Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés '541. ülése 1926. é zonyos intézkedéseket tenni még akkor is, hogyha ez nem tetszik bizonyos érdekeltségeknek vagy bzonyos uraknak? Nagyon megfontolandónak tartom azt a körülményt, hogy az állami üzemek — gépgyár, a vasút, a posta, a szénbányászat — összesen csak 14 millió aranykorona jövedelmet tudnak biztositani a magyar államnak. (Gaal Gaston: Az is fiktiv!) Ha az állam részvénytársaság lenne, akkor ez a jövedelem kevés lenne az illető igazgatósági tagok tantiémjenek kifizetésére. Ezt az állapotot nem mint szórványos és mint külön kiragadott esetet látom. Összefügg ez az egész kormányzati rendszerrel, azzal az antidemokratikus kormányzással, amelynek mi tanúi vagyunk, amelyről látjuk, hogyan alkuszik meg hol a titkos szervezetekkel, hol a bankok képviselőivel, hol másokkal, r amint ezt az érdeke megkívánja, amely kormányzat, ha kimegy Genfbe, akkor demokratikusnak akar feltűnni, ha haza jön, igyekszik mindent letagadni és minél reakciósabb, konzervativebb színben mutatkozni s amely minden külpolitikai sikerét nagy eseménynek kivan ja feltüntetni. A Nincsiecsel folytatott tárgyalásokról például a lapok itt nagy hasábokat írtak. Végre sikerült ennek az egész tárgyalásnak lényegét megtudnunk. Ez nem állt másból, mint hogy Bethlen ministerelnök Genfben a népszövetségi tárgyalás alkalmával Nincsics jugoszláv ministerhez fordult azzal, hogy jó volna a jugoszláv és magyar kereskedelmi szerződést is létrehozni. Erre Nincsics azt mondta, hogy: jó, és ezzel' be volt fejezve ez a tanácskozás. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez azonban nem akadályozta meg a magyar sajtót abban, főképen azt, amely a kormány pénzéből semmit sem kap, hogy hasábokat irjon erről a dologról. Nem akarok egy lapot sem ^ meggyanúsítani azzal, hogy a kormánytól pénzt kap. Teljesen fügetlen a magyar sajtó a kormánytól e tekintetben, s hogy ezekről a tárgyalásokról hosszú hasábokat irt, ezzel nem a hallgatást szolgálta meg, hanem azt, amit neki más oldalról juttatnak. Épugy áll ez azonban más téren is. A frankhamisításra nem akaróik visszatérni, mert ugy vélem, hogy valami ujat nem igen tudok róla mondani. Egy-két dolog azonban mégis tisztázásra szorul. így például olvastuk a lapokban, hogy a nyomózó hatóságok megkeresést intéztek a párisi rendőrséghez, amelyben azt kérdik, hogy ha a párisi rendőrségnek már előzőleg tudomása volt a frankhamisításról, miért nem tartotta szükségesnek, hogy ezt a magyar kormánnyal közölje. Ez a körülmény a frankbizottság, tárgyalásával kapcsolatosan is felmerült. Állítólag Nizzában egy francia kém je^ lentette volna, hogy ott valaki a frankhamisítást már előzőleg elmondotta. Ezt olvastuk a lapokban, de az arra érkezett választ már nem. pedig ez a válasz is érdekelte volna a magyar közvéleményt, még ha az kellemetlen volt is. Majd én fogom elmondani a választ, miután az eddig ismeretlen volt. A válaszban — amennyire vissza tudok rá emékezni — az van, hogy a francia kormánynak tényleg tudomására jutott a frankhamisítás — azt hiszem — 1925-ben vagy előzőleg is, — nem fontos a dátum — azonban nem egy nizzai jelentés alapján, hanem egy berlini kávéházi beszélgetés folytán. Egy hölgy tett erről a berlini francia követségen jelentést. Ez a hölgy elmondotta, hogy r

