Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

À nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. fejezem beszédemet. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Elfogadom Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak azt az indítványát, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) amely szerint vétessék le a bizottsági jelentés a napirendről, mindaddig, amig a királyi ügyészségtől be nem szereztetik az a tanúvallomás, amelyet őrgróf Pallavicini György a vádra vonatkozóan tett. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) nem vagyok tehát abban a helyzetben, hogy a bizottság javaslatát elfogadjam, hanem Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam inditványa mellett foglalok állást- (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? . Perlaki György jegyző: Herczegh Béla! (Zaj.) Herczegh Béla: T. Nemzetgyűlés! (Zaj a Ház minden oldalán. — Mándy Sámuel: Nem engedjük befejezni a vitát!) Azok közé tartozom magam is, akik a mentelmi jogban a parlamentáris élet igen fontos garanciáját látják. De épen, mert ilyen garanciának tartom a mentelmi jogot, nem tudom helytállóknak elfogadni a túlsó oldalról elhangzott érveket. A mentelmi jognak a politikai zaklatástól kell megvédenie a képviselőket. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Azt kell biztositania, hogy a képviselők szabadon mondhassanak véleményt és kritikát és ezért ne lehessen őket üldözni. Ebben az esetben zaklatásról beszélni fogalmilag is kizárt dolog, hiszen Pallavicini képviselőtársam nem is vádlott és igy őt senkisem üldözi. Csak tanukénti kihallgatásáról lehet szó és ha az igen t. képviselő ur hajlandó volt s hatósági jogokkal nem biró parlamenti bizottság előtt kihallgatása végett megjelenni, akkor nem veheti zokon, ha most tanukénti kihallgatása végett a bíróság kéri ki őt, (Ugy van! a jobboldalon.) amikor a tanuzás polgári kötelesség. A bűnvádi perrendtartás 205. és 208. §-ai állapitják meg azokat az okokat, amelyek fenforgása esetén a tanúságtétel megtagadható. A bíróságok feladata, hogy döntsenek abban a kérdésben, vájjon a tanúságtétel megtagadható-e. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Herczegh Béla: Ha ezt a jogot mi magunknak vindikáljuk, akkor ez nem a mentelmi jog védelme volna, hanem az élő-törvény megsértése a törvényhozók részéről. (Ugy van! a jobboldalon.) Én ebből nem kérek részt magamnak, semmiféle politikai célzattal és semmiféle esetleges személyi szimpátiából. A t. képviselő ur oly kijelentést tett, amely a frankhamisítás birói kogniciójánál lényeges momentum lehet. Nemes Bertalan t. képviselőtársam hivatkozott előttem a bűnvádi perrendtartás 192. §-ára, mely szerint tanuk gyanánt megidézhetők mindazok, akikről fel lehet tételezni, hogy a bűncselekmény lényeges körülményeiről tudomásuk van. (Horváth Zoltán: Közvetlenül! — Zaj a jobboldalon.) Hogy ezt Pallavicini György t. képviselő úrról fel lehet tételezni, azt ő maga mondotta, s ezt épen a t. túloldal vitatta heteken át. Midőn tehát a törvényre való hivatkozással és a törvény intencióinak megfelelően a biróság kikéri az őrgróf képviselő urat, csak a törvény intenciói szerint jár el, s mi is csak a törvény intencióit teljesítjük, amikor a biróság kérésének helyt adunk. (Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur azt állitotta, hogy a frankhamisítás a kormány tudtával történt. Ha ez igaz volna, akkor ennek a bünpernek tisztviselő-vádlottjai a Btk. 77. §-ára hivatkozhatnának, hivatkozhatnának az ellenállhatatlan kényszerre, a vis absolutára, hivatkozhatnának arra, hogy ha nem is életüket, de mindenesetre megélhetésüket veszélyeztették volna, amennyiben a kormány tudtával történt ezt a frankhamisítást teljesíteni elmulasztották volna. A beszámítás szempontjából is lényeges tehát a perben, hogy Pallavicini György őrgróf ebben az ügyben tanúvallomást tegyen. Es ha nem is állana ez meg a büntetőjog szempontjából, akkor is lényeges körülmény volna a mérlegelés szempontjából, mert ez a kérdés mindenesetre erősen befolyásolná a biróság által hozandó Ítéletet. Az ellenzék azt hangoztatta a t frankvita tárgyalásakor, hogy tisztán akar látni ebben az ügyben. Ha az ellenzéknek valóban ez a célja és nemcsak az, hogy ezt a frankvitát politikailag is kiaknázza, akkor nem szabad elleneznie azt, hogy Pallavicini t. képviselőtársunk ebben az ügyben kihallgattassék és nem szabad ellene lennie annak, hogy eskü alatti kihallgatása is megtörténjék, hogy az ügyre ezzel is valóban világosság derüljön. Az ő személyét illetőleg arról van szó, hogy esküvel is megerősítse azt, amit itt állított és én ugy érzem, hogy ebben az esetben ugy a t. képviselő urnák, mint az igen t. ellenzéknek is inkább az ellen kellene tiltakoznia, ha ez a párt és ez az oldal meg akarná akadályozni, hogy a t. képviselő ur esküvel is megerősitse azt, amit itt csak állitott a parlament tárgyalásai során. Még csak egy pár szót akarok mondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Amikor a kereszcény világ evangéliumi csodájának nagyhetében, húsvét ünnepének hetében folyik ez a tárgyalás, amikor tegnap a vallásos keresztény emberek a kereszténység hozsannáját hallgatták, vagy énekelték, akkor én nem tudom és nem is akarom magam kivonni abból a hangulatból, amibe engem családi nevelésem és családi hagyományaim e nagy penitenciás héten szoktak tartozni. És ebben a hangulatban szinte önként felmerül előttem az a kérdés, hogy a magyar nemzet hozsannáját, a magyar nemzet kiáltását a felszabadulásért, vájjon ez a nyilvánvalóan kicsinyes ellenzéki torzsalkodás jelentheti-e? Felmerül előttem az a kérdés, hogy ez a vita, melyet mindenki megunt már itt, (Ugy van! a jobboldalon.) és amelyet az országban egyhangúlag mélyen elitélnek, (Ugy van! jobbfelől.) méltó-e ennek a szegény, nyomorgó és vivó dó nemzetnek húsvéti nagy hetéhez? Felmerül előttem az kérdés, hogy Pallavicini őrgróf mentelmi ügye az a nagy magyar probléma-e, amely — mint a cirénei Simon tette volt — könnyiteni segiti a magyar nemzet súlyos keresztjét a magyar Golgotán. Én ugy érzem, hogy nem az és amikor a bizottsági előadó ur jelentését elfogadom, hiszem és remélem, hogy szebb és boldogabb húsvéti nagyhét is fog még elkövetkezni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! (Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Én nyugodtan várhatok, mert egy óráig ugy sem beszélek, tehát van időm. (Zaj.) Igen t. képviselőtársamnak az ünnepi hétre való alludálása, mely szerint kéri, hogy ezt a hetet ellenzéki torzsalkodásokkal ne töltsük eh engem bizonyos tekintetben feleletre késztet, A képviselőtársam tagja volt annak a parlamenti vizsgáló-bizottságnak, •