói Ítéleteket felülvizsgálhasson és esetleg megmásítson, esetleg büntetéseket megváltozz tasson, olyan bíróságot sem Briand ur, sem semmiféle állam ministere nem talál. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Mert ahhoz az is kell, hogy legyen egy nemzet, amely ennek aláveti magát; a magyar nemzet pedig odáig le nem alázkodik és nem is fog lealázkodni soha, (Ugy van! — Taps jobbfelől és a középen.) Azután, mélyen t. uraim, hamisitásról van