Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

352 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. iró irta. Mert oda fognak vezetni itt az állapotok, ha ez tovább igy tart. A képtárak. Ha egy festőművész ihlettől eltelve egy szép festményt csinál, amelyen véletlenül az emberi testnek egyes részei kissé túlságosan világosan láthatók, akkor a rendőrség, mint komoly cenzor lép fel és a festményt be kell venni. A mozikat cenzurálják nemcsak a rendőrök, hanem ott még tisztelendő jezsuita atyák is benne vannak a mozieenzurában. Vigyáznak nagyon az erkölcsökre. (Zaj a jobboldalon.) Nem az ellen van kifogásom, de megmondom, hogy hol volna jobb egy kissé az erkölcsöket javitani. Vannak a rendőrségnek külön emberei, akik bejárják a könyvkereskedéseket, hogy nem árulnak-e az ifjúságnak pornográf iratokat. Külön figyelik meg a trafikokat, hogy nem-e árulnak olyan képes levelezőlapokat, amelyek a jóizlést sértik. Külön figyelik meg a szinházakat. Ha egy rendőrtisztviselő egy kissé rosszul ebédelt vagy vacsorált és a gyomra el van rontva és kolerikus s a szinházban kissé szabadabb darabot adnak, az a rendőrtisztviselő jelentést tesz a dologról s a darab előadását betiltják. A rendőrség beleavatkozik a művészetbe s ellenőrzi az előadandó darabokat, védi az erkölcsöket. De kérdem önöket, hol marad az erkölcsvédelem akkor, amikor a kültelki lakásokban három-négy család kénytelen egy lakásban összehúzódni és egy serdületlen gyermek kénytelen végignézni a legelemibb emberi cselekedeteket? Ezt nem látja a rendőrség? Vagy a tanyákon, mikor a kénnel kifüstölt birkaistállóba embereket, mezőgazdasági munkásokat, férfiakat és nőket egyaránt belakoltatnak, ki vigyáz azoknak az erkölcseire? Ki vigyáz az erkölcsökre a tanyán, amikor két vagy három cselédfamilia lakik együtt egy szobában, miután kénytelen együttlakni, mert másutt nincs hely? Nagyon furcsán áll az erkölcs-csőszködés itt a rendőrség kezében, meglehetősen furcsán fest ez az erkölcs-csőszködés, amely csak a külsőségeket nézi, amely csak az irodalom, tudomány és művészet berkeibe hatol be sáros rendőrcsizmával én garázdálkodik ott, mint ahogy a bika garázdálkodik a vásártéren a gölöncsérek csapatai között s ugyanakkor nem látja meg, hogy mi történek az utcán, a lakásokban, nem látja az erkölcsrontó dolgoknak egész légióját és elsősorban nem látja azt, hogy egy országban a tiszta erkölcs alapja a gazdasági helyzet jósága, {ügy van! a szélsőbaloldalon.) A háború utáni Belgiumban az én fülem hallatára jelentette ki Gamba belga minister azt, hogy: nekünk sikerült a prostitúciónak gátat vetni azért, mert olyan gazdasági helyzetet teremtettünk, amelyben a gazdasági viszonyok által okadatolt prostitúció majdnem lehetetlen. Ezzel szemben nálunk a rendőrség és az államhatalom — a rendőrséget nem akarom ezért felelőssé tenni, mert hiszen a rendőrség nem a maga akaratából cselekszik, hanem felsőbb utasításra — csak az erkölcsöket védi. De — amint mondottam — ebben a tekintetben is csak a külsőségeket nézi. Ha az irodalomban, tudományban és művészetben valamilyen obscen dolgot vesz észre, abba rögtön belegázol. De hol van az a hatóság, amely egyszer bátorságot venne magának arra, hogy elmenne Budapest környékén a vegyészeti gyárakba, a textilgyárakba, a dobozgyárakba, a csokoládé- és cukorkagyárakba és megnézné, hogy az ott alkalmazott asszonyok és leánygyermekek milyen viszonyok között dolgoznak, hogy ezért a 10 órai megfeszített munkaidőért mennyi fizetést kapnak? És van-e olyan jótékony nőegylet, amely fáradságot venne magának és kiküldene a jótékonykodó hölgyekből egy expediciót Budapest kültelkére, hogy tanulmányozzák egyszer azt, hogyan él az a szegény munkásnö, akinek 1500—1600 korona órabére van és aki 10 órai munkaidőt kénytelen ledolgozni abban a sokszor füstös, abban a sokszor gőzös és gázokkal telitett levegőben ? Erről még nem hallottunk, erre a hatóság nem találkozik. Ha a józsefvárosi kurtakocsmában három-négy elkeseredett proletár összejön és arról fecsegnek, talán a bortól egy kissé mámorosan, hogy mi lenne akkor, ha Kun Béla visszajönne, biztosak lehetünk afelől, hogy két óra múlva mind a hárman a főkapitányságon ülnének, és megkezdődnék a kihallgatás, amely nem szalonnyelven és nem előkelő gesztusokkal történik. Ha egy képkereskedő kiakaszt egy meztelen nőt, biztosak lehetünk, hogy a festményt 24 óra alatt eltávolitják onnan, de az erkölcsrontás kutforrását, az alaesony munkabéreket és a förtelmes kizsákmányolását a serdülő gyermekeknek és gyenge asszonyoknak, nem nézi senki. Alakulnak nőegyesületek súlyos állami és társadalmi támogatással, amelyek céljukul tűzik ki, hogy a magyar fajt meg fogják nemesiteni, amelyek minden alkalommal tremoló hangon és a jogosnak látszó elkeseredés hangján beszélnek rólunk, szocialistákról, de ezeknek a nemes lelkű hölgyeknek sohasem esett meg a szivük azokon a szegény páriákon, akik reggel 6 órakor állnak munkába és mert nem telik villamosra, csak este 8 órakor érnek haza és az utcán ki vannak téve a gazdag ifjú urak minden csábitásának. ^ (Hedry Lőrinc: Ez túlzás!) Nem túlzás ez. A képviselő ur nem jár ott, ahol én járok, mert ha ott járna, akkor megtudná, hogy ez nem túlzás. (Gubicza Ferenc: Faluhelyen mégis többet fizetnek, mégis csak jobb faluhelyen, mert ott 25.000 koronát fizetnek!) Ezek óránként kapják a bért, tessék megérteni, 1500—1600—1800 korona órabért kapnak. Kétségtelen az, hogy amig az egyik oldalon az államhatalom üldözi a munkásmozgalmat, ugyanaz az államhatalom a másik oldalon szabadjára hagyja mindazokat a dolgokat, főképen pedig a kizsákmányolást engedi szabadjára és ezáltal pusztítja és rombolja a jövő generációját. Tegnap Griger igen t. képviselőtársam beszélt itt az irredentáról s nekem, mikor ma a lapokat olvastam — én már ilyen hazaáruló^ vagyok — önkénytelenül eszembe jutott, hogy vájjon a Csehszlovákiában dolgozó munkások mit is gondolnak erről a beszédről? Nekik ugyanis a törvény biztositja a 8 órai munkaidőt és a cseh-szlovák ipari felügyelők csak nagyon ritka esetekben engedik meg a munkaidő meghosszabbitását. Nálunk elsősorban elkezdte a Rimamurány-Salgótarjáni a munkaidő leszoritását s ezzel egyidejűleg a munkabér leszállitását és a Rimamurány-Salgótarjániak ózdi telepén az embereknek gyilkos munkában, hengereléseknél, vasolvasztásoknál és a Martinműveknél 12 órai munkaidő mellett kell dolgozniok, és az állami művek természetesen a helyett, hogy jó példával elöljárnának, hogyan lehet 8 órai munkaidő mellett is termelni, szintén visszatáncolnak, ők is 12 órai munkaidő mellett dolgoztatnak. Ha megnézzük az állami művek munkabéreit és összehasonlítjuk a magánüzemeknél fizetett munkabérekkel, azt fogjuk tapasztalni . . . (Szomjas Gusztáv : Mi is 12 órás ülésen leszünk itt nemsokára!) Az nem baj, az nekem nem fog fájni! (Kabók Lajos közbeszól) Elnök: Csendet kérek Kabók képviselő ur! (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! (Gubicza Ferenc közbeszól.) Gubicza képviselő, urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Én nyugodtan várom azt, mert ha az én proletártestvéreim tudnak dolgozni 12 órát a Martin-kemence mellett, ahol 1800 fokra van felhevitve a vas, én is kibirom itt a 12 órát. Elég edzettnek érzem magamat és cseppet sem