Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

Ö4 A nemzetgyűlés 528. ülése 1926, nek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) így nem élveznek mentességet a terheltek, a vádlottak családtagjai, tehát arra vonatkozólag, hogy részes vagy nem részes-e a kormány, követett-e el bűnpártolást, vagy nem követett-e el, ezek a családtagok nem tagadhatják meg a vallomást arra való hivatkozással, hogy ebben az ügyben hozzátartozójuk van érdekelve. De továbbmegyek. Maguk a vádlottak sem tagadhatják meg a vallomást, (Hegymegi-Kiss Pál: Nádosy ur sem!) akik a bűnvádi perrendtartásban biztosított jogukkal élnek az eredeti bűnperben akkor, amikor kijelentik, hogy vallani nem tartoznak és ezen az alapon a vallomást megtagadják. Ebben a perben ezzel a mentességgel ők sem élhetnek, Egy főtárgyalás! elnökünk, aki később a Curiának lett egyik disze, igen klasszikusan jellemezte azt a jogot, amely a tanukkal szemben a vádlottakat megilleti, amidőn egy tanúval szemben, aki egy kissé eltért az igazságtól, ezzel a klasszikus figyelmeztetéssel élt: jegyezze meg a tanú ur, hogy a bűnvádi perrendtartás szerint ebben a teremben csak egy embernek van joga korlátlanul hazudni és ez a vádlott. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Neubauer Ferenc: Azért akar Pallavicini vádlott lenni! — Pakots József: Szegy élheti magát ezért a kijelentésért! Valóságos egyiptomi sötétség! — Szabó Sándor: Idéztem a múltkor a képviselő úrral szemben!) Ugylátszik, egészen értelmetlen dolog az, hogy herceg Windisehgraetz Lajos és társai ügyében a vádlottaknak joguk van hallgatni, joguk van nem mondani igazat, mert ez a jog a vádlottat megilleti, ellenben abban a perben, amelyet őrgróf Pallavicini György ellen inditanak, mint tanú nem hallgathatnak és nem is mondhatnak valótlanságot. (Mozgás a jobboldalon.) Tessék ezen mulatni! (Horváth Zoltán Neubauer Ferenc felé: Olyan embernek tartja az államtitkár ur Pallavicinit, aki feltétlenül hazudni akar? Tessék erre felelni! — Az imént tetszett mondani!) Őrgróf Pallavicini György megtette vallomását és amikor felajánlotta magát arra, hogy »tessék ellenem pert indítani« és amikor arra a felszólításra, hogy másutt is ismételje meg állításait, megismételte másutt is a mentelmi jog védelme nélkül, őrgróf Pallavicini György megmondta már azt, ami mondanivalója van. Hogy megvannak-e bizonyítékai, vagy nincsenek meg, azt se nevetéssel, se zajos derültséggel, sem felháborodással, sem szavazással nem lehet elintézni; azt csak a per megindításával lehet elintézni. Ha pedig a pert meg nem indították, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsóbalöldalcn.) akkor hiába akarják elleplezni a félénkségét ilyen hadmozdulatokkal, hogy őrgróf Pallavicini Györgyöt tanuzásra akarják kényszeríteni akkor, amikor ő erre az ügyre vonatkozóan — amiről itt eddig nem beszélt senki sem — a királyi ügyészségnél tulajdonképen meg is tette tanúvallomását. Mikor az igazságügyminiszter ur itt arról beszélt, hogy egy Loreley akarja őket arra csábítani, hogy rágalmazási pert indítsanak Pallavicini György őrgróf ellen, akkor ugy látszik elfelejtette, hogy a Loreley csábitásnak az volt a következménye, hogy az ártatlan hajós a Rajna örvényeibe fúlt. (Neubauer Ferenc: A gróf vízbe fúlt!) Amikor tehát az igazságügyminister ur ezt a szellemdus Loreley-hasonlatot mondta és kijelentette, hogy nem csábittatják el magukat semmiféle Loreley által, hogy ezt a pert megindítsák, tulajdonképen beismerő vallomást tett arról (Ugy van! Ugy van a balés szélsőbaloldalon.), hogy az örvénytől félnek . évi március hó 29-én, hétfőn. e per megindításánál és az elnökség nagy mulasztást követett el, hogy midőn az igazságügyminister ur ezt a nyilatkozatot megtette, ismét nem függesztette fel az ülést, mint a mültkor, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és az igazságügyminister urnák ezt a nyilatkozatát nem hagyatta ki a gyorsírói feljegyzésekből, mint múltkor a szokolokra vonatkozó hasonlóan szellemdus nyilatkozatát. (Hegymegi Kiss Pál: Bíróság, mint örvény!) Elnök: Nem hagyhatom szó nélkül a képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy a naplóból bármi is kihagyatott volna. Erről nekem tudomásom nincs és a Ház elnökségének egy tagja sem tett ilyen intézkedést. A Ház naplója mindig teljes. (Horváth Zoltán: A másik két elnök ur tud róla!) Méltóztatnak tudni, hogy igen sokszor közbeszólások sem szerepelnek a naplóban, tekintettel a nagy zajra. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Pakots József: A felfüggesztés zajában! Ez egész beszédet ki kellett volna törölni!) Vázsonyi Vilmos: Ha tehát kutatom, hogy mi a célja annak, hogy kényszerrendszabályokat kivannak alkalmazni őrgróf Pallavicini Györggyel szemben, akkor arra kell rámutatnom, hogy a cél egyszerűen az, hogy ki akarnak csavarni a kezéből egy fegyvert; nagyon kíváncsiak arra, hogy őrgróf Pallavicini Györgynek milyen bizonyítékok állanak rendelkezésére és e kíváncsiságukat minden kockázat és felelősség nélkül óhajtják kielégíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a rejtély magyarázata. A bürók^ homályában, a nyilvánosság kizárásával akarják, hogy őrgróf Pallavicini mondja el. melyek azok az adatai, amelyekből a kormány részességére következtet és melyek azok az adatai, amelyekkel alá akarja támasztani azt az állítását. hogy a kormány bűnpártolást követett el. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már kifejtettem, hogy a második részre vonatkozóan a bíróságnak tulajdonképen semmi joga sincs • őrgróf Pallavicinihoz kérdést intézni, mert ezek a kérdések a bűnperrel, amely tárgyaltatni fog, semmiféle kapcsolatban nincsenek. A magam részéről azon az általános erkölcsi alapon állok, hogy amennyiben nagy közjogi akadályok nincsenek, mindenki tartozik tanúvallomást tenni. Ezért voltam azon az állásponton őrgróf Pallavicini esetében is, hogy arra vonatkozóan, ami a bűnperre tartozik, ami tehát alterálhatja felelősségét, ártatlanságát vagy bűnösségét herceg Windischgraetz Lajos vádlott-társainak, őrgróf Pallavicini György erkölcsileg kötelezve van vallomást tenni, és őrgróf Pallavicini György ezt a vallomást meg is tette. Ennek következtében tulajdonképen megtette azt, amire erkölcsileg kötelezve volt, teljesen eltekintve a dolog másik részétől; fenmarad viszont a kormány számára az az erkölcsi kötelesség, hogy senkit aki ellene a nyilvánosság előtt az immunitás védelme nélkül ország-világ szine előtt vádat emel, ne részesítsen abban a kedvezményben, hogy nem pereli be. mert amint az immunitás nem a képviselő joga, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ugy a kormánybecsület — amelyet olyan nagy előszeretettel méltóztatik azonosítani a nemzet becsületével — sem magának a kormánynak kizárólagos tulajdona és a kormány nem válogathat abban, hogy mikor méltat arra egy vádat, hogy amiatt rágalmazási pert indítson vagy ne indítson, de legkevésbé válogathat ebben a kérdésben a maga kénye-kedve szerint akkor, amikor egy ilyen életbevágó nagy ügyben,