Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 103 tudósítást nem ő irta, az valahonnan máshonnan kerülhetett a lapba és hogy a tudósításban foglalt tényállítások abszolúte nem felelnek meg a genfi eseményeknek. Ezt mondotta a ministerelnök ur. Sem én, sem a ministerelnök ur nem vagyunk illetékesek annak megállapítására, hogy a Berliner Tagblattba ki irt és mit irt, kinél jelentkezett és kinél exkuzálta magát és kit mond igazmondónak és kit hazugnak ; erre csak a Berliner Tagblatt illetékes, amely lap április 1-i számában »Graf Bethlen in Genf und in Budapest« című entrefiléjében megírja a következőket : »Bethlen ministerelnök Nagy Vince képviselő beszédére a frank-affér vitájában kijelentette, hogy a Berliner Tagblattnak ez a tudósítása a Berliner Tagblatt munkatársa szerint nem őtőle származik, hanem máshonnan kerülhetett a lapba és nem is fedi a tényeket. Ezért mentegette magát és bocsánatot kért a Berliner Tagblatt tudósítója«. Ennyit idéz Bethlen szájából és hozzáteszi a lap ; »Ezek az állitások tökéletesen kitalált állitások »völlig frei erfunden«. Azután azt irja a lap ; »Nyilvánosan megjelent tudósításunk tökéletesen, minden pontjában megfelel a tényeknek és természetesen egyetlen munkatársunk sem jelent meg Bethlen grófnál, hogy magát mentegesse és exkuzálja«. — A Berliner Tagblatt ilyenformán kijelenti, hogy nem én mondottam valótlanságot. (Héjj Imre : Nem minden igaz, ami az újságban van !) A Berliner Tagblatt valótlannak mondja a Bethlen ministerelnök ur felszólalásában mondottakat. (Nagy zaj középen és jobbfelől.) Tessék elintézni a lappal ezt a vitát. Tökéletesen rájuk bizom az urakra, hogy intézzék el ezt a Berliner Tagblattal. (Zaja középen.) Nem kell máskor ilyen ziccert adni a Berliner Tagblattnak, hogy meghazudtolja a ministerelnököt. Szálljanak az urak perbe a Berliner Tagblatt-tal. T. Nemzetgyűlés ! A frankvita letárgyalása óta a legfontosabb novum ebben az ügyben Pallavicini képviselőtársunk vádsorozata volt, először a ministerelnök úrral, azután pedig a belügyminister úrral szemben. Oda igyekeztek szorítani őrgróf Pallavieinit, hogy a nemzetgyűlés elé hozza bizonyítékait. Ha a nemzetgyűlés az ő vádjai ügyében külön bizottságot küldött volna ki vagy feltámasztotta volna a frankbizottságot, akkor talán még lehetne ugy gondolkodni, hogy a bizonyítékokat oda lehet hozni. De akár ebben az gyben, akár más hasonló ügyben, — mert hiszen merültek már itt fel vádak nemcsak ministerek, hanem képviselőtársaink ellen is, így G aal Gaston képviselőtársunk részéről Dénes István ellen, — szó sem lehet arról sem a házszabályok szerint, sem más címen, hogy ide bizonyítékokat lehessen hozni. (Héjj Imre : Azért nem szabad itt ilyen vádat emelni !) A szuverén nemzetgyűlésben mindenféle vádat fel lehet hozni. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget. — Szomjas Gusztáv : Jellemző ! — Halász Móric : Az csak szájaskodás !) A nemzetgyűlés szuverenitása nem csorbítható azzal, hogy innen a folyosóra vagy más fórum elé kelljen utalni határozott, olyan formában ernelt vádakat, amelyekről az illető kijelenti, hogy illetékes fóruma előtt a bizonyítással is rendelkezésre áll. (Zaj a jobboldalon. — Bettiik József : Ez az illetékes fórum ! ) Arról akarok most beszélni, vájjon milyen fórum az, amely előtt igenis felelősségre kell vonni azt, aki vádat emel és követelni kell, hogy bizonyítson. Talán ide fogják a tanukat hozni és itt kihallgatni ? (Bottlik József : Azt nem kell !) Akkor ne mondja ezt a képviselő ur. Elnök : Csendet kérek ! Nagy Vince : Két fóruma lehet annak, hogy a nemzetgyűlésben elhangozható és elhangzott NAPLÓ. XXII. vádakat bizonyíthasson is egy képviselő, akár képviselőtársával, akár ministerrel szemben emelte azokat. Ez a két fórum nem más, mint a következő. Ha ministerről van szó, akkor az 1848. évi III. t.