Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

142 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. galmi adó nincs leszállítva, mert a forgalmi adó a bevétel szerint ugyanannyi, mint amenynyi az előző években. A fogyasztási adóknál, miután a pénzügyminister ur oly nagybölcsen megállapít ott a, hogy a fogyasztás emelkedett, ezt számszerűleg is 'kifejezésre akarta juttatni azzal, hogy mig a szanálási költségvetésben fogyasztási adók címén 47 millió aranykorona volt előirányozva, ezt most felemeli a rnult évi 55 millióval szemben 56 mililóra, a vámjövedéket ugyancsak felemeli a szanálási költségvetéssel szemben 40 millióról 57 millióra. A vámoknál van valami kedvezmény, mert a múlt évben 85 millió volt a vám. Ez valószínűleg a francia szerződés áldása lesz, amelynek eredményeként most az iparcikkek olcsóbban jöhetnek majd be és tönkreteszik a magyar iparnak azt a részét is, amely még megmaradt. Folytatni lehetne még ezeket a számokat, de alkalmat fogok találni arra, hogy az egyes tárcák költségvetésénél ezt részletesen elmondjam. Nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy a pénzügyminister ur az üzemek jövedelméből a következő összegeket irányozza elő, mint feleslegeket: a postánál 5'8 milliót, a Postatakarékpénztárnál 3724 aranykoronát. (Szabó Imre: Hová megy a többi?) Nem tudom, minek eredménye az, hogy egy ilyen nagy állami intézet, mint a Postatakarékpénztár, amely legutóbb a frankhamisítással szoros nexusba került igazgatója révén, csak 3724 korona jövedelmet mutat ki! Azt hiszem, hogy valamelyik kis vidéki szövetkezet is mutat ki ennyi jövedelmet, mint a Postatakarékpénztár. (Szabó Imre: Hiszen a zálogházak többet jövedelmeznek ennél!) Hiszen a Postatakarékpénztár a zálogházak révén olyan horribilis kamatokat szed, hogy csak a zálogházak jövedelménél is többet kellene kimutatnia. Az államvasutaknál 6-8 millió, az állami vas-, acél- és gépgyáraknál, tehát olyan üzemeknél, ahol még ma is körülbelül 30 ezer ember van alkalmazva, 238.000 koronát mutat ki tiszta jövedelem gyanánt. Emellett épen most a közeli napokban jött a hire annak, hogy a munkásokat a többi iparvállalattal szemben a 8 órai munkaidő helyett 12 óráig kötelezik dolgozni és épen az állami üzemeknél fizetnek olyan szégyenletes béreket, amelyek nem szolgálhatnak mintául, ezt nyugodtan elismerhetjük valamennyien. Az állami erdőgazdaságnál 115.0838 korona a felesleg. Nem tudom, hogy hány öl fa van benne? Két kocsi fa majdnem ennyibe keiül. Az állami mezőgazdasági birtokok 1,248.000, a selyem tenyésztés 43.782 korona jövedelmet hoznak. Ez utóbbi is olyan üzem, amelyre igazán nagy szüksége van, nem tudom, kinek, valószínűleg azoknak, akik ott, mint főfelügyelők vannak alkalmazva. (Gaal Gaston: Nem azoknak, hanem a selyemgubókat bérbevevő részvénytársaságnak! Majd erről beszélek!) Egy kicsit furcsának tartom, hogy ma, amikor expresszvonatok közlekednek és hozzák a selymet készen tetszés szerinti mennyiségben, miért kell egy ilyen, valamikor talán népfoglalkoztaíást, vagy más érdeket szolgáló intézményt Magyarországon még most is fentartani? (Szabó Imre: Amely nem vált be! — Mayer János földművelésügyi minister: Ezt is kárhoztatják? Nagyon ! evált! — Szabó Imre: Nem vált be! — Mayer János föídmivelésügyi minister: De igen, bevált!) Bocsánatot kérek, én nem ismerem t>zt az intézményt közelebbről. (Mayer János földművelésügyi minister: Tessék előbb megismerni, aztán