Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

Jt nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, kedden. 9 szocializmus. A tömegnek rá kellett jönnie arra, hogy végtére teljesen emberhez méltatlan dolog, hogy ők trösztök és kartellek kedvéért nyomorogjanak, hogy a* kapitalizmus virágzása kedvéért emberek százezrei és milliói menjenek tönkre és sülyedjenek rabszolgasorba. Rá kellett eszmélnie a tömegnek magának, hogy amennyiben a liberalizmus által dirigált állahatalom és törvényhozás nem akar vagy nem tud támogatást nyújtani és neki, mint gyöngébbnek hóna alá nyúlni, maga kénytelen hozzálátni a maga sorsának megjavításához és kénytelen a szervezkedésnek azokat a formáit igénybe venni, amelyek erőt adnak a törvényhozáson kivül és kénytelen teóriákba igazságot szuggerálni, a maga "felfogását tudományos mezbe is öltöztetni, hogy a maga harcát megalapozottnak, intelligens ember számára is jogosnak, igazságosnak, tehát államkormányzati elvnek is alkalmas bázisnak tudja feltüntetni és olyanná tenni. Az első kritikát a liberalizmus által támogatott és nagyranevelt kapitalizmus ellen azok az emberek gyakorolták, akik tisztán keresztény szempontból indultak ki. Az első szocialisták keresztényszocialisták voltak. Az elsők azok, akik az evangélium álláspontjából kiindulva, egyszerűen azért támadták a kapitalizmust, mert keresztényellenes magatartást tanusitott, (Zaj a középen.) mert a keresztény kötelesség és szeretet parancsait nem tartotta meg a munkássággal szemben. (Kiss Menyhért : Krisztus maga kezdte !) Azután jöttek olyanok is a kapitalizmus kritizálásával, akik nem mindig indultak ki keresztény szempontból. Amikor azonban Marx megkezdte a maga működését, rendelkezésére állott egy óriási kritikai anyag, amelynek összehordásában a keresztényszocialistáknak igen nagy részük volt, amint azt például Macdonald a Labour Party volt ministerelnöke elismeri, hogy az ő első tanítása szociális kérdésekben keresztényszociális auktoroktól származott, első olvasmányai keresztényszocialista munkák és keresztényszocialista folyóiratok voltak és az ő egész teóriáján, amelyből bátor leszek majd többet citálni, nagyon meglátszik e hatás. Nem akarom erősen aláhúzni, de bizonyos fokig a keresztényszociális gondolkodás igen erősen meglátszik az ő társadalomgazdasági teóriáján. (Lendvai István : Majd ad MacDonaldnak Rothenstein Móric ! — Derültség.) Ismétlem tehát, Marx nem volt felfedezője a szocializmusnak, Marx rendszerezője volt azoknak a kritikáknak, amelyek készen álltak, Marx filozófiai megalapozója volt a szocialista rendszereknek, Marx igenis tudományos alapot adott és felépített egy épületet, amelyben lakóhelyet találhat a világ szociális törekvéseinek igen-igen nagy hányada. <3 azonban korántsem a teteje a szociális tudománynak, hanem inkább kezdete és kapuja a szociális rendszerezésnek. (Kenéz Béla : Egy elrontott piccardo !) Ebben a tekintetben — és ezt most előre kivánom bocsátani — további fejtegetéseimben lehetőleg citálni fogok. Ezt azért teszem, mert rólam valaki feltételezheti, hogy talán elfogult vagyok Ítéletek megkonstruálásánál. Nem keresztényszocialista Íróktól fogok citálni, mert őket is elfogultaknak tarthatnák, hanem nagyobbára a volt angol munkáspárti ministerelnöktől, Macdonaldtól fogok citálni és pedig egy munkájának alapján, amelyet a Népszava könyvkereskedése adott ki, amelyet tehát az itteni szociáldemokrata párt is olyannak ismert el, amely terjesztésre érdemes, amiből nyilván következik, hogy fejtegetései sok részével egyetért, bár Macdonald meglehetősen súlyos kritikával illeti ebben a munkájában a marxismust. Amint előbb említettem, legyen szabad mindenekelőtt arra hivatkoznom, hogy ő azt mondja, — ugyanúgy, ahogy azt én is fejtegettem — hogy el