Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-528
A nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-en } hétfőn. ŐS még azt lehet mondani vagy azt lehet vitatni, hogy herceg Windisehgraetz Lajos ás társai ellen inditott perbe bevonható a kormány részessége azon az alapon, hogy ez a terheltek vagy vádlottak felelőssége szempontjából nem lehet irreleváns, Pallavicini György őrgróf nyilatkozatának második része, amely arról «szól, hogy a kormány el akarta tussolni ezt az ügyet, egyáltalában nem tartozik a bűnperre és ebből a bűnperből a legkönnyebb módon kirekeszthető, mert hisz ez egy utólag bekövetkezett állitólagos cselekménye a kormánynak, amely tehát a terheltek vagy vádlottak bűnösségével egyáltalában kapcsolatban nincs amelyet avval csak kapcsolatba lehet hozni esetleg később felmerülő körülmények következtében. Ha a kormány nem is volt részes a vádlottak cselekményében, akkor is megcsinálhatja később az eltussolást. Az a biróság tehát, amely ezt az ügyet vizsgálja, egészen nyugodtan helyezkedhet!k arra az álláspontra, hogy ez a kérdés egyáltalában nem tartozik a bünper keretébe és a bűnper keretéből kirekeszthető; úgyhogy őrgróf Pallavicini György erre vonatkozólag ki sem hallgatható, mert ennek a kérdésnek a bűnperhez egyelőre semmi köze nincs. (Ugy van! Ugy •van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Nagyon helyes !) Mámost a bűnvádi perrendtartásnak az a szakasza, amely a tanú ellen alkalmazandó kényszereszközökről szól, feltételezi azt, hogy a tanú olyan körülményekre vonatkozólag tagadja meg a vallomást vagy feleletet, amely körülmény közvetlenül a bűnperre tartozik. Ebben a tekintetben tehát őrgróf Pallavicini György nyilatkozatának egyik része kétségtelenül nem tartozik erre a bűnperre, igy tehát nem is szorítható vallomástételre. (Horváth Zoltán: Ez csak világos!) Majd rá fogok térni, hogy második részében pedig őrgróf Pallavicini György már tett vallomást. Ez az, amit itt egyáltalában nem haillottam és amit az előadó ur is előadásában teljesen mellőzött. Őrgróf Pailavicini György már ezen megkeresés után közben jelentkezett a királyi ügyészségnél és arra vonatkozólag, ami magára a bűnperre tartozik, tett is vallomást. (Horváth Zoltán: A vizsgálóbirónál!) Nem a vizsgálóbírónál, hanem a királyi ügyészségnél jelentkezett és megtette vallomását arra vonatkozólag, ami a bűn perre tartozik, megtette vallomását arra vonatkozólag, amit itt mondott, hogy herceg Windisehgraetz ő előtte kdjelentette, hogy a szokolh-xmisitáist igenis folytatja, folytatja pedig azért, mert a kormány ezt nemcsak eltűri, hanem a kormánnyal együtt csinálja immáron a szokolhamisitást. (Mándy Samu: Ezt mondja Windisehgraetz!) Ennek következtében ezt az ügyet tulaj donképen le sem lehet tárgyalni őrgróf Palavicini György már letett tanúvallomásának beszerzése nélkül, mert ami az ügyre tartozik, arra nézve már tett vallomást ami pedig a bűnpártolásra vonatkozik, — amit annak neveztek —• az egyáltalán nem tartozik az ügyre, amennyiben az a kormány ellen emelt vád, amelyet egyáltalán nem tárgyalhat le a herceg Windisehgraetz Lajos és társai ügyében Ítélkező biróság, mert ez az ügy a biróságra nem tartozik. (Horváth Zoltán: El kellene különiteni a bűnvádi perrendtartás szerint is! Ez tiszta világos! — Egy hang jobb felől: Majd megteszi a biróság!) Maga az a kérdés is, hogy a kormány részes vagy nem részes ebben az ügyben, mint már voltam bátor kifejteni, őrgróf Pallavicini György álltása szerint is csakis a