Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. a gonoszság, amit vallási, faji és nemzeti különbségek címén kell az embereknek elszenvedniük, csak arra való, hogy az uralkodó kiváltságosak zavartalanul élvezhessék az élet gyönyöreit, szóval amikor a páholy filozofikus munkássága befejeződött, kezdődik a progressziv tevékenység. Dolgozzatok tehát mindenfelé azon, hogy a munkátalan uralkodók hatalma megszűnjön és támogassátok az elnyomottakat; védjétek őket az állami, társadalmi és egyházi elnyomás, elbutitás, kiszipolyozás ellen, mint ahogy ti védekeztek, mert ők is emberek. És végre mindenekfölött ne tűrjétek, hogy a testvérharcot igazoló uralkodó erkölcs, egyházi és világi tanitás az elméket korrumpálja. Küzdjetek folyton, küzdjetek mindenütt a társadalmi, egyházi és tudományos hazugságok ellen az emberi, a szabadkőművesi igazság megvalósításáért.« Ez után még érdekesebb részletek következnek (olvassa): »Tudjátok-e tehát most már mi a páholy és mi annak jelentősége 1 — veti fel a kérdést a t. szabadkőműves előadó — Megmondom : a páholy a térhez és időhöz nem kötött szabadkőműves birodalom egy kis országa. Az eljövendő szabadkőműves államszövetség egy respublikája, felruházva törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatalommal. Ezen autonóm, törvényhozó és Ítélkező köztársaságok egyeteme alkotja a szabadkőműves szövetséget, hitünk szerint a jövőnek az állampolgárok egyenlőségén alapuló államrendszerét« Később igy folytatja : (olvassa)* : — »Sokan vannak, akik a szabadkőművességben javitó intézményt látnak.« Méltóztassanak csak erre figyelni. »Némely iratunkból is néha az a felfogás látszik kicsillanni, hogy a szabadkőművesség célja a profán egyéneket és a profán társadalmat megjavítani, korrigálni, mintegy eltüntetni a felületről a hibákat. Ezzel vág össze az a tény is, hogy a páholyok működése sokáig a jótékonyságban, a karitativ tevékenységben merült ki. De meggyőződésem és az összes forrásaink tanúsága szerint ez a szabadkőművességnek durva félreértése.« Méltóztatnak hallani a legautentikusabb kijelentést a legautentikusabb helyről, — és ezt ajánlom Drozdy képviselő ur szíves figyelmébe, aki olyan lelkesedéssel beszélt tegnap a szabadkőművesség jótékony hivatásáról — vegye tudomásul Drozdy képviselő ur is, hogy maguk a szabadkőművesek hivatalosan jelentetek ki, hogy Drozdy felfogása a legdurvább félreértése a szabadkőművesség mivoltának. Azután igy folytatja fejtegetését a szabadkőműves előadó (olvassa): »A szabadkőművesség nem a profán társadalom bajait akarja meggyógyítani. Hanem merő oppozíció gyanánt a profán állami és társadalmi rendszerrel szemben, egészen elütő, uj és önálló állami rendszert képvisel. (Felkiáltások a jobboldalon : Ejha ! — Egy hang jobbfelől : Állam az államban !) Nem a profán állami és társadalmi rendszert akarja tehát megfoltozni, hanem az embereket ebből ki- és saját rendszerébe felemelni, célja a szabadkőművességnek. A szabadkőműveseket már most a jövő demokratikus respublikába neveli bele. Az eljövendő népköztársaság életét élteti velük már ma s miközben odakünn dühöng az osztályharc, népek és uralkodók n marakodnak egymás elnyomásáért, a szabadkőművesség a páholyokban, a profán világ ez őrült zűrzavara közepette, megteremti és reális valósággá fejleszti a profán világtól nem is sejett, új világot«. Ez az ingyentej osztogatás. (Egy hang a jobboldalon : De előbb leszedik róla a tejfelt ! (Továbbolvassa) : »Azért tehát sohase feledjétek testvérek, hogy a páholy nem klub, nem évi április hó 29-én, csütörtökön. 