Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

8 A nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én

} kedden. "égve durai ko dóval szemben képviselte a nemzetet és iparkodott a nemzet szociális és gazdasági helyzetét megalapozni és kifejteni, addig a parlamentarizmusnak könnyű dolga volt, mert mégis bizonyos egységet kétségkívül mindig tudott teremteni à szembenálló hatalommal, a monarchiával "szemben. És az az idő volt a parlamentarizmus virágzásának kora, mig ez volt a helyzet. Ma azonban már nem annyira a politikai jogok kivívása a nemzetgyűlések és a parlamentek feladata, mert — legalább is elvileg — a politikai jogok mindenki számára biztosítva vannak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ismétlem, legalább elvileg és legalább papiroson. A tény ma a világon általában véve az, hogy nem a politikai szabadságokért és a politikai jogokért kell ma a parlamenteknek harcot vivniok, hanem rendezniük kell azt a gazdasági és szociális helyzetet, amely a modern államokban kialakult. Vagyis a parlamenteknek most sokkal inkább gazdasági és szociális feladataik vannak. És tulajdonképen itt nem funkcionál teljesen a mai parlamentarizmus masinája. Mert a parlamentáris demokrácia csak többséggel tud dolgozni, többség nélkül nem tudja célját érni, nem tud törvényt alkotni, szóval nem tud kormányozni. Többségeket alkotni azonban folyton nehezebb lesz. Miért ? Azért, mert a gazdasági és szociális érdekek vonultak be a nemzetgyűlésekbe és a parlamentekbe, ezek az érdekek pedig sokkal kevésbé egyeztethetők össze, mint azok, amelyeknél egyszerűen csak jogról és szabadságról volt szó. Itt egymással teljesen áthidalhatatlan álláspontok kerülnek szembe, igy pl. a szociáldemokrácia álláspontja, amely a magánvagyon elvének tagadását vallja és a polgári pártok álláspontja, amely a kapitalisztikus forma továbbfejlesztését tartja egyedül lehetségesnek. De hozhatnék fel más ilyen összeegyeztethetetlen álláspontokat is, hiszen a »világnézet« kifejezés tulaj donkép en ezeket a problémákat foglalja magában. Amikor én ezt mondom, hogy köztem és pl. a szociáldemokrata párt között világnézeti különbségek vannak, akkor én arra gondolok, hogy bizonyos gazdasági, morális, jogi problémák tekintetében az én felfogásomat nagy akadály, nagy űr választja el attól a felfogástól, amelyet ugyanezekben a kérdésekben pl. a szociáldemokrata párt vall magáénak. Látjuk, hogy a többség kialakítása folyton nehezebb probléma. Látjuk ezt Franciaországban és Németországban is, ahol a demokrácia az általános, egyenlő, titkos választójog révén teljesen érvényesül. Ezekben az országokban is évről-évre nehezebb lesz a parlamentben egy kormányzati, többség összehozása, épen azért, mert az érdekellentétek, a gazdasági, a szociális ellentétek szétszakítják ezt a demokráciát apró csoportokra, amelyeket azután egy-egy kormányzat támogatására összehozni rendkívül nehéz. T. Nemzetgyűlés ! Mindenütt érzik, hogy a parlamentarizmus mai formájában, eddigi formájában mindig nehezebb eszköze lesz a modern törvényalkotásnak, mindig hosszabb szüneteket tart, mindig nagyobb a súrlódás, több a szalmacséplés és kevesebb a mag, amely ebből a cséplésből kihull. Ezért mindenütt iparkodnak megkerülni a parlamenteket. Megkerülik pl. azzal, hogy életbevágó szociális és gazdasági kérdések megtárgyalását elvonják a parlamentektől. Csinálnak külön ankéteket, amelyekre összehívják a szakembereket, akik megérleljenek egy-egy gondolatot a törvényalkotásra. Ha ezek nem is tudnak ilyen törvényjavaslatokat megszavazni, kétségtelen azonban, hogy ez mutatja azt a nizust, hogy igyekeznek kivonni a parlamentből a parlament legfontosabb teendőit : a gazdasági és szociális kérdések