kellett jönnieTcgy^korszaknak, amely a liberáliskapitalista fejlődés után uj irányba tereli a munkásság gondolkozását és ezzel együtt, ha lehetséges, a társadalmi fejlődést is. Azt mondja (olvassa) : »Az uj erők azonban nemcsak azért gyűltek, mert a régiek politikája csődöt mondott, — előbb a liberalizmusról beszélt — hanem a társadalmat generációk óta nyugtalanító eszmeáramlatok és irányok élesztették a forrongást, amelyből az uj készült megszületni. Garlyle és Ruskin — mind a kettő keresztényszocialista — a lelkiismeretet, az intellektust döbbentették meg ; a keresztényszocialisták a társulás és szerveződés gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak ; későbbi munkások, mint Morris, például, megállapították a feltételeket, amelyek nélkül becsületes munka el nem képzelhető ; meny dörgő szavukat emelték az uralkodó rendszer hitványsága ellen és uj, lelkes idealizmust vittek a mozgalomba, amelynek írásban, szóban hirdették nagyszerű művészi, mesteri jövőjét«. Majd igy folytatja (olvassa) : ... a mozgalom mégis csak inkább tapogatózás volt, mint világos, tiszta célkitűzés ; és az első eredménye nem is volt más, minthogy bizonytalan készséget, hangulatot teremtett ; olyant, amilyent Marx talált 1847-ben, Parisban. Ebből a bizonytalan hangulati készségből indult meg, előbb kis erecskének, később megdagadó árnak, a szocializmus folyama.« És most, direkt áttérve Marxra és Engelsre, azt mondja, hogy ők a maguk teóriáját a XVIII. század ismert radikális szemléletéből kiindulva alapozták meg, kiindultak az osztáylharcból, de termékenyebbé tették azzal, hogy a hegeli dialektikával kapcsolták össze és hogy a régi idealizmus helyett a gazdaságosztályérdeket jelölték meg a harc mozgató erejéüligy sikerült, nagyszerű munkával, egyszerre uj történelmi bölcseletet és politikai módszert terjeszteniök. Marx a változást nem funkciók alkalmazko; dási folyamatának, de ellentétes érdekek egyensúlyé keresésének látta. Innen van, hogy a hegeli dialeki tika metafizikai és logikai tévedései érdektelennteszik ma is ez egyik szocialista irány, a marxi iskola teóriáit és dogmáit. Macdonald t. i. a biológiai életszemlélet híve és az a felfogása, hogy a társadalom evolúció utján fejlődjék, nem pedig revolució utján. Ennek következtében a forradalmat nem tartja megfelelő eszköznek a társadalom átalakítására. Perhorreszkálja az osztályharcot. Ugy látszik, a magántulajdont sem itéli el abban a formában, ahogyan Marx és igy végeredményben oly ítéletet mond a marxizmus felett, amelyet mi, akik a magántulajdon és evolúció alapján állunk, nyugodtan a magunkévá tehetünk. Azt mondja t. i. (olvassa) : »A modern biológia mást mond, mint a Marx-féle teória. Biológiai alapon a »jelen állapotok tagadása«, a »föltétlen bukása« a »pillanatnyi létele« lehetetlen. Az ilyen helyeken nem látjuk, amint hogy a marxi-rendszer sok helyén nem látjuk a való biztositékát annak, hogy a fejlődés csakugyan haladást is jelent. A biológiai szemlélet kifejezetten hangsúlyozza, hogy a meglévő társadalom lehetőségeit tekinti a jövő társadalmak szülőjének és hogy eszme és viszonyok az a pár, amelyből a jövő társadalom születik. Nemcsak a dolgok meglevő rendjét, — de a halálát is —nem a negációját — magyarázza ; a halál a születendő uj rendnek ad életet. A lét minden formájában a mozgás és ezért a múlás folyamatát is látja szintén, de nem az erőszakolni való múlásé, •—ami nagy különbség.« Macdonald elitéli a forradalmat. Azt mondja : (olvassa) : Azért van az, hogy a »forradalom«, »forradalmi« kifejezés, amellyel olyan sokszor találkozunk a mai marxisták Írásaiban, beszédeiben és amelyről untalan hangoztatják, hogy ez különbözteti meg őket a többi egyszerű reformsürgetőtől — nemcsak azt jelenti, amit általában sokKAPLÓ. XLII. i