Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-528
À nemzeigyülés 52è. ütése 1926. es amiért fel kell hivnom a t. többségi párt ügyeimét arra, hogy több kegyeieltel legyenek azok iránt, akik a mentelmi jogot mint nagy közjogot hagyták reánk örökül. (Zaj.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ha a nemzetgyűlés a mentelmi jogot a frankügy piszkos hullámaiból nem menti ki tisztán, akkor az ország jövője talán többet szenved eoből az ügyből kifolyólag, mint az egész frankügyből kifolyólag, amely egyszer mégis csak lezáródik, de a mentelmi jognak ilyen megsebzése be nem látható időn belül éreztetni fogja a maga végzetes hatását. Az ember, ha nem politikus, ha el tudja magát vonatkoztatni a politikától, bizonyos kontemplativ álláspontra helyezkedik és végig fut gondolataival az egész eseménysorozaton, amely a frankügyben a közvéleményt izgatja, ós megdöbbenve látja azt, hogy azok a barátok, azok az egy gondolkozású társadalmi egyedek, akikkel ő minden kérdésbe^ amely a moralitás szempontjából irányadó, egyet tudott érteni, ennél a frankügynél nem tudnak találkozni. Itt a vélemények elágaznak és ebből arra a nagyon szomorú megállapításra kell jutnunk, hogy a morál a maga társadalmi vonatkozásaiban még meg tud tisztulni és eszményi magaslatra tud emelkedni, —• bár ott is erős- megrendülésnek van kitéve gazdasági, szociális és kulturális okokból — de mihelyt politikai megítélés alá kerül valamely cselekmény, akkor a morál maga is igen labilis valami lesz, akkor a politikai elfogultságok külön erkölcsi törvényeket emelnek és azok az emberek, akik egyébként egyetemes felfogásuknál, kultúrájuknál, szellemi emelkedettségüknél fogva a morál nagy, mélyenjáró értékét a társadalmi, állami és emberi életben mérlegre tudják vetni, itt egyszerre hibás szemüekkó válnak és máskép látják magát az erkölcsöt. A politika szerint az erkölcs nem egy, (Mozgás a jobboldalon.) hanem a politika szerint az erkölcs aszerint erkölcs, hogy nekem jó vagy rossz. Ezt a megállapitást kénytelen vagyok megtenni, amikor erről a mentelmi jogsérelemről beszélek, mert voltaképen nem is jogi szempontból kellene az ügyet megvizsgálni, hanem tisztára morális szempontból, abból a szempontból, hogy a ministerelnök ur egy ilyen vádat eltürhet-e és szabad-e mesterkedni olyan irányban, hogy ez a vád ne legyen bizonyitható... (Kováts-Nagy Sándor: Nagyon szines!) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: ... szabad-e elzárnia a ministerelnök urnák az igazság útját, (Hajós Kálmán: Azt akarja a ministerelnök ur!) amikor voltaképen elsősorban a maga igazáról van szó. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Csak Pakots képviselő urat illeti a szó. (Zaj. — Kováts-Nagy Sándor: Nagyon szép volt a mondat!) Pakots József: A ministerelnök ur vallomásra akarja kényszeríteni a tanút, de nem akarja, hogy a tanúból vádlott legyen, aki bizonyíthat. (Mándy Sámuel: Majd azután! Később lesz vádlott! — Kováts-Nagy Sándor: Még elérheti azt is!) Nem tudom, mit gondol a ministerelnök url Ha ellenem, a magyar kormány elnöke ellen ilyen súlyos vádat emelnek, amely vádemelés egyúttal a kormány presztízsének csorbulását jelenti (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és csorbítja a kormány képességét arra, hogy Magyarországot reprezentálja, (Kováts-Nagy Sándor: Ezt már ő megmondta!) főképen, a mai szomorú helyzetben, külföldön, évi március hó 29-en, hétfőn. 05 — ami leginkább fontos az egész kérdésben, mert Magyarországon mi elintézzük valahogy bajunkat, nyomorúságunkat egymás között belpolitikailag, de hogyan tudjon a ministerelnök ur külföldön ilyen handicappel képviselni egy országot — hogy van erkölcsi ereje és bátorsága ehhez. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Van! Van! — Hajós Kálmán: Aki vádol és elbújik, annak kell bizonyítani! A mentelmi jog mögé nem lehet elbújni! — Horváth Zoltán: Vallani akar, állítsák a bíróság elé! — Hajós Kálmán: Mint tanú többet bizonyít, mint ha sértett! — Kováts-Nagy Sándor: Vázsonyi Vilmos előbb magyarázta, hogy a tanú bizonyító eszköz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, (Hajós Kálmán: A taínuzás kötelessége mindenkinek!) Pakots József: Ahogy hallom ezt az eszmecserét, eszembe jut, hogy ez tulajdonképen a politikai homouzion és homoiuzion vitája. Senki nem akart a másik igazáról tudni, holott meg lehet találni az igazat magában az igazságban. Ne méltóztassék ezt a kérdést jogiászilag megítélni, akkor rögtön tisztázódik a kérdés, mert a maga valóságában jelentkezik. Amit én mondtam a moralitás szempontjából... (Hajós Kálmán: Nem szabad vádolni anélkül, hogy nem volna alapja! — Felkiáltások: Tessék bizonyítani!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Nagy Sándor képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. — Hajós Kálmán: Régi politikai trükk a sajtóper! Soká tart!) Pakots József: Azt mondom és vallom, hogy egy másodpercig sem volna szabad a ministerelnök urnák magánhagyni ezt a vádat. Ha akárminő eszközt felajánlanak neki annak bizonyítására, hogy ő itt bűnrészes, vagy tudott róla, és ő az ellenkezőjét be tudja bizonyítani, egy másodpercig sem késhetik ennek elfogadásával. Teljesen jogos tehát mindnyájunk részéről az a feltevés, hogy a ministerelnök ur nagyon jól tudja, hogy miért nem engedi képviselőtársunkat a bíróság elé. (Mándy Sámuel: Három hónapig tart!) Akkor eltart három hónapig, de az igazság kiderül. (Mándy Sámuel: Ezt el kell intézni!) De méltóztatik ezzel a tanúvallomással az igazságot kideríteni 1 ! (Mándy Sámuel: Egészen biztos!) Egyáltalán nem derül ki, mert abban a pillanatban, amidőn a bizonyítékokat nem terjesztheti elő, amidőn el van ütve a bizonyítástól, nem derülhet ki annak a vádnak igazsága, amellyel illeti a ministerelnök urat. T. Nemzetgyűlés! Ismételten mondom, azok a jogászi fejtegetések, amelyek e kérdés körül elhangzottak, ugy látszik, eredményre nem vezetnek ugy látszik, nem tudják meggyőzni a többséget arról, hogy tarthatatlan a bizottsági véilemény. A moralitás szempontjából, a "nemzeti érdek szempontjából azonban meg kell önöknek győződniök arról, hogy ilyen játékot űzni ezzel a kérdéssel nem lehet, hogy ez frivol játék, és mindaz, ami ebben a kérdésben az önök részérői elhangzott, semmi más, mint hipokrízis. Önök nagyon jól ismerik a kérdés lényegét, de odaálltak elszántan, hogy minden körülmények között fedezik a ministerelnöki urat. Valamikor még sajnálni fogják ezt a téves magatartásukat. , Én elfogadom előttem szóló t. képviselőtársunknak azt az indítványát, hogy vétessék le a bizottsági jelentés a napirendről. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jcbboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak, mert be-
