Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. érdekel és Csehországot, akkor azt látjuk, hogy nem egy kormányintézkedés történt a lengyel és cseh bányatermékek értékesítésének megkönnyítése céljából. Hosszú éveken keresztül egy különleges tarifa volt érvényben a eseh és^ lengyel vasutakon, melyek a külföldre menő szénnél lényeges tarifakedvezményt adtak. Ugyanez a kedvezmény ma is fennáll nagymértékben és ez teszi lehetővé, hogy a külföldi bányák olcsóbb áron tudnak Magyarországra szenet szállitani, miüt amilyen áron a magyar bányák képesek adni. A magyar szénnek egy természeti hibája van, hogy lényegesen gyengébb minőségű, mint a külföldi szén. Épen ezért nem képes a versenyt felvenni, mert hiszen ha a magyar szén kalória tekintetében egyenértékű volna, akkor a külföldi szén egyáltalán nem tudna magyar területen versenyezni. A külföldi szén csak azáltal tud versenyezni a magyar szénnel, hogy hőtartalma ma magasabb s az ideszállitási költségeket kibirja. Ez a kérdés azonban nem lehet egyszerű kiviteli vagy beviteli ügy, és ezt nem lehet tisztán külkereskedelmi szempontból elbiráloi, hanem elsősorban az ott foglalkoztatott munkásság szempontjából és másodszor az ország gazdasági érdekeinek figyelembe vételével. Nem érdeke Magyarországnak és a magyar gazdasági életnek, hogy a magyar széntermelés tönkretételével vagy tönkremenésével teljesen kiszolgáltassa magát a külföldi szénpiacnak, mert a külföldi bányavállalatok az esetben, ha Magyarországon versenyt nem látnának, kartelbe lépve diktálnák az árakat Magyarországnak. Nem lehet ez érdeke a magyar gazdasági életnek azért sem, mert hiszen ezekben a bányákban sok ezer munkás van alkalmazva, akiknek megélhetése, existeneiája ide van kötve. Fontos az is, hogy munkaalkalmakat ne vegyünk el, hanem ellenkezőleg, munkaalkalmakat teremtsünk. (Helyeslés jobbfelől.) A salgótarjáni és borsodi medencék vállalatainak munkásai legtöbbet szenvednek e válság alatt. Szenvednek azért, mert szenük minősége gyengébb. (Tankovies János: Hát a sajókazai !) Bocsánat, Borsodrói beszélek, abba beletartozik Sajókaza is. Ha a képviselő ur a helyi viszonyokkal ismerős, akkor ezt tudja. Tehát mindkét medencében ezrével bocsátottak el munkásokat és a borsodi telepen nem egy olyan bánya van, ahol még két évvel ezelőtt 500—600 munkást foglalkoztattak, ma pedig nincs ott más, mint a telepőr, aki vigyáz a házakra, és egy tisztviselő, aki a felmerült kisebb ügyeket intézi. Ugyanez a helyzet Salgótarjánban, ahol a konjuktura idején közel 12.000 munkás dolgozott a kerületben, ahol ma ennek a munkáslétszámnak talán negyedrészét foglalkoztatják, ha ugyan azt foglalkoztatásnak lehet mondani, mert hiszen heti 2—3 napi munkával ezek a munkások még a legnagyobb szorgalom mellett sem képesek megkeresni azt, ami a családjuknak szükséges. Ne méltóztassék itt sohase figyelmen kivül hagyni, hogy a bányamunkások túlnyomó része nős, családos ember. Korán nősülnek s a gyermekek száma talán egy ipari szakmában sem oly nagy, mint a bányamunkásoknál. Ott nem tartozik a ritkaságok közé. az 5—6—7 gyermekes családapa. Épen ezeknek a munkásoknak megélhetése válik ennyire nehézzé. Az előmunkás, az úgynevezett vájár szerződésileg biztositott bére 60.000 korona egy munkanapra. Lehet, hogy ma valamivel több egypár koronával, de havi keresete igy sem éri el az 500.000 koronát, amelyből még levonatik munkásbiztositópénztár, nyugdíjpénztár, adó és egyéb címeken igen tekintélyes összeg, ugy hogy körülbelül 400.000 korona áll a munkásnak rendelkezésére. Méltóztassék elgonévi április, hó 29-én, csütörtöhön. 129 dőlni, hogyan képes valaki ebből egy családot eltartani. (Zaj. Mozgás balfelől.) Öreg bányamunkások nem emlékeznek arra, hogy Magyarországon valaha ilyen helyzet lett volna a szénbányászatban. De amikor elrendelték először a heti egy szünetnapot, reménykedtek, hogy majd csak megjavul a helyzet. Ahelyett, hogy ez történt volna, elrendelték később a második szünetnapot és ezt követte nemsokára a harmadik, negyedik szünetnap, ugy hogy vannak telepek, ahol hónapok óta már csak két napon át dolgoznak hetenként. Azt mondaná valaki : miért csak most szólnak erről, miért csak most és miért ilyen formában kerül ez a kérdés a közvélemény elé, ahogyan idekerült % Bátorkodom a nemzetgyűlés tudomására hozni, hogy körülbelül már ezelőtt háromnegyed évvel küldöttség járt a kereskedelemügyi minister urnái, mely feltárta előtte azt, amit ma elmondok. Ezt a küldöttséget nemsokára, egypár hónap múlva, követte egy másik, a hatóság és az ottani munkások küldötteiből álló küldöttség. Ebben a küldöttségben ott volt a város polgármestere, a járás főszolgabirája, a rendőrkapitány és még egypár hatósági ur. Nem tudom, hogy a megye részéről volt-e valaki, ezt nem állítom határozottan, de tudom, hogy a város polgármestere, a járás főszolgabirája és a város rendőrkapitánya itt volt, a munkások képviselőivel egyetemben jöttek fel Budapestre. Itt sorban végigjárták a ministeriumokat,^ felkeresték a kereskedelmi minister urat, a népjóléti minister urat Mindenhol elmondották, hogy a helyzet tarthatatlan, Salgótarján munkássága elpusztul, iparossága, kereskedelme tönkremegy, ha hamarosan nem jön segítség. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nem tették szóvá már előbb panaszaikat, hiszen hónapokkal ezelőtt a legilletékesebb helyen a legilletékesebb tényezők mondották el a munkások képviselőivel egyetemben a munkások panaszait. Senki sem törődött velük, hagyták a helyzetet oda fejlődni, ahova fejlődött. Valószínűleg az illető minister urakat bosszantotta, hogy miért vettek el az ő idejükből egy vagy két órát ilyen ügyekkel 1 (Györki Imre : Megzavarták a szórahozásukat !) A helyzet mindinkább tarthatatlanná vált. Ezekkel a deputációkkal, ezekkel a kérvényekkel ideig-óráig lehetett a munkásságot megnyugtatni, mert elvégre is reménykedtek és azt gondolták, hogy ha már a polgármesterrel együtt mentek el a ininisterhez, mégis csak lesz ennek valami eredménye. Nem gondoltak arra, hogy nálunk a kormánynak legkisebb gondj <% HZ, logy ilyen kérdéssel foglalkozzék. Ha talán arról lenne szó, hogy a kecskeméti barack ügyét, annak külföldre való kiszállítása kérdését kellene gyorsan elintézni, nehogy mi együk azt meg, akkor itt történne valami intézkedés, én ezt is fontosnak és szükségesnek tartom, de azt hiszem, ez is olyan fontos és olyan szükséges kérdés, kogy érdemes lett volna ezzel is foglalkozni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, nem törődött senki, nem törődött vele a legilletékesebb minister, a kereskedelmi minister ur, nem törődött vele a népjóléti minister ur, mindenki hagyta fejlődni a dolgokat abban a hiszemben, hogy ezek az emberek r valahogyan majd csak megoldják maguk ezt a kérdést s vége lesz panaszaiknak. Ami ez utóbbit illeti, a kérdés megoldódott részben ugy, hogy a munkások egy része tömegesen váltott útlevelet és kiment Franciaországba. A salgótarjáni kerületből körülbelül ezer bányamunkás vándorolt ki Franciaországba és ma ott a francia nemzeti vagyont gyarapítja,