Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

A nemzetgyiiMs 539. ülése Î926.: évi április'

ko 27-é%:kedden* t. mákra, amelyek csakugyan problémáiba magyar életnek, nekünk is bizonyos mementoul szolgálhat Mert én nem vagyok a parlamentarizmus ellensége. Amit elmondottam, azért mondottam el, mert barátja vagyok a parlamentarizmusnak Barátja vagyok azért, mert az államtudomány a mai napig nem tudott jobb formát kitalálni. (Lendvai István : De az élet különb formát talált ki!) De érzem, hogy a parlamentarizmusnak meg kell önmagát mentenie (Horváth Zoltán : Titkos választójog, és készen van a dolog. — Zaj és derültség jobbfelöl.-— Horváth Zoltán : Tessék a kormányt ebben a parlamentben megbuktatni !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak Î (Horváth Zoltán : A parlamentarizmus alapja az, hogy meg lehessen buktatni a kormányt ! — Lendvai István: Ezért kell ide egy Mussolini! — Ivády Béla : Franciaországban általános, titkos választójog van s még sincs baj a parlamentarizmussal?) Csendet kérek, képviselő urak ! Haller István : Horváth Zoltán t. képviselőtársam tőlem nem kérheti számon az egyenlő, titkos választójogot, mert a képviselő ur valószínűen tudja, hogy én ezért az álláspontomért pártot is hajlandó voltam cserélni, kormánypártból ellenzékbe menni és sok mindenféle egyéb terhet is vállaltam azért, mert kezdettől fogva ezt az álláspontot képviseltem. Tőlem tehát ne kérje számon, de azt hiszem, a pártomtól sem igen kérheti számon, mert egészen bizonyos vagyok benne, hogy a pártnak minden egyes tagja is ezen a véleményen van. (Horváth Zoltán : Akkor nem volnának a kormánytól függő képviselők ! — Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kiss Menyhért és Horváth Zoltán képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Horváth Zoltán : A kormány kinevezi a képviselőket !) Haller István : A konzekvencia azonban, amelyet levonni kívánok a parlamentarizmusra vonatkozó fejtegetéseimből, az, hogy a parlamentnek meg kell reformálnia önmagát, de főként meg kell mentenie most önmagát (Szabóky Jenő : Jó házszabállyal !) Ha a nemzetgyűlés a jövőben nem fog tudni egész komolysággal hozzálátni a gazdasági és szociális problémák tárgyalásához és megoldásához, ha a pártok külön-külön és a politikusok is nem fogják megtalálni a szorosabb kontaktust a dolgozó tömegekkel, az egész néppel, ha nem fogják tudni áthidalni ezt ez ürt, amely ma kétségkívül megvan a nemzet közvéleménye és a nemzetgyűlés között, akkor a parlamentarizmus a saját életét gyengíti és veszélyeztti, és akker ezt a nemzetgyűlést vagy parlamentarizmust nem fogja tudni senki sem megmenteni (Horváth Zoltán : Magyarországon 1848 óta nem volt parlamentarizmus !) Én azt akarnám, hogy mindenki érezze azt e felelősséget, — minden párt és minden politikus, — amellyel tartozik magának a nemzetgyűlésnek és azoknak a tömegeknek, amelyeknek a nemzetgyűlés a törvényhozó testületét alkotja Csak ha ez a lelkiismeretesség, ez a komoly kötelességérzet úrrá lesz a parlamentben és ennek minden egyes pártjában, csak akkor látom én veszélytelennek az általam emiitett négy kategória mozgolódását, felfogását, akkor nem tartok én attól, hogy Magyarországon is, mint másutt a diktatúra felé fog haladni a nemzet közgondolkozása. Legyen szabad most áttérnem arra a felhívásra, amelyet Jászai Samu t. képviselőtársam intézett ehhez az oldalhoz. Jászai Samu t. képviselőtársam t. i. azt mondotta beszédében, hogy ő nem venné zokon, ha ezen az oldalon fel állna valaki és cáfolná a szocializmust. Azért nem venné ezt zokon, mert ő ellensége a személyeskedésnek, gorombáskodásnak, felindulásnak, ellenben szeretné, ha itt a emzetgyülésen nívós vita, volna, Ezért quasi szellemi tornára hivja fel ezt az oldalt, hogy nekik is módjukban legyen elvi kérdéseket tisztázni és itt a Házban elvi vitát folytatni. Én a magam részéről mindig ellensége voltam minden személyeskedésnek, és azt hiszem, eléggé hosszú parlamenti működésem alatt egyetlenegy eset sem fordult elő, hogy nekem valakivel itt a nemzetgyűlésen személyi konfliktusom lett volna. Iparkodtam minden kérdéshez elvi alapon hozzászólni és szerény tudásommal hozzájárulni ahhoz, hogy a kérdések objektív megvilágításban minden oldalról felderítve álljanak a nemzet közvéleménye előtt. Ezt a célt szívesen szolgálom a jövőben is, és ezért ennek az invitálásnak a magam részéről örvendek. De örvendek ennek azért is, mert az én meggyőződésem — mint ahogyan különben már utaltam erre beszédem folyamán — az, hogy a nemzetgyűlésnek szociális és gazdasági problémákkal kell foglalkoznia. Meggyőződésem az, hogy a világpolitika, a nemzetközi és a nemzeti politika tengelye tulajdonképen a tőkének és a munkának problémája. E körül jegecesedik apránként minden harc és minden pártnak jövője, jelenlegi súlya attól függ, hogy hogyan foglal áliást e problémák tekintetében. Mert mindig nehezebb lesz pártokat hatalmi erővel fentartani ; mind nagyobb szükség lesz arra, hogy a tömegek érezzék, hogy az a párt, amely őket magához invitálja, képviseli azt a lelkiséget, amely bennük lakik és képviseli a maguk szociális, gazdasági és politikai felfogását teljes egészében. (Horváth Zoltán : Ezért kell az általános, egyenlő és titkos választójog !) Szerintem tehát, t. Nemzetgyűlés, ezeket a problémákat, a tőke és a munka körüli problémákat ennek a Háznak igenis kétség kívül komolyan kell tárgyalnia minél többször, hogy itt világosan lássuk a hadállásokat, hogy itt tényleg objektive tudjuk, hogy melyik párt, melyik ember politikai elvek szempontjából mit tartson a másikról. Ha a magam részéről nem osztozom Hegedűs Lóránt felfogásában, aki 1919 október 26-án azt mondotta, hogy (olvassa): »Szerintem a marxizmus egész Európában megbukott, kiégette a bolsevizmus. Igazi szociáldemokrata nem hihet többé a marxizmusban«. Én nem vagyok ezen az állásponton, nem vagyok erről meggyőződve mert számolok azzal, hogy tömegek nem szoktak olyan könnyen meggyőződést cserélni. Különösen nem az olyan tömegek, amelyekhez bizonyos meggyőződés bele van nevelve és amelyeknél bizonyos meggyőződés az öntudatnak egy részévé lett. Ezek a tömegek nem cserélnek máról-holnapra bázist, politikai alapelvet és igy bizony Hegedűs mondása és a világháború, valamint a bolsevizmus tanulrágai ellenére is nekem az a véleményem, hogy Európában és általában a világon még nagyon sokáig lesznek tömegek a marxizmus álláspontján, nagyon sokáig lesznek még politikai pártok és frakciók, amelyeknek motorikus ereje lesz ez a felfogás. (Zaj.) Epen ezért minden parlamentnek komolyan kell számolnia ezzel az erővel és számot kell vetnie azokkal az elvekkel, amelyeket képvisel ez a párt s amelyekkel szemhen áll egy másik párt, amely ezeket részben vagy esetleg egészben elfogadja vagy elveti, de denique állást kell foglalnia azokhoz a problémákhoz, amelyek alapját képezik a szociáldemokráciának és amelyek kell, hogy irányítsák par-ament működését is. Mielőtt ebbe belemennek, azt is kénytelen vagyok előrebocsátani, hogy én nem szoktam elitélni generaliter egy pártot. En a szociáldemokráciában sem látok egyszerűen csak lázadást a társadalmi rend ellen; nem látok egyszerűen csak egy forradalmi tünetet, amellyel, mint ellenséggel kell az államhatalomnak szemben állania; én a szociáldemokrata tömegekben nem látok egyszerűen csak vörös lángolást és osztály gyűlöletet : ennek