Magyarországon a kormány tudtával és tűrésével frankhamisitásra készülnek. Megnevezte egyúttal az abban szereplő egyéneket is, akikre vonatkozólag utólag )i áprüis hó 29-én, csütörtökön. 143 meggyőződtek arról, hogy tényleg benne vannak. A francia kormánynak abban az időben nem állt más adat a rendelkezésére, mint ez a jelentés. Azt mondják továbbá, hogy teljesen ellenkezett volna a nemzetközi szokással, hogy a francia kormány egy egyszerű információ alapján a magyar kormányt pénzhamisítással vádolja meg, s joggal tehetett volna a magyar kormány diplomáciai utón lépéseket, ha egy olyan jegyzék érkezett volna a francia kormánytól a magyar kormányhoz, amelyben nyiltan meggy an usitják a kormányt, hogy a frankhamisításban részt vesz. Hogy miért nem bocsátotta a francia rendőrség a nyomozás folyamán birtokába jutott adatokat a magyar rendőrség tudomására, erre azt mondja a válasz, hogy ezt tisztán az ügy érdekében tette, mert meggyőződött a nyomozás folyamán arról, hogy ahányszor ilyen adatot a magyar nyomozóhatóiság rendelkezésére bocsátott, nyomban megindult az akció ezeknek az adatoknak hatálytalanítására. Ez van abban a válaszban, és nem tudom megérteni, miért kellett ezt eltitkolni. Ezzel nem mondtak el nagy titkot a franciák, hiszen körülbelül ugyanezeket elmondottuk mi ezekből a padokból. Ez azonban rávilágít arra, hogy a kormány milyen eszközök igénybevételével igyekszik a maga népszerűségét fentartani, kezdve Lord Rotschildtól, akit igénybe vesz a numerus clausus ellen és ennek ellenében szanálja Bachert, Baeheron keresztül megfizeti az angol zsidókat, aminek ellenében az angol zsidók szemet hunynak a numerus clausussal szemben. Tehát ilyen közös szolidaritás nyilvánul meg itt és helyreállítják az egységes frontot. Ez arra vezethető vissza, hogy antidemokratikus az egész összetétel. Nem is tudom megérteni, hogy a Népszövetségben a magyar kormány hogy tudja képviselni az ország érdekeit nyiltan, őszintén azokkal az államokkal szemben, amelyekben teljes a demokrácia r és amelyekben a népképviselet az egyenlő és titkos választójog alapján választátik meg. Felolvastam egy pár levelet, amelyekből kitűnik, hogy milyen módon próbálnak Magyarországon képviselőket választatni, hátha még felolvasnám azokat az ajánló leveleket, amelyeket a kormány kapott képvistlőválasztás alkalmából különböző helyekről. Mindenki meggyőződhetik arról, hogy Magyarországon a képviselőválasztás csak egy formalitás, mert minden attól függ, hogy a kormány kit jelöl hivatalos jelöltnek. Nyilt választói jog mellett a választás nem mondható választásnak, mert a választó saját egyéni érdekeit veszélyezteti akkor, amikor meggyőződésének megfelelően kívánja alkotmányos jogait gyakorolni. Ha azt akarják, hogy itt megváltozzanak a titkos szervezetek, ha azt akarják, hogy megváltozzék a jelenlegi lehetetlen pénzügyi gazdálkodás, akkor ehhez elsősorban egy szükséges, az, hogy e helyett a nemzetgyűlés helyett egy másik nemzetgyűlés jöjjön, amelynek tagjai érzik a felelősséget a választóikkal szemben, mert a mai nemzetgyűlésen igen sok képviselő csak a hálát érzi a kormány iránt, amely lehetővé tette, hogy őt megválasszák, és ez a hála készteti őt arra, hogy a kormány lehetetlen javaslatait megszavazza és a kormány helytelen politikáját támogassa. Ha a jelölt megválasztása a nép akaratától lenne függővé téve, ha a jelöltnek számolnia kellene azzal, hogy működését a választói ellenőrzik és ha ez nem megfelelő és nem az ország érdekében történik, akkor a legközelebbi alkalommal nem fogják megválasztani, akkor máskép történnének a dolgok. Azt hal21*