Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
98 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. ismerni a tanitók pamagzait, ahol nincs különbség az állami és felekezeti tanitók között abban a tekintetben, hogy egyformán mindegyiknek] megvan a maga jogos és kielégített len kivánsága. Tisztelettel kérem, hogy a janitoknak ezeket a jogos igényeit mielőbb méltóztassék kielégíteni. Kérem, hogy a 7C00. számú ministeri rendeletnek a tanítóságot érintő és sok visszásságot tartalmazó részét hatálytalanítsa a kormány és az előmenetel szempontjából az 1.922. évi 700. számú kultuszministeri rendeletet hagyja érvényben. A tanitói és az óvónői karra nézve a hasonló képzettségüe^kel való egyenlő elbánást és ennek megfelelően a tanitók 2%-nak a VI., az óvónőknek pedig a VIII. fizetési osztályba való sorozását kérem. A nem állami tanitóknál a kántortanitói járandóság kettéválasztását, helyi javadalmaknak az ingadozó buzaalap helyett más módon való méltányos felértékelését és oly törvényes intézkedések megtételét kérem, amelyek lehetővé teszik, hogy a nem állami tanitók helyi járandóságaikat csonkitatlanul, tanitói hivatáshoz méltó módion és mindenkor pontos időben megkaphassák. Az állami tanitókra érvényes kedvezményeknek — vasúti jegy, hadipótlék, betegsegélyezés — kiterjesztését kérem a nem állami tanitókra is. A gazdasági szaktanítók szerzett jogainak épségbentartását, vagyis a VI. fizetési osztályban való meghagyását és a kisebb képzettségű szaktanítók eddigi szolgálati idejének figyelembevételével az őket jogosan megillető külön státusba való visszahelyezését kérem. Végül pedig kérem a tanítóknak ideiglenes — helyettesi — minőségben eltöltött beszámításra alkalmas éveinek betudását a fizetésbe és a nyugdíjba, amint az más közalkalmazottaknál is megvan. A jegyzők státusrendezésének kérdésével bővebben nem akarok foglalkozni, mert épen a mai napon felszólalt képviselőtársaim közül többen is szóvátették a kérdést. Teljes mértékben osztozom ezekben a felszólalásokban és kérem a t. pénzügyi és belügyi kormányzatot is, hogy a jegyzők jogos kívánságait a státusrendezésnél méltóztassék figyelembevenni. Mármost a gazdasági életből vett néhány oïl y an nagy jelentőségű intézkedését, -~ f részint befejezett, részint készülő intézkedését — a kormánynak kell szóvátennem, amelyek nagy nyugtalanságolt okoztak az; amúgy is örökös aggodalomban s rettegésben élő gazdasági életben. Az egyik a Bacher-ügy. Nem tudok, mert az időm nem engedi, oly mértékben foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint aminőt annak súlya megérdemelne. Lehetelen az, — bármilyen értékes is az a maloampar, bármennyire széles hálózata és kapcsolatai vannak is a gazdasági életnek más ágaival — hogy amikols ebben a gazdasági életben itt nálunk a tönkremenéseknek, a kényszeregyezségeknek, a csődöknek egész lavinája zúdul t le a szemünk előtt a gazdasági válság lejtőjén, akkor egyedül és kivételesen egy ilyen malomspekulánsnak kétszáz milliárddal való megsegítését vallja hazafiúi és pénzügyi kötelességének a .kormány. (Mándy Samu: Nem azt segítette meg, hanem a magyar hitelt! — Rupert Rezső: Nézze meg, hogy néz ki a magyar hitel. — Baticz Gyula: A munkanélküliek számára nincs egy garas sem! — Zaj.— Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ha a pénzügyi kormányzat a Bacher-ügyhöz hasonló finom közgazdasági érzékenységgel és aggodalommal viseltetnék a közgazdasági élet egyéb rétegei és más óriási válságokkal küzdő intézményeivel szemben, ha egyenlő elbánást láttunk volna, hogy ha nem is ilyen nagymérvű, néhány száz milliárdos segítséggel tömi be a kormány a vagyonveszteség réseit, hanem legalább kisebb méretű áldozatokat ho|z és igyekszik feltartóztatni a tönkremenések lavináit, akkor italán másképen szólhattunk volna hozzá a Bacherügyhöz is. De mikor azt látjuk, hogy egy tisztán spekuláció révén tönkrement nagy vállalkozónak a külföldi hitelezőit akarták rekompenzálni — és itt függ össze a kérdés a politikával és épen az angol hitelezőket akarták rekompenzálni, s ezért használják fel a Bacherügy védelmére ugy a hivatalos kormánykörök, mint az annak védelmére felszólaló egységespárti képviselő urak — bár onnét is hallottunk súlyos kritikát megnyilatkozni, — takaróul azt, hogy igen a, külföldi hitelezőket kellett kielégíteni Bacher spekulációi folytán szenvedett veszteségeikért és meg kellett anyagilag nyugtatni az angol hitelezőket, mert ilyen módon az állani hitelét tartottuk fenn és biztosítottuk: akkor^ azt merem állítani, hogy ez nem száz százalékban őszinte beszéd, mert nemcsak az angol hitelezőknek, hanem ezzel együtt az angol kormányzatnak politikai bizalmát akarták megszerezni, amely bizalom a frankügyből kifolyólag az összes országokban megrendült, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloléalon. —- Bud János pénzügyminister: Micsoda beszéd ez?) A pénzügyminister ur kiváló közgazda lehet, de ne méltóztassék a külpolitika irányítását magához ragadni és azt hinni, hogy a maga nagy közgazdasági tudásával, de a külpolitikához való nem értésével ezt az ügyet megfelelő módon el tudja intézni. (Bud János pénzügyminister: Én sohasem foglalkozom olyasmivel, amihez nem értek!) Méltóztassék megengedni, hogy külpolitikai kritikámat elmondjam a Bacher-üggyel kapcsolatban. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ennek az ügynek nemcsak magyar bírálói, hanem külföldi bírálói is egyformán kell, hogy megállapítsák, hogyha a frankügy nem jött volna közbe, akkor a pénzügyminister ur nyugodtan ülhetne és ülne is a Bacher-ügy miatt és egyetlen milliót nem áldozott volna az angol hitelezők kielégitésére. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi mindent lehetne 200 milliárddal Magyarországon csinálni! A gazdasági válságnak milyen réseit lehetett volna betömni, a gazdasági válság további deroute-ját miként lehetett volna megállítani vagy legalább lassítani. Vagy ha nem erre szánta volna a kormányzat ezt a 200 milliárdot, szánta volna beruházásokra, azokra r a beruházásokra, melyekre ebben a költségvetésben nagyon szerény tételeket látunk beállítva, így pl. a megyei és országos utaknak nemcsak jókarba hel5 r ezésére, hanem uj utak kiépítésére és különféle közgazdasági intézmények létesítésére. Milyen nagy összeget jelent 200 milliárd ebben az országban, ahol mindig a külföldi ellenőrzésre hivatkoztak két éven keresztül ugy a t. pénzügyminister ur, mint a t. kormányzat, amikor egy-egy szerencsétlen állásnélküli embernek állásba juttatását kértük és deputációkkal kunyoráltunk a kormánynak, hogy embereknek, akiket a kormányzatnak intézkedése és provokálása vitt abba a helyzetbe, hogy kenyerüket veszítették az elszakított területeken, adjanak kenyeret és legalább olyan állásba juttassák őket, amilyent ott elveszítettek azért, mert a magyar kormány exponenseinek parancsait teljesítették hazafias szándékból. Akkor mindig azt a választ kap-