biróság beleegyezésével, csakis abból a szempontból tárgyalható, vájjon ad-e ez mentességet, büntetlenséget a vádlottaknak, igen vagy nem? A kormánynak azonban az az érdeke, hogy ne az itélő biróság tetszésétől függjön, hogy őrgróf Pallavicini György vádja tisztáztassék vagy ne tisztáztassék; a kormánynak illyen esetlegességekre nem szabad bízni azt a kérdést, hogy ő megrágalmaztatott-e vagy sem; hogy őrgróf Pallavicini György igazat mondott-e vagy sem s a kormánynak különösen nem szabad, a herceg Windisehgraetz Lajos ügyében Ítélkező biróságra biztü a kérdést azért, mert őrgróf Pallavicini György vádoló nyilatkozatának jelentékeny részét kitevő bűnpártolást c-*> eltussciási vád ebben a binperben egyáltalában nem is tárgyalható, mert az erre a bűnperre nem tartozik. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezek után valóságos rejtély az, hogy a kormány kényszereszközökkel tanuként akarja niegidéztetni Pallavicini György őrgrófot, a helyet, hogy vádat emelne ellene azért, amit immár az immunitás védelme nélkül a sajtóban elmondott a kormány ellen. De ez azért történik, t. Nemzetgyűlés, — és itt van a rejtély kulcsa, — mert más a tanú helyzete a bűnvádi perrendtartás szerint ós más a vádlott helyzete. (Neubauer Ferenc: Azért akar vádlott lenni!) Igen, majd megmagyarázom, miért akar vádlott lenni. A tanúnak a bűnvádi perrendtartás szerint nincsenek jogai, csak kötelességei; a tanú bizonyítási eszköz, épugy, mint bizonyítási eszköz az okirat vagy a birói szemle. A tanúnak kötelessége vallomást tenni és kötelessége vallomásában igazat mondani, a tanú tehát nem egyenrangú fél, hanem a tanú... (Szabó Sándor közbeszól. — Zaj.) Felette sajnálom, de aki ezt nem érti, azzal mint jogásszal nem vitatkozom. (Szabó Sándor: Önmaga ellen a tanú sem köteles vallani! — A kormány ellen bizonyítson! Azt akarjuk!) Jogászi kérdéseket itt nem fogok közbeszólásokkal elintézni; el fogom mondani, amit el aka-' rok mondani, (Zaj. — Elnök csenget.) _ akinek kifogása van ellene, az cáfolja meg jogi érvekkel. Mondom, a tanú bizonyítási eszköz; a tanúnak jogai a perben nincsenek, a tanú az őt kihallgató hatósági közegnek fegyelmi joga alatt van. Fegyelmi joga alatt van tehát a jelen esetben a vizsgálóbírónak, aki ellene kényszerrendszabályokat is alkalmazhat, fegyelmi joga alatt van a főtárgyalási elnöknek. Ezért természetesen a jelen esetben sokkal kényelmesebb valakit tanúvá megtenni, bár ez nagy kedvezésnek látszik és az ember az első szempillantásra nem tudja megítélni azt az óriási kegyet és udvariasságot, hogy valaki vádlott akar lenni és minden erővel tanút akarnak belőle csinálni. Miért nem akarnak belőle vádlottat csinálni? Mert a vádlottnak jogai vannak, mert a vádlott egyenrangú fél a vádlóval, (Ugy van! balfelöl.) a vádlottnak joga van a bizonyításra, a vádlottnak joga van a főtárgyaláson a valódiságot bizonyítani, erre vonatkozólag indítványokat tenni, a vádlott tehát mint egyenrangú fél küzd és viaskodik a másik féllel. (Mozgás a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Miért félnek ugy tőle? — Szabó Sándor: Az igaz, hogy a vádlottnak szabad hazudni! — Horváth Zoltán: Kollega ur, hallgassa meg ezt a szép fejtegetést!) De jelentékeny különbség van még a kettő között abban a tekintetben is, hogy abban a perben, amelyet Pallavicini György őrgróf ellen, mint vádlott ellen indítanak meg, nem élvezhetnek mentességet azok a tanuk, akik a Windisehgraetz Lajos herceg és társai ellen inditott ügyben mentességet élvez13*