Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

A nemzetgyűlés 528. ülése 1926. amelyre az egész világ figyel, ilyen erős vádat emelnek ellene, (ügy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a részességnek és a bűnpártolásnak vádját. Én tehát azt hiszem, hogy a kormány, amely kifelé a maga beesületét mindig a nemzet becsülete gyanánt tünteti fel, amely a kormány külföldi barátait és külföldi ügynökeit, mint a magyar ügy barátait és ügynökeit szerepelteti, levonja ebből a logikai konzekvenciákat és nem fogja őrgróf Pallavicini Györgynek azt a kegyelmet, azt a mentességet adni, hogy emiatt a súlyos vád miatt ellene eljárást nem indit és ellene vádat nem emel. (Drozdy Győző: Nagy erkölcstelenség volna, az bizonyos! — Halász Móric: De máskép kellett volna megfogalmazni, mert igy nem lehet pert inditani!) Dehogy nem lehet. Ha valaki azt állítja, hogy a kormány részes ebben az ügyben, hogy a kormány mindent elkövetett, hogy ezt az ügyet eltussolja, ez egy határozott állítás. Erre az állításra vonatkozóan tartozik őrgTÓf Pallavicini György az ellene megindítandó perben bizonyítékait felhozni. (Halász Móric: A nyilatkozatban az volt, hogy hónapok óta tud róla!) Tartozik ezt bizonyítani. (Halász Móric: Ez igaz, mert november 16-án vagy november végén tudott róla!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi Vilmos: Bocsánatot kérek, nem hiszem, hogy őrgróf Pallavicini György^ ilyen léha kifogás mögé menekülne, hogy azt értette ezalatt, hogy a kormány a bűnvádi^ eljárás megindítása óta tudott erről az ügyről. Az az értelme az ő vádjának, — egész beszédéből és nyilatkozatából kitűnik — hogy ő a kormányt azzal vádolja meg, hogy tudott a dologról és nem tette meg kötelességét, még mielőtt az eljárás megindult (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Neubauer Ferenc: Akkor pedig beletartozik a frankügybe!) és fenmarad a bűnpártolás vádja, amely általában sohasem vonható be az alapperbe, amelyet tehát másképen, mint rágalmazási perrel soha tisztázni nem lehet. De indokolnom kell még & továbbiakban is, hogy miért nem vagyok hajlandó elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy őrgróf Pallavicini György mentelmi joga függesztessék fel s ő esetleges kényszerrendszabályok végett adassék át a vizsgálóbírónak. Ha abban az ügyben, amely üggyel kapcsolatosan kívánják őrgróf Pallavicini Györgyöt kihallgattatni, vagyis az alapfrankügyben, nem lettek volna olyan abnormitások, mint amilyeneket észleltem ebben az ügyben, akkor nem tulajdonítanék ennek a kérdésnek nagyobb jelentőséget. Ha ebben az alapügyben láttam volna a mohó nagy törekvést a teljes igazság kiderítése után, akkor őrgróf Pallavicini György kihallgatása tekintetében is azt kellene tartanom, hogy ugyanez a mohó nagy vágy nyilatkozik meg a világosság, az igazság után, ezért kívánják mindenáron őrgróf Pallavicini György kihallgatását. Én azonban ebben az ügyben nagyon sok abnormitást észleltem. Ezek az abnormitások indokolják azt, hogy nem adhatom szavazatomat arra, hogy őrgróf Pallavicini Györggyel szemben kényszerrendszabályok legyenek alkalmazhatók. Ezek az abnormitások a következők: Az earész nyomozás iránya az volt, hogy csupán lépésről-lépésre annyit derítettek ki, amennyit kénytelenek voltak kideríteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha a t. igazságügyminister ur a múltkoriban itt felsorolta, hogy milyen lépéseket tettek a franciák közreműködése nélkül, évi március hó 29-én, hétfőn. 