kritizálni!) A minister ur idegenben járt, sokat látott, sokat tapasztalt, ha tehát azt mondja, hogy bevált, szó nélkül elfogadorn — ha bevált. A 43 ezer koronás jövedelem olyan eredmény, amelynek kedvéért továbbra is meg kell hagyni ezt az intézményt. Ezzel szemben azonban illetékes vagyok annak megállapítására, hogy az állami kőszénbányák 3014 koronát kitevő jövedelmié igazán nevetségességiszámba megy, ha figyalembe vesszük, hogy ott egészen más jövedelmezőségi lehetőség van. Tudom, hogy ennél az üzemnél főként az képezi a terhet, hogy az öszszies állami bányákból, tehát a zsilvölgyi, a lónyatelepi, vördniki és a többiből az összes tisztviselőket ennél

1 az egy bányánál koncentrálták. Bizonyos, hogy ha ennek a bányának ilyen teherrel kell indulnia a saabadiversenybe, akk or nem lesz versenyképes és nem fog tudni 3014 koronánál többet kimutatni, amely tulajdonképen egyenlő a semmivel. Az összes állami üzemeknél tehát 14,286.523 aranykoronát irányoz elő a pénzügyminister ur mint jövedelmet, mint felesleget, amelyből azután fel akar használni az államvasutaknál 13 milliót, az állami vas- és acélgyáraknál 344 ezr koronát, — valószdnüleg a kilincsek megtisztítására leis,z ez elegendő — az állami erdőgazdaságoknál 58 ezer koronát. Újból kénytelen vagyok hivatkozni a főváros üzemeire, s osak mint egy konkrét tényt kívánom megállapítani, hegy legutóbb a főváros pénzügyi bizottsága elhatározta és kiszámította az üzemekhez arányítva, hogy mennyivel tartozik minden üzem a főváros költségvetéséhez hozzájárulni, és ezt az összeget 8 millió aranykoronában állapították meg. Egyértelmű volt az a felfogás, hogy emellett ezek az üzemek még igen tekintélyes' jövedelmet is le fognak adni. Az állam, is itt van monopolisztikus üziemeivel. A dohány- és a só jövedéket most nem lehet itt számításba venni, mert azok a jóvátétel céljaira le vannak foglalva, de itt van a postatakarékpénztár, amely olcsó pénzzel dolgozik, amely tartja azt a pénzt és közvetiti, s amely a kamat-diffecrenciákban a zálogházaknál megkereshetné eizt az összeget. Itt van a posta, amely a legdrágább Európában, a telefon, amely a legrosszabb és legdrágább Európában, ahol mindén állomásért még ma is egy vagyont kérnek, ha valaki egy telefonállomást akar felszereltetni.^ Sokkal többet kérnek érte, mint amennyit az ér, pláne ha meg tudja az illető, hogy milyen szekatúrával van az összekötve. A kormány kiküldött a főváros üzemeihez egy vizsgálóbizottságot, amely ott felderített sok mindent s nagyon hálásak vagyunk, hogy a közvélemény figyelmét ezekre ráterelte. Elmondtam már ott, hogy nem volna-e célszerű, ha most a főváros küldene ki vizsgálóbizottságot az állami üzemekhez, amely vizsgálná felül szintén azt a gazdálkodást, amely ott van? Mennyivel helyesebb volna, ha az állam legalább azzal a gonddal' és lelkiismeretességgel vizsgálná felül az ő üzemeit, mint amilyen gonddal és lelkiismeretességgel, bizonyos politikai szempontok szem előtt tartásával vizsgáltatta felül a főváros üzemeit, amit — újból hangsúlyozom — nagyon helyesnek és jónak tartok, mert annak a bizottságnak jelentése még a főváros közönsége részére is igen értékes. Ami az állami üzemeknél van, az lehetetlen állapot s végre itt is tiszta helyzetet kellene teremteni. Fel kellene tenni a kérdést, hogyha az állani csak ilyen nagy költséggel tud dolgozni, nem kellene-e ezeket az üzemeket átszervezni s azoknak jövedelmezőségét illetőleg bi-