-c. és az ezt kiegészítő 1921. évi törvény alapján a parlamenti alkotmányos bíróságot kell működésbe hozni. Ez a fórum, amely előtt minden bizonyításnak helye van. (Bottlik József : Szóval minden rágalomért vád alá kell helyezni a ministert ? — Zaj. — Rupert Rezső : A sajtóban is tett nyilatkozatot, azért sem indítottak pert !) Elnök : Csendet kérek. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Csendet kérek, ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni. Nagy Vince : Ez a fórum az, amely pártatlan és ez a fórum az, amely ministerek felett, ha megtámadták őket, ítéletet hozhat a felveendő bizonyítás alapján. De van egy másik fórum is. Ezt a fórumot is megjelölte maga felett őrgróf Pallavicini és nem is jelölhetett meg mást. Ez az, ha a képviselő vádját megismétli künn a sajtóban. Meg is tette, megismételte a ministerelnök úrral és a kormánnyal szemben vádját, ha tehát nem esik jól a parlamenti alkotmányos bíróság fóruma, íme tessék a független magyar bíróság elé menni és a sajtóperben felelősségre vonni, a vádlottak padjára ültetni őt. Ha nem tudja bizonyítani rágalomnak nevezett állításait, akkor hadd sújtson le rá az igazságszolgáltatás büntető keze. (Zaj a jobboldalon. — Bottlik József : Mellékvágányra viszik a dolgot !) Abba a játékba azonban ne tessék belevinni sem őt, sem mást, hogy megnevezze tanúit, kiadja bizonyítékait és akkor az urak egyszerű szavazással, bizalomnyilvánitássai ugorjanak keresztül azon, hogy a megjelölt tanuk és bizonytékok az illetékes fórum előtt felhasználhatók legyenek, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Megcáfolták Pallavieinit !) Einök : Csendet kérek ! Nagy Vince : A parlament nem bírói testület. A törvényhozás és az igazságszolgáltatás mint más modern államokban, Magyarországon is szét van választva. Méltóztassék ezt az ügyet akár az alkotmányos parlamenti biróság, akár a független polgári biróság elé utalni- (Zaj a jobboldalon- ~ Héjj Imre: Talán megint egy frankbizottságot!) T. Nemzetgyűlés! A frankügynek egyik kiágazása volt a titkos társaságok ügye. A ministerelnök ur volt az, aki a titkos társaságok gondolatát nagy készséggel ragadta meg, nem másért, csak azért, hogy megnyugtassa gróf Apponyi Albert aggódó lelkét, aki saját maga nem mondta ki az elitélő véleményt a kormány felett, hanem megfordította a saját mellének szegzett erkölcsi fegyvert és azt mondta, hogy a ministerelnök ur lelkiismeretére bízza, ha már nem olyan sértetlenül áll a presztízse a külföld előtt (Zaj.) és ha egy másik kormányzat több szolgálatot tud tenni az országnak, vonja le a következményeket. Mi tisztában voltunk akkor is azzal, _ hogy a ministerelnök ur lelkiismerete el fogja bírni ezeket az aggódó szemrehányásokat. (Zaj a jobboldalon.) A ministerelnök ur azonban megragadta az alkalmat és azt a kifejezést, hogy gróf Apponyi Albert is súlyosan elitélte a titkos társaságok létét olyan országban, mint a mai Magyarország, amely gazdasági krízissel küzd, hogy itt még alagutakon alá lehet aknázva ilyen titkos társaságokkal a gazdasági és a politikai élet. A ministerelnök ur kifejezte abbeli jószándékét, hogy csakugyan valami akcióra szánja el magát a titkos társaságok ügyében, ehhez a pártok tanácsát akarta kérni, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem tanácsát! Segítségét!) holott akinek kezében van a hatalom, annak alkalma és módja van lecsapni a törvénnyel szemben álló minden alakulásra. 15