127 egylet, amelybe holmi alárendelt jelentőségű magán célért járunk, hanem a páholy az eljövendő államrendszer megtestesitője. A páholy a geográfiai határoktól független köztársaság már ma«. Ebben a hangnemben folyik ez igy tovább. A t. Nemzetgyűlés szíves engedelmével még csak az előadásnak végső sorait leszek bátor ismertetni, amelyek kétségkívül nagyon jellemzőek. Befejezésül ezt mondja a szabadkőműves előadó (olvassa) : »Befejezésül kedves Benjámin testvérek, még csak pár szót. A mi hallhatatlan Schiller testvérünknek van egy örökbecsű költeménye ; — azt hiszem Schiller megfordulna sírjában ha ezt az akciót látná és hallaná, hogy őt testvérüknek nevezik — elmondja ott a költő, hogy egy ifjú Sai'sba, Egyiptomba ment a tudás vágyától hajtva s folyton arra kérte az istenség papjait, hogy vezessék be őt az igazság szentélyébe, ahol a nagy, félelmetes istenség képe van.« Elmondja azután Schiller nyomán, hogy nem akarták ezt a kérését teljesíteni, ő azonban (olvassa) : »belopózott a titokzatos, nagy szentélybe. Sohase látták többé élve. Másnap reggel holtan találták őt a papok.« Ezt előrebocsátva, azt kérdezi ez a t. szabadkőműves előadó (olvassa) : »Mi ölte meg azt az ifjút 1 (Kuna P, András : A tudás ! ) sohasem tudta meg a világ, de mi tudjuk testvéreim : — mondja az előadó — megölte őt £IZ ci rémlátvány, az a bűnképü szörnyeteg, amelyet a papok, az ) igazság örökös ellenségei és a butaság és népelnyomás hívei állítottak oda be Istenség gyanánt csak azért, hogy elvegyék a kedvét mindenkinek az igazság kutatásától azzal a hazug mesével, hogy az igazság nem való az emberi szemnek. Itt álltok ti is testvérek a nagy szentély előtt. Odakünn ti is hallhattátok a papoknak, a reakciós lovagoknak, a butaság és a hazugságok bajnokainak, a felvilágosodás halálos ellenségeinek tiltó szavát : ne menjetek be, mert a halál vár reátok odaben.« Azt hiszem, hogy felesleges ehhez bármiféle kommentárt fűzni. (Ugy van! a jobboldalon-) Ez az adat, amit most felolvastam, csak egy példa, de ilyet ezernyit lehetne kikeresni abból a néhány vagonra tehető Írásból és nyomtatványból, amelyet a szabadkőművespáholyok irattáraiból a rendőrség elkobzott. Ezer példával lehet dokumentálni a legautentikusabb forrásból, hogy az az ingyentej-akció, amint ők nevezték, nem "a főcél volt. A főcél az izgatás volt a fennálló társadalmi és állami rend ellen, a vallás ellen, elsősorban az Isten szolgáinak személyén keresztül, a papok ellen való izgatás révén azért, hogy a mai társadalmi rend romjain megteremtsék a szabadkőműves világköztársaságot. Ezzel azt hiszem, be is^ fejezhetem előadásomat. Boesánatot kérek a mélyen t. Nemzetgyűléstől utólag, hogy olyan sokáig voltam bátor szíves türelmét igénybevenni. Most beszédem végével is azt mondom, amivel kezdtem beszédemet, hogy nem a szenzációhajhászás vezetett arra, hogy mindezeket előadjam, hanem az a provokáció, amely a keresztény nemzeti társadalmat a túloldalról érte, amikor titkos társaságokról beszélve, ugy tüntették fel, mintha a jobboldalon szerintük állítólag létező titkos társaságok veszélyeztetnék a társadalmi rendet és az állam rendjét. Ezzel szemben kénytelen voltam kimutatni azokból az okokból, amiket előrebocsátottam, hogy Magyarországon igenis, bizonyíthatóan, köztudomás szerint csak egyetlen egy veszedelmes titkos társaság van és ez a magyarországi szabadkőművesség. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ismét hangsúlyozom, hogy a magyarországi. Távol áll tőlem az a szándék, hogy a külföldi 19*