85 akkor viszont én rámutathatok ciripel, hogy még a legutóbbi napokban is a Mészáros Gyula lakásán foganatositandó házkutatásokra nézve a franciák tették meg az indítványt. A házkutatás foganatosítását kitolták azzal az indokolással, hogy ehhez vizsgálóbírói határozat kell, de nem végezhető sürgősen, holott — mint méltóztatnak tudni — sürgősség esetében a rendőrség maga is foganatosíthat házkutatást. (Baticz Gyula: Közben a lapok megirták a dolgot!) Amikor pedig a házkutatást foganatosították, a sürgősség szempontjából elfelejtették a franciákat értesíteni arról, hogy házkutatást tartanak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ilyen és hasonló esetek azok, amelyek teljesen abnormisok. (Drozdy Győző: Tiszta tusrolás!) Tudjuk, hogy egészen a legutóbbi időkig minden lépésre és minden bizonyíték beszerzésére nézve a franciáknak kellett indítványt tenniök s a letartóztatások mindig a franciák sürgetésére történtek meg. Az igazságügyminister ur érveléseivel szemben. f aki kijelentette, hogy ő a vádiratért sem felelős, rá kell mutatnom arra, hogy a vádiratért is felelős mert a vádiratot látta és jóváhagyta. Ez a vádirat ismét egy indokom arra, hogy látva a nyomozásnak és az eddigi eljárásnak abnormitását, ne adjam szavazatomat ahhoz, hogy őrgróf Pallavicini György ellen kényszerrendszabályokat alkalmazzanak, mert abban a vádiratban a frankügy főbűnösét, Nádosy Imrét bűnsegéddé degradálták az igazságügyminister ur hozzájárulásával. Az a körülmény, melyet én nagyon jól tudok, hogy ehhez a minősítéshez a biróság nincs kötve, semmit sem enyhit, sem a vádhatóságnak, sem pedig a kormánynak felelősségén. Nádosy val szemben láttunk egy rendkívül furcsa udvarias eljárást, amely az ő hazafias aggodalmaira volt nagy mértékben tekintettel. Nádcsy fogságba kisérése általában azt a benyomást keltette és azt a képet ujitotta meg, melyet Heine ir meg egyik versében, ahol látnoki sejtéssel leirja, hogy miként fogják valamikor a németek a császárt detronizálni és miként fogják a guilottine alá kisérni, mélységes fáidalommal, nagy gyászmenetben, nagy ünnepélyességgel, — s ezzel végzi versét: »So wie der Kaiser zum Schafott geführt, ganz untertänigst guilottiniert«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A Nádosy-félle eljárásban a »ganz untertänigst guillotiniert« eljárás, szentimentalizmus mutatkozik, kezdve a Nyul-utcai találkozásokon, ahol hazafias aggodalmait győzték le, folytatva az autózáson és folytatva a bűnsegéd! szerepen, amely Nádosy Karthauzi-hallgatásának jutalma. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nádosyt Gerő megvádolta, hogy ő bujtatta fel; Nádosy nélkül a bűncselekmény elkövethető nem volt. Nádosyról Windischgraetz kijelentette, hogy kezdettől fogva be volt avatva, Nádosynak bűnsegédi szerepbe való beállítása tehát abnormitás és jutalomjáték. (Ugy

r van! a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: És a fizetését a mai napig' is kapja!) Egy másik abnormitás ebben az ügyben a késedelmes eljárás Baross Gábor, a Postatakarékpénztár igazgatója ellen s az a különös elbánás, amelyben részesül. Én csak érintem ezeket a dolgokat, amennyiben egybefüggnek az őrgróf Paílavicini György ügyével, de nem kívánóin letárgyalni. Kétségtelen, hogy utoljára került a sor Baross Géborra és kétségtelen, hogy bár fényes segédlettel Windischgraetz lakásán többszörösen lebeszélték Windischgraetzet, hogy elkövessen pénzhamisítást ilyen komplikált módon, ellene emiatt vád nem emel-