Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. tuk, hogy szanálás van, külföldi ellenőrzés van, erre nem lehet egy milliót sem áldozni. Ellenben 200 milliárdot áldoztak egy liszt-spekuláns külföldi veszteségeire csak azért, hogy betömjék azt a rést, amelyet a frankügy ejtett a kormány ( presztízsén. (Reisinger Ferenc: Ebből a pénzből az egész munkanélküli segély kérdését meg lehetett volna oldani! — Zaj a jobboldalon. — Reismger Ferenc: Pusztuljanak itt a munkanélküliek! Azoknak nem telik százmilliárd sem!) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán: Bethlennek az angolok a barátai és azokat vesztette volna el! Ez borzasztó drága kormány!) Horváth Zoltán képviselő urat is figyelmeztetem,, méltóztassék csendben maradni. (Reisinger Ferenc: A nyugdíjak 20—40%-át vonják lie szanálás címéh!) Ismételten figyelmzetetem Reisinger képviselő urat, méltóztassék végre csendben maradni. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger Ferenc képviselő urat rendreutasítom, (Mándy S^mu közbeszól. — Horváth Zoltán: Azt csak nem helyesli a képviselő ur, hogy Bacheréknak ennyi pénzt adtak? — Mándy Sanwi: Nem Bacheréknek adták, hanem az angoloknak. — Rupert Rezső: Mit szól hozzá nagy keresztény, hogy ilyen nagy zsidónak adtak 200 milliárdot?) Rupert képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! A válságban vergődő gazdasági életnek nagyon sok magánintézménye és vállalata van még, amelyeknek horribilis összegű külföldi tartozásaik vannak és én mély aggodalommal kérdezem a t. pénzügyminister urat, — örülök, hogy szerencsém van a minister úrhoz beszédem során — méltóztassék megmondani, vájjon más egyéb vállalkozók külföldi adósságait is akarja-e és az állam vagyonából ki fogja-e fizetni, ha nem is külpolitikai érdekekből, hanem egyszerűen csak abból a közgazdasági érdekből, hogy a Magyarország gazdasági élete iránt való külföldi hitel megi ne rendüljön? Ha ez a perspektíva áll előttünk, ha az adóalanyok tönkremenésének izzadtságcseppjei, amelyek milliárdokká válnak az állam kasszájában, arra valók, egy azokból nemcsak — mint a múltban — Bacher angol hitelezőit elégítsék ki, de a többi és más névre hallgató Bacheréknek, vállalkozóknak külföldi veszteségeit is Svájcban, Hollandiában, Amerikában és ahol akarják kiegyenlítsék, akkor ez ellen ép oly határozottan tiltakozunk, amint tiltakozunk a Baeher-féle szanálás ellen is. (Rupert Rezső: Bacher a maga vagyonával meglóg, ahelyett, hogy azt lefoglalták volna!) Amint említettem, nemcsak megtörtént kormányzati intézkedésekről, hanem a gazdasági életben készülő néhány intézkedésről is szót akarok emelni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Két olyan intézmény felállításáról van itt szó, amelyekről nagyon is beszélni kell, mert jogos aggodalmakat keltettek a gazdasági élet illetékes köreiben. Az egyik az u. n. Anyagbeszerzési Központ, (Bud János pénzügyminister: Megmondottam álláspontomat! — Rupert Rezső: Láttuk a Szénaközpontot! Milyen jól működnek ezek a központok!) El méltóztatott ennek tervét egészen ejteni? (Bud János pénzügyminister: Általában állást nem foglaltam arra vonatkozólag! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát én határozottan fogok állást foglalni ebben az ügyben. Azt mondja a mélyen t. pénzügyminister ur, hogy a központi anyagbeszerző hivatal felévi április hó 28-án, szerdán. 99 állítása kérdésében, amelynek körvonalai és félhivatalos 'közleményekről máris kibontakoztak, e pillanatban nem foglal állást. Ez. azt jelenti, hogy nem ejtett© el a gondolatot, ha azt mondaná, hogy állást foglal és nem tartja szükséges felállítandó intézménynek, akkor tárgytalan volna beszédem. (Bud János pénzügyminister: Költségvetési beszédemben határozottan beszéltem erről a kérdésről!) Én is határozottan kívánok erről beszélni. (Rupert Rezső: Megnyugtatás kell, hogy nem akarják megcsinálni!) Elnök: Rupert képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék folyton 'közbeszólni. (Bud János pénzügyminister: Van olyan cikk, amelyet be lehet szerezni központilag", például a szén!) Nagy Vince: Azok a közlemények, amelyek e trágyban megjelentek, bizonyos felsorolást tartalmaztak, hogy ezeknek meg ezeknek az áruknak központi beszerzéséről lesz szó. De egyúttal odabigyesztették a felsorolás végiére, hogy stb., vagyis nyitott sorát hagyjá'K az elképzelhető összes cikkeknek és áruknak. Ha szocialista államban élnénk, akkor a, pénzügyminister ur vagy az f egész kormányzat bizonyára egyes kvalifikációt kapna az árubeszerzések központosításáért. Egy olyan államban azonban, ahol polgári kormányzat van s amely állam; nagy r többségben polgári összetételű, polgári' rétegződésű, mi az érdekelt pcd'gári rétegek, az ipar és kereskedelem érdekében tiltakozunk ennek az intézménynek felállítása ellen. (Esztergályos János: Nem sikerült a bolsiknak sem. nem sikerül most sem!) A szanálás óriási adóterheivel^ a hitelpolitika gyöngeségével' és a hitelkilengések elnézésével agyonsújtott ipartól és kereskedelemtől várja a pénzügyminister úr évről-évre az előirányzott bevételeket, ellenben most ő maga jön e két közgazdiasági áíg teherbírásának aláaknázására azzal, hogy felállít egy központi konkurrens intézményt, ezeknek a részint taxatíve felsorolt, részint fel nerní sorolt, de elképzelhető cikkeknek központi beszerzésére. (Drozdy Győző: Hány százalékot kell majd leadni a pártkasszának^ — Szomjas Gusztáv: De könnyen áll maguknál a gyanúsítás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak megengedni, hogy Nagy Vince képviselő ur is szólhasson. Nagy Vince: Nem polgári gazdaságpoliha az amúgy is túlterhelt adózó osztályoknak nem engedjük meg. hogy végre viszszajusisanak a békebeli kereseti lehetőségekhez, ha nem a nagykapitalizmusnak egy magánvállalkozása jön és csavarja ki az életlehetőségeket a kisiparnak és a középiparnak, a kiskereskedelemnek és a középkereskedelemne'k a kezéből, hanem maga az úgynevezett polgári irányzatú kormányzat állit fel ilyen, a •a kommunizmus felé haladó intézményeket. A kereskedelem és az ipar, főleg pedig ennek kiskategóriái épugy, mint a mezőgazdiaság kisemberei, nem birják el tovább azt, hogy terheik növekedjenek, kereseti lehetőségeik csökkenjenek. Két kézzel, sőt száz kézzel méltóztassanak kereseti lehetőségeket és alkalmakat nyitni. Mi a fővárosnál is, ahol alkalmunk van a szakbizottságokban és a közgyűlésen, hogy a fővárosi üzemek kérdését megbeszéljük, nagy r érzékenységgel és ezekre a kérdésekre való óvatos vigyázattal fogjuk keresni az alkalmakat, hogy a nagykapitalizmus kezéből a főváros kezébe került és községesitett nagyüzemeket, amelyek a nagytömegeknek közszükségleti cikkekkel való jobb és olcsóbb ellátását szol-