Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 351 vasúti költségre és egyébre, mire a válasz az volt, hogy nem a jen dőr tan ácsos tiltotta be, mert a betiltás felsőbb utasitásra történt. Miért nem értesitettek bennünket ? — kérdezték az értekezlet résztvevői. Elfelejtettük ! — volt a válasz. Engedelmet kérek, állampolgárokkal még sem volna szabad igy bánni, mert ha már a rendőrtanácsos nem is akarja az értekezletet megengedni, akkor is előre értesiteni kellett volna őket, de nem értesitettek. Az egész dologban az a szomorú, hogy ez a rendőrtanácsos még orrot sem kapott ezért. Mindenki — elsősorban a ministerium — egész természetesnek találja, hogy a szocialistákkal igy kell bánni, mert az álJamraison ezt igy parancsolja. De hogy ennek milyen konzekvenciái lesznek, azt ugy látszik az urak nem gondolják meg. Az urak abból indulnak ki, amiből a nagy francia forradalom idején a francia mágnások kiindultak, amikor dőzsöltek, jóllehet a parasztságot már a forradalom lángjai nyaldosták. A francia mágnások azt mondották: »Utánunk vizözön!« Ugy látszik az állambölesesség ma is az, hogy: »Utánunk vizözön!« Itt vagyunk tehát újra és ők természetesnek találják, hogy a munkásságnak nyakára léphetnek és ugy bánhatnak velünK, mint ahogy az utosó kutyával szokás. (Mozgás jobbfelől.) Az a körülmény, hogy utón útfélén, hol nyíltan brutálisan, hol pedig alattomos tüszurásokkal akadályozzák a munkásság szervezkedését, vezet oda, hogy a munkásságnak nincs meg a lehetősége a munkabérek emelésére, életszintjének feljavítására. A munkásság ennek következtében lelkileg elfásul, testileg leromlik, ruha és lakás tekintetében lezüllik. Az államnak volna pedig feladata gondolni az állampolgárok jólétére, s ha az állam igy segiti elő saját polgárainak romlását ezzel a politikájával, s azzal, hogy a munkabéreket igyekszik alacsonyan tartani, a munkásmozgalmat elfojtani, nemcsak a munkásmozgalmat teszi tönkre, hanem a munkásság felett álló társadalmi osztályokat is. Ezeket az állapotokat látva lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson Ruskinnak a nagy angol esztétikusnak és filozófusnak az a mondása, melyet egy kőről állítólag Velencében olvasott; »Ne rabold meg a szegényt, mert szegény, sem a nyomorgót el ne nyomd az üzletben, mert az Isten megrontja az ő megrontóinak lelkét!« Ha a magyar közállapotokat, a frankhamisítást, s az ezzel kapcsolatban lejátszódott jeleneteket nézem, amelyeknek fültanúi voltunk, s látom azt a sok fortéimét, melyet ez felfakasztott, s amelynek szennyes árja végigcsorog az egész országon, eszembe jut ez a mondás: »Megrontotta az ur azoknak a lelkét, akik segitettek a szegényeket megrabolni,« (Szomjas Gusztáv : Ez igen magas nekem! — Csontos Imre: De ki rabolja meg ?). Ha nem értik, még egyszer felolvasom, mert tartozom kijelenteni, hogy az alatt a hat esztendő alatt, mióta önök vannak az uralmon, a magyar dolgozó nóprétegeket olyan példátlan nyomoruságba taszították, (Ellenmondások jobbfelől.) amilyenben még soha nem volt. (Szomjas Gusztáv : Ez demagógia!) Ez alatt a hat éves uralom alatt kiölték az emberek lelkéből az életöröm utolsó szikráját is, s ezt a vidám jókedvű magyar népet, amely életörömtől ragyogott, melynek fiairól, ha külföldre mentek, mindenütt dicsérettel emlékeztek meg, hogy milyen vidám fickók a magyarok, oly mélyre taszították le, hogy most életöröm nélkül, rongyosan, éhesen áll itt. Igazat kell tehát adni nekem, mert az Isten megrontotta az ő megrontóik lelkét. (Zaj.) De nemcsak ezen a téren érezzük a rendőrség omnipotenciáját, elhatalmasodását, mellyel a munkásmozgalmakat lehetetlenné teszi, a szakszervezeti mozgalmat üldözi példátlan rafinériával, vaskövetkezetességgel és álhatatossággal. (Saomjas Gusztáv : A szakszervezetben van a terror ! Agyonverik azt a munkást aki nem lép be !•) Ugyan ne tessék ilyet mondani. (Csontos Imre : Amig Magyarországon nem volt szakszervezet, nem volt ennyi szegény !) A képviselő ur összetéveszti az okot az okozattal. Előbb volta szegénység, azután kellett a szegénynek védekeznie, tehát szakszervezetet felállítani. 1809-ben Angliában alakult az első szakszervezet. Tessék elhinni, hogy ott nem nemzetközi izgatók csinálták meg a szakszervezetet, mert Anglia szigetország és még akkor meglehetősen el volt zárva a világtól ; megcsinálta az a körülmény, hogy a gazdagoknak sohasem volt elég, amit a szegényből kipréselhetnek. Ez kényszeritette a szegényeket arra, hogy szervezkedjenek és az összetartás erejével csikarjanak ki maguknak annyi munkabért, amennyit csak lehet Ez a szervezkedés alapja. (Zaj. Elnök csenget.) Ami a terrort illeti, méltóztassanak elhinni, jó pár esztendeig voltam szakszervezeti vezető, de nem igen tapasztaltam, hogy a terror meglenne. A terrort inkább a munkáltatók részéről tapasztaltam, mert a terror sokkal inkább erősebben és élesebben nyilvánul meg az ő részükről. De nemcsak a szakszervezetek terén nyilvánul meg a rendőrség terrorja, hanem átterjed még az irodalom terére is. A zeneakadémián egy rendőrtisztviselő megakadályozta egy iró előadását, mondván, hogy szocialista iró a zeneakadémián nem tarthat előadást. (Kabók Lajos : Ez rendjén van ?) Ha ez igy fog menni, akkor nagyon hamar meg fogjuk érni, hogy még az ország első színpadjáról, a Nemzeti Szinházból is ki fogják tiltani Bernhard Shawot, aki tudvalevőleg szocialista ; a könyvkereskedésekből ki fogják tiltani Anatole France-ot, Romain Hollandot, Weiset, az Operából Charpentiert, mert hiszen ők is szocialisták voltak és még egy egész sorozatot, igy Upton Sin clair-1. Méltóztatnak látni, eléggé jó társaságban vagyunk. Ezek az írók szocialisták, akik közül egyik-másik rendkivül sokat áldozott a szocialista mozgalmak fejlesztésére és ezeket azon a jogcímen, hogy szocialistáknak nem szabad a zeneakadémián szerepelniük, ki fogják tiltani majd a Nemzeti Szinházból, a könyvkereskedésekből, a képtárakból, az Operából csak azért, mert szocialisták. (Hedry Lőrinc: Kit tiltottak ki 1) Gergely Sándort, aki egyelőre még fejlődő iró ugyan, de, hogy mi lesz belőle, még nem lehet tudni; lehet, hogy egy magyar Romain Rolland, egy nagyszerű magyar őstehetség, kiből esetleg egy másik Móricz Zsigmond is lehet. Vannak sokan, akik azt mondják, hogy ha Petőfi megérte volna az 1867-iki kiegyezést, akkor belőle is olyan schwarz-gelb lett volna, mint amilyen Jókai Mór lett. Nem lehet tudni, hogy mi lett volna Petőfiből, de tudjuk, hogy fiatal volt, nagyszerű verseket irt, olyanokat, amilyeneket a rendőrség ma nem szivesen hallgat és nekünk, munkásoknak, különben is tiltja, hogy az ő verseit szavaljuk. Azon a jogcímen, hogy megtiltották a Zeneakadémiában azt, hogy Gergely Sándor felölvasast tartson, ugyanolyan jogcímen meg lehet tiltani azt is, hogy a Nemzeti Színházban előadják Bernhard Shaw-nak egyik-másik darabját, pl. Tanner John házasságát. Be fogják tiltani — s amennyire a kultuszmin ister urat én ismerem, ha nem szégyelné magát emiatt a külföld előtt, már régen betiltotta volna — mert ezt is szocialista