Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

126 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. másként cselekszenek, mint ahogyan azt az alapszabályok előir.iák és ebből az oktató munkából tudják azután meg a »Benjámin testvérek,« hogy mi is az a szabadkőművesség voltaképn. (olvassa): »Reám tehát most már az a feladat hárul — folytatja később az előadó — hogy megmagyarázzam Benjámin testvéreinknek : mi az a páholy és mi annak jelentősége. Kérlek Benjámin testvérek, figyeljetek. Feladatom nem könnyű. S nem akarnám, hogy félreértesetek.« Ezt a feladatot azután a következőkben ismerteti (olvassa): »Kívülről tekintve a páholy a szabadkőművesség egyik tagjaként jelentkezik Fiókja a nagypáholynak. A páholy a nagypáholynak, mint a szabadkőművesség egyetemének alkotmányát, megtartani köteles ; a páholy köteles a munkáknál a Szövetségtanács által megállapított szertartásokat követni, a nagypáholy alkotmányos intézkedéseit teljesiteni, amelynek főleg szervezeti kérdésekre vonatkoznak.« Ez mindaz, amiben a páholy korlátoltsága, vagy alárendeltsége nyilatkozik. Ennél többel sem a nagypáholynak, sem valamely más szabadkőműves főhatóságnak nem tartozik. A páholy önkormányzati joggal felruházott testület.« Ezeket csak előrebocsátotta az előadó és részletesebben is fejtegette. Ezekben természetesen még semmi különös, semmi feltűnő dolog nincs. Azután igy folytatja az előadó (olvassa) : »Ilyen képet mutat a páholy kivülről tekintve. Most nézzük meg belülről.« Ez már valamivel érdekesebb. (Továbbolvassa) : »A páholy munkájára, életére gondolok itt, amely egymagában teszi szentté ezt a helyet. Azt fogom tehát most már fejtegetni, hogy mit művel a páholy és milyen a benne lefolyó élet. Bizonyára ti is hallottáttok már, hogy a páholyok ... — ezt idézőjelben mondja — ... sok jót tesznek. A profán világ alig is tud rólunk egyebet, mint hogy a páholyokban jótékonyságot gyakorolnak.« (Meskó Zoltán: Ezért kell koporsóba feküdni!) »Hát ebben van valami igazság, kedves Benjamin testvérek. A nyomorúság enyhítése csakugyan részét teszi munkánknak. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A szabadkőművesség filantropikus intézmény is, a páholyokban tehát filantrópiát is gyakorol" nak, sőt volt idő...« — ezek azok az idők, amelyekre, mint régi jó időkre rámutattam — »... amidőn a páholyoknak csaknem összes tevékenységük a jótékonyságból állt. De profánok és kőművesek egyaránt tévednek, ha azt gondolják, hogy ez a páholyok főmunkája.« Közeledünk ahhoz, hogy mi az ő tulajdonképeni főmunkájuk. Nem a jótékonyság, nem az ingyentej és nem az ingyenkenyér, hanem egészen más (olvassa) : »A szabadkőművesség nem arra való, hogy könyöradományokkal ámitsa az emberiséget, — ezt a humanitárius egyletekre bizzuk, — hanem mint filozofikus és progresszív intézmény arra törekszik, hogy a profán társadalmi rendszert, mint a boldogtalanság végső okát megszüntesse" és helyét a szabadkőműves állami és társadalmi rendszer foglalja el. Ezt a munkát elvégezni a páholyok feladata.« Méltóztatnak tehát látni, hogy a legautentikusabb helyről, a szabadkőműves-páholy erre hivatottja, a kezdő szabadkőműveseknek egyenesen oktatója, a szabadkőműves szervezet hivatalos lapjában jelenti ki, hogy nem jótékonykodás a cél, hanem a fennálló társadalmi renddel szemben egy másik u. n. szabadkőműves társadalmi rendnek a létesitése. Az előadás következő részeiben még sokkal szemléltetőbben és érdekesebbe 11^ van mindez előadva, olyan szavakkal, amelyeFmár határozottan kimerítik az osztály, a társadalom, sőt a vallás elleni izgatás bűncselekményét. Azt mondja nevezetesen az elődó előadásának későbbi részében, hogy (olvassa) : »Ha nemzőid szegények voltak, ugy állatsorsban fogsz elpusztulni, — már amennyire ez az uralkodó osztálytól függ. Mindenképen azonban csakis az uralkodó osztály és az ettől támogatott egyház vallás-erkölcsi tanai szerint élhetsz, ha akarod, hogy jó dolgod legyen e földön. Mert gyűlölt idegen mindenki, aki nem közülük való, aki nem vallja velük, hogy Isten a világot semmiből, az embert pedig saját képére és imádatára teremtette.« Majd igy folytatja később (olvassa): »Gyűlölt az is, aki térdet, fejet nem hajt a gazdagok és papok előtt, — mert ezek az emberi dolgok isteni rendiének őrei, — aki a hatóság előtt nem görnyed, aki nem a hagyományos megszentelt erkölcs elvei szerint él s aki a fenséges tekintélyektől jóváhagyott tudományos igazságokban kételkedni, az általuk kiátkozott tényekben hinni bátorkodik. Millióknak kell az éhség kínjait szenvedniük, csak azért, mert néhány száznak fulladásig kell jóllaknia, ezreknek duvadakként kell a tél zordsága elől bujdokolnia csak azért, mert pár száznak paloták kellenek, százezer számra kell gyermekeknek életük 5. éve előtt nyomorban elpusztulniuk csak azért, hogy néhány örökölt terheltségben fogant birtokos-csemete tejben, vajban fürödhessék«. Később ismét ezeket mondja (olvassa): »Kissé hosszasabban foglalkoztam boldogtalanságunk külső és belső okaival, de gyakorlati módon akartam nektek megmutatni a páholy munkásságát.« Szép munkásság, amely már az eddig felolvasottakban is mutatja, hogy határozott osztály és vallás elleni izgatás bűncselekményét kimeríti. (Továbbolvassa) : »De főként nyomjuk el szenvedélyeinket, s szabaditsuk fel elménket az előítéletek azon tömege alól, amelylyel az uralkodó-osztály, az egyház, az ezek szolgálatában álló állami iskola és áltudomány verik bilincsbe saját céljaikra az értelmet. Ne keressetek és ne is lássatok az emberben mást, mint embert. Nem születtünk se jóknak, se rosszaknak, se magyarnak, se németnek, se zsidónak, se kereszténynek. Embernek születtünk. Nemzetiség, faj, vallás és társadalmi helyzetvonások az egyéniség arculatában, amelyeket az élet rak lassanként reá és amelyekről az ember nem tehet, de az ezek alatt élő ember természeti valóság, aki bármely színben és formában jelentkezzék is, époly joggal létezik, mint mi, épolyan hagyományos megértést és megitélést követel, mint mi, mert ő is ember, és csakis ember, mint mi.« Hát ebben van a különbség a mi felfogásunk és a szabadkőművesek titkos szervezetének felfogása között. Mi azt tartjuk, hogy nemcsak emberek vagyunk, hanem azonkivül magyarok is vagyunk, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) és a magyar szellemet a nemzeti, hazafias szellemet kell terjesztenünk mindenütt és nem engedhetjük meg, hogy létezhessék olyan szervezet, nemcsak titkos, de nyilvános szervezet sem, ahol nem helyezkednek a nemzeti, a hazafias alapra. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ezután ezt mondja az előadó (olvassa) : »Ez a felvilágositó munka a páholy munkásságának alapvető része, de csak egyik része. Ez a belső munkája csupán előkészitési eljárása tulajdonképen való munkájához, a külső akcióhoz.« Ha ezek érdekesek, — azt hiszem, kétségkivül érdekesek voltak — még érdekesebb lesz megtudni, hogy mi az ő külső akciójuk (olvassa) : »Amikor ugyanis — folytatja tovább előadásában — a páholy megállapította azt, hogy a létező rend nem az emberért, nem az egész emberiségért, hanem csak egyesek jólétéért van s ennek áldoztatik fel milliószámra az ember ; s hogy mindaz