Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. megye népe örökre hálás lehet az ő személye iránt. Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, tekintettel arra, hogy már félórával ezelőtt, napirendre szánt idő utolsó félórájában az interpellációk meghallgatására kellett volna rátérnünk. Nagy Vince : A fellélekzés érzésével hatott reánk ez az Ítélet. Tudtuk mi, nemcsak ellenzéki képviselők, hanem mindazok a túlsó oldalon ülő képviselő urak is, akik Nagy Ernőt ismerik és őt nem elfogult, ellenségeskedő szemüvegen át nézik, mint egyesek, hogy tiszta, igaz emberről van szó. Tudtam, éreztem, amikor tegnapelőtt az Ítéletről értesülést szereztem, hogy ez a meg­állapítás csupán itéletbefogialása egy igazságnak. Nemcsak a mi tudomásunkat, akik talán csak későbbi ismerői vagyunk Nagy Ernőnek, hanem a felvidék magyar népének és rutén népének is, amely talán nem értette meg Nagy Ernőnek tiszta magyar nyelvét, de megértette annak igazságos és humánus bánásmódját, érzését és gondolkozását foglalta ezzel Ítéletbe a független magyar birói tanács. Befejezem beszédemet. Én csak azt mondom, hogy sem a mai magyar helyzet, sem a magyar reakciós kormáuyzat bel- és gazdasági politikája, amely ezt a borzasztó és lehetetlen állapotot elő­idézte, amelyben az egész ország szenved, minket nem ingat meg abban a hitünkben, hogy el fog jönni a demokrácia kora. Bár már elérhetnénk azt a célunkat, amely egyedüli kötelessége volna ennek az élettel semmi vonatkozásban nem lévő nemzetgyűlésnek, hogy önmagát feloszlassa, hogy egy titkos választás alapján a magyar nép erő­forrásai megnyíljanak és jönnek uj emberek, én szívesen hozom meg az áldozatot, hogy az urak­kal együtt eltűnjek a szereplés sülyesztőjén és ellenzéki képviselőtársaim is ki fognak ebben egyezni. Nyissuk meg a forrásokat, tegyük meg a próbafúrásokat a nemzet legmélyebb rétegeibe, abba a józan paraszti osztályba, az iparososztályba, a vidéki középosztályba, jöjjenek ide uj emberek a titkos választójog alapján, lássunk itt erős, nemcsak testben, hanem lélekben és gondolko­dásban is egészséges földmivelőket, az értelmes iparosság és kereskedelem képviselőit, a mun­kásság józan képviselőit, lássuk itt a középosztály­nak, a diplomás osztálynak egészen uj embereit. Én hiszem, hogy amint a hajdúszoboszlói fúrás pompás értékeket, hatalmas kincseket hozott fel a magyar föld mélyéből, ugy a politikai fúrá­sok, a titkos szavazás próbafúrásai is fel fogják hozni a magyar nép elrejtett értékeit. Ha pedig kataklizma érné ezt a nemzet­gyűlést, hogy minket aláaknázva, valamennyiün­ket, összes képviselőket a levegőbe röpítenének, tessék elhinni, mélyen t. képviselőtársaim, hogy sem mi, sem a kormányzat, sem az egész nemzet­gyűlés nem nélkülözhetetlen, nincsenek ebben az éleiben pótolhatatlan emberek, pótolni lehet min­denkit. Ne higyjék önök, hogy ezt a kormányza­tot nem váltja fel más. Igenis, ha ennek az országnak csupa uj, névtelen emberei jönnek is ide, remélem, azok is meg fogják tudni teremteni a magyar demokráciát, amely nemcsak lábra fogja állítani ezt a kis országot, hanem a maga értékeivel sokkal nagyobb nyereséget fog jelen­teni, sokkal hamarább fogja keresztülvinni a trianoni béke revízióját és azoknak az elszakított területeknek visszakapcsolását, amelyeket önök soha visszaszerezni nem fognak ! A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbalolda­lon. — Szónokot számosan üdvözlik. — Nagy zaj jobbfelől. — Esztergályos János : Zug az éji bogár! — Héjj Imre : Belgrádban veszett el ! —- Horváth éví április hó 28-án, szerdán. 109 Zoltán : Látszik, hogy nem ismeri a belgrádi szerződést! — Héjj Imre: A fronton voltam! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Az idő előrehaladván a vitát megszakitom. Bemutatom Farkas István képviselő ur leve­lét, melyben egészségének helyreállítása végett háromheti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés ) A nemzetgyűlés a kért szabadságot megadja. (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak, mindkét oldalon. Most pedig megteszem előterjesztésemet leg­közelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 29 - én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1926/27. évi állami költségvetés folytatólagos tár­gyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! (igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Bodő János képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. „Bodó János: T. Nemzetgyűlés! Drozdy Győző nemzetgyűlési képviselő ur a tegnapi nap folyamán a Faluszövetséggel kapcsolat­ban olyan állításokat kockáztatott meg, ame­lyeknek határozott visszautasítása végett kénytelen vagyok röviden felszólalni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Meg vagyunk szokva sajnálattal ahhoz, hogy egyes^ nemzetgyűlési képviselő urak a túlsó oldalról könnyelműen, (Erődi-Harrach Tihamér: Rosszhiszeműen!) rosszhiszeműen, szándékosan, tudva valótlanságokkal állanak elő és azután a bizonyítás további lehetőségeit elkerülik. (Eeisinger Ferenc: Kik azok?) Én hiszem, hogy ez alkalommal nem fog Drozdy Győző képviselő ur a mentelmi jog­leple alá bújni, (Szeder Ferenc: A sorsjegy­játékot megmondotta!) —ugy van, arról is lesz szó, — hanem künn, ahol a mentelmi jog nem védi, megismétli azokat a vádjait, amelyeket itt a tegnapi nap folyamán felsorakoztatott. (Esztergályos János: Milyen sorsjegyről van szó? — Zaj.) Mindjárt rátérek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Sze­der Ferenc: Ha az én egyesületem csinálta volna, már régen feloszlatták volna! — Kuna P. András: Nem arról van szó! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Faluszövetségről van szó!) Szeder képviselő urat kérem, méltóztas­sék csendben maradni! Bodó János: A képviselő ur elsősorban azt merészelte állítani, hogy a Faluszövetség és az úgynevezett Avena között szoros kapcsolat ál­lanna fenn. Ezzel szemben kijelentem, hogy a Faluszövetségnek semmiféle összeköttetése az A vénával nincs és én, mint a Faluszövetség ügyvezető igazgatója, abszolúte nem is isme­rem ezt az intézetet. (Szeder Ferenc közbeszó!.) Elnök: Szeder képviselő urat másodízben figyelmeztetem, méltóztassék csendben ma­radni! Bodó János: Az, hogy a Szövetség egyik tisztviselője egyúttal az Avenának igazgató­sági tagja, még nem jogosíthat fel egy kép vi­selőt arra, hogy ezt a szeplőtlen társadalmi in­tézményt ilyen alja« módon megrágalmazz*]. (Ugy van! jobbfelől. — Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Rendre!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Bodó János: Az Avenával kapcsolatban a vezetésem alatt álló szövetség egyik tisztvise­lőjét azzal gyanusitja, hogy egy Szilágyi nevű

Next

/
Oldalképek
Tartalom