Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

108 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. vén az állam erőit, termelését és jólétét inkább tudja biztosítani. Az a pillanatnyi helyzet, hogy egy szerenesés állam — Olaszország — amely a győzelem kiaknázása révén és talán azért is, mert anyagi ereje sokkal kevésbé volt igénybevéve a háború során, mint azé a Franciaországé, mely az első pillanattól fogva háborúban állott, mondom, Olaszország, amely akkor még szövetségesünk volt, és a háború első periódusát megúszta háborús kiadások és veszedelmek nélkül, tehát a maga szerencsés helyzetében akkor kevesebb adósságot gyűjtött, s amely a háború után az erős kéz vezetése alatt egy diktatúrában él, ahol ténylegesen összeesik időbelileg ennek a diktatúrának mai fennállásával egy relativ jólét, az iparnak és kereskedelemnek egy lendülete és fejlettsége és azzal nagyban és egészben a gazdasági helyzet fokozott javulása. Időbeli egybeesése ezeknek a dolgoknak távolról sem jelenti azt, hogy maga a diktatúra hozta létre Olaszország relativ jólétét. Nem én mondom ezt, hanem olyan kiváló ember mondja, mint Lloyd George, — az Újság cimü magyar politikai napilap kiváló munkatársa irja ezt vasárnapi cikkében, Mussolini külpolitikáját birálva, hogy nem tartja az olasz diktatúrát az olasz gazdasági élet mai jóléte okának. Mint minden demokratikusan gondolkozó ember, nagyon jól tudom, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus bizonyos válságon megy át a mai generáció alatt a háború és a forradalmak után, mert hiszen, mint minden intézmény, ez is evolúciónak van alávetve és mint Lloyd George mondja : ha Olaszországban az ipari jólét alább fog hagyni, nagy kérdés, hogy vájjon nem fog-e ott nyiltan kiütközni a diktatura csődje. Az bizonyos, hogy a demokrácia és ennek alkotmányos intézménye, a parlamentarizmus maga is fejlesztésre, módositásra, refolmálásra szorul, — ezt vallom — mert hiszen uj feladatok elé állított minden közületet, községet, várost és a legnagyobb kommunitást, az államot az a gazdasági helyzet, amibe a háború és az utána következő állapotok hozták az egész világot. Mi nem tudjuk és talán a demokratikusan gondolkodó koponyák nagyobb összműködésére lesz szükség annak megállapítására, hogy a demokrácia életfunkcióinak ezeket a zökkenéseit milyen módon lehet kiküszöbölni. De ha az olasz diktatura, amely fehérbe ugyanaz, ami a szovjet vörösben — és én sem lelkesedésre nem vagyok hajlandó, de még mentséget sem fogok találni egyik részére sem — ha most mégis a fehér diktatura, Mussolini diktatúrája azt a pillanatnyi helyzetet idézi elő, hogy Olaszország főleg ipari fellendüléssel a maga lakossága számára relativ jólétet teremt és a gyomornak jóllaktatásával elfelejteti a gondolkozó ésszel azokat a politiki kifogásokat, amelyeket a rendszer ellen táplál, ez elvégre pillanatnyilag megérthető. Diktatura és jólét együtt megérthető és talán mentség található reá. De diktatura és nyomor, ez kétszeresen elviselhetetlen, Diktatúra és az igazságtalansággal együtt a kereseti alkalmaknak hiánya, a szenvedés, kétségbeesés, az öngyilkosságok tömege, ez uraim nem igazolható semmivel. Márpedig Magyarország ma a diktatúrának és a nyomornak hazája. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Demokráciáról beszélt a ministerelnök ur az elmúlt évben Genfben, én azonban rámutattam arra, hogy itt a belpolitika minden ágában, a közszabadságok, a sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog terén nincsenek meg a demokráciának legminimálisabb követelményei sem. Rámutattam arra, az urak jól ismerik, hiszen maguk szabdalták össze a választójogi törvényjavaslatot, hol áll ez attól, amit demokratikus választójogi törvénynek nevezünk, Hol van a világon egyetlen ország, ahol nyilvános szavazati jog még érvényben volna! f

Rupert Rezső: Még Afrikában sincs!) Igenis, a demokráciának legkisebb alapelemei sincsenek megvalósítva Magyarországon. A politikai elnyomáshoz és a politikai diktatúrához, amelyet ez a kormányzat gyakorol, járul a teljes gazdasági, pénzügyi diktatura, amelyet a szanálási törvényben annak rendje és módja szerint még törvényhozási utón is megadatott magának a maga többségével a t. kormány. Ez tehát a legkiterjedtebb politikai és pénzügyi diktatura, amely csak fentartja a parlamentarizmus látszatát. Hát ha azt hiszik az urak, hogy mi ezért a parlamentarizmusért, ezért a demokráciáért lelkesedünk, akkor ezennel tisztelettel kijelentem, hogy mi erről a parlamentarizmusról a magyar nép nevében lemondunk. A magunk és megbizóink nevében. Ezt a parlamentet becsukhatják és csukják is be nyugodtan, ezáltal a parlamentarizmuson nem fog sérelem esni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kendőzött diktatúrát miért fentartani. Mi baloldal és jobboldal egyben vagyunk csak egységesek: amikor elsején megjelenünk a nemzetgyűlés pénztáránál és felvesszük a fizetésünket- (Kuna P. András : Ne menjen oda, hanem adja a szegény munkásoknak !) Mihelyt tehetném, hamarább odaadnám, mint azok az urak, akiknek több ezer hold földjük van. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Nincs nekünk aggodalmunk, kételyünk a felett, hogy eljön a demokrácia ideje. Megvan erről ami meggy őzödésünk,'nemcsak azért, mert érintkezünk a nép legkülönbözőbb rétegeivel és ismerjük felfogásukat, hanem azért is, mert tudjuk azt, hogy politikai és gazdasági bilincs és egy nagy depresszió ül az egész országon, ugy, hogy politizálni nemcsak alkalmuk hanem kedvük sincs az embereknek, mert mindennapi kenyér gondja nyomja, a kétségbeesés sújtja őket, nem tudva azt, hogy mi lesz családjuknak holnap a betevő falatjuk. E tekintetben ma már az országnak 90%-át közös aggodalmak terhelik. Amikor itt ennek a 6—7 esztendőnek politikai elnyomásairól beszéltem és amikor igazán kétségbeesve kellett tapasztalnunk, hogy az igazságszolgáltatás területén, az igazságszolgáltatás palotáiban is, —ahol mindenki : vádló, védő és biró le kellene hogy oldja a politikai sarut és egyedül a tiszta igazság döntsön — még ezekhen a márványpalotákban is sokszor politikai elfogultság csengett ki az elhangzott ítéletekből, itt is megnyugtató, felemelkedő atmoszférának tünetei mutatkoznak. Már reá mutattam arra az objektiv bírói Ítéletre, amely a belügy min ister ium hatóságának, rendőrfőtisztviselőjének hamis jelentését bélyegezte meg az én igazmondásommal, ennek a destruktiv képviselőnek igazmondásával szemben a budapesti törvényszék Ítéletében. De lehetetlen, hogy ezt a pár percnyi időt, ami még rendelkezésemre áll, fel ne használjam, hogy rámutassak arra, hogy a nyíregyházi törvényszék, egy olyan üldözött, de tisztességes, becsületes, talpig magyar és talpig igaz embernek, mint amilyen Nagy Ernő, szolgáltatott igazságot azzal a csúnya üldözéssel szemben, amely üldözést pártkülönbség nélkül nagy sajnálattal láttunk. (Rupert Rezső : Kaas képviselő ur mit szól ehhez ! — Zaj.) Ebben a perben felvonultak Bereg megye kicsinyei és nagyjai, szegények, kisemberek és tisztviselők, és a bíróság több heti tárgyalás után nemcsak azt mondotta ki, hogy Nagy Ernő igaz és tiszta ember és semmiféle szennyes pénz,^ vagy más gazság nem tapad hozzá és személyéhez, de kimondotta azt is, hogy hőse volt nehéz időknek és Bereg