rendezését. (Strausz István : Nem helyes !) Például mi is adtunk felhatalmazást a kormánynak, de adtak Németországban is, Franciaországban is, amelynek segítségével, nagyon sok, igazán életbevágó parlamentáris dolgot kivontak a parlament hatásköréből. Nálunk itt van a 33-as bizottság, itt van a Takarékossági Bizottság,. amely lakásrendeleteket és egyebeket tárgyal, (Petrovácz Gyula: Fényes eredmények !) amelyek tulajdonképpen a parlament munkakörébe tartoznának ; a vámtarifát is rendelettel léptették életbe. Ezenkívül egész sereg ilyen dolgot sorolhatnék fel. Az bizonyos, hogy megvan az a nizus nálunk is és másutt is, hogy súlyos gazdasági problémákat elvonjanak a parlament kompetenciája elől. Ezzel beismerik mindenütt a világon, hogy a parlament reformra szorul, hogy a parlament működése nem egészen megfelelő s ennek következtében bizonyos pótlásáról kell gondoskodni. Ez még a jobbik eset, amikor ahelyett, hogy becsületes parlamenti reformon gondolkoznának, igy megpróbálják időlegesen áthidalni a nehézségeket s parlamenten kivüli tényezőkkel próbálják elvégeztetni a parlament munkáját. Nagyon sok helyen azonban — és nálunk is bizonyos fokig — nem ilyen formában kívánják a parlamentet megkerülni, hanem egyszerűen diktatúra után sóhajtoznak ; diktatúra után, amely minden esetre antiparlamentáris, de nem egészen biztos, hogy antidemokratikus. Iparkodnak ilyenkor pl. egy választott emberre kivételes hatalmat ruházni, hogy az azután ezzel a kivételes hatalommal pótolja a nehézkesen dolgozó parlamentet és vigye keresztül azokat a reformokat, tegye meg azokat a szükséges gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyektől egyes társadalmi osztályok a maguk szociális helyzetének megjavítását *várják. És minél nehezebben dolgozik egy parlament, minél jobban elszakad a nép reális szükségleteitől, minél kevésbé tud megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket a dolgozók támasztanak a törvényhozással szemben, minél inkább átérzik a dolgozó tömegek, az adófizetők milliói, hogy azok a problémák, amelyek őket érdekelik s amelyek jóformán egyedül érdeklik őket, alig jutnak szóhoz a nemzetgyűlésen, alig találnak komoly megvitatásra, főként pedig nem találnak megoldásra : annál könnyebben fordul a hangulat, ha ennek valaki hangot ad, ha ezt valaki megnevezi, a parlament ellen és fordul esetleg a diktatúra irányába. Ez annál inkább meg fog történni, minél inkább azt fogják látni a nemzetek, hogy a gazdasági élet itt és ott nem tett szert rossz tapasztalatokra a diktatúrával. Ha több Mussolini fog akadni Európában, — ami nincs kizárva — ha a fasizmus más országokban is nagyobb hatalomra jut, — ami nincs kizárva, mert pl. Franciaországban, de magában Angliában is igen erős nizusok vannak, amelyek a tömegeket ebbe az irányba terelik s ezért nem szabad ezt mint meg nem történhető dolgot kizárni — minél több lesz az ilyen példa, annál könnyebben megtörténhetik, hogy a parlamentarizmussal amúgy is elégületlen tömegek egészen a parlamentarizmus ellen fordulnak és nem törődnek azzal, ha mindjárt diktátor is lesz az, aki az ő igényeiket kielégíti, aki azokat a törvényeket bármiféle formában életbelépteti, amelyektől ők a saját szociális és gazdasági helyzetük javulását várják, esetleg a nemzet presztízsének emelkedését vagy szétszakított erejének összesítését és ilyformán annak a hatalmi súlynak megnövekedését, amelyet minden nemzet iparkodik a nemzetközi tárgyalásoknak mérlegébe dobni. Mi ennek a konzekvenciája? A »Nemzeti Újság« című lapnak van egy cikksorozata, amelynek cime : »Mentsük meg magunkat !« Eltekintve attól, hogy ez a cikksorozat tényleg nagyon helyes akció, amennyiben iparkodik -ráterelni az- olvasók figyelmét